Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
314 2'í8. or ,zágos ülés május 1. 188:1. vánítom, következik a szavazás. Szavazás előtt fel fognak olvastatni a beadott módosítványok. Rakovszky István jegyző (olvassa Thaly Kálmán és Ernuszt Kelemen mödosítványait). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a 3. §-t a bizottság szövegezésében;; igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta és igy a módosítványok elesnek. Következik a negyedik szakasz. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a 4. §-t). Ernuszt Kelemen: T. ház! Azon reménységben ringatom magam, hogy jelen módosítványoinat talán elfogadja a t. minister ur, mert az nem változtatás, hanem csak törvényekre való hivatkozás. A t. minister ur imént erősen és ridegen hivatkozott a törvényre az illetőkkel szemben. Nem felesleges talán, hogy mellettök is a törvényre hivatkozom. Az utolsó szakasz azon kedvezményeket sorolja fel, melyek a már fennálló csendőrségre, mely önkéntesek jelentkezése utján létesült, szintén kiterjeszthetők-, 21 hónapig ezen csendőrök egy kivételes állapotban vannak. Hogy ebből azután véletlenül más törvénymagyarázások ne történjenek, nem felesleges, ha hivatkozás történik, hogy mindazon kedvezmények, melyek a törvényben a honvédség és hadsereg tagjaira nézve léteznek, ezen 21 hónap alatt is a csendőrségre fentartassanak. Ez nem más, mint természetes hivatkozás a törvényre. Azt lehetne mondani, hogy e^s felesleges, én azt gondolom, hogy az nem felesleges, a mi megnyugtató, nem kerül többe, mint egy-két sorba, minden félreértésnek talán elejét veheti, ha hozzátesszük még azt is, hogy minden, a véderő tagjaira fennálló kedvezmények —- hogy t. i. idő előtt felmentést kapnak a szolgálattól, ha pl. az illető csendőr apja meghal, stb. stb. — a csendőrségbe ily módon áthelyezettekre is kiterjesztetnek. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. Rakovszky István jegyző (olvassa a módosítványt). A törvényjavaslat 4. §-a következőleg módosítandó : „Az 1881: II. törvényczikk 4. §-ának, úgyszintén a csendőrség nyugdíjigényeire vonatkozó 1881: LXXI. törvényczikknek katározványai, úgyszintén mindazon kedvezmények, melyek a véderő tagjaira megállapítva vannak, a csendőrséghez ily módon áthelyezett legénységre is kiterjesztetnek" • , Ifj. gr. Ráday, Gedeon, honvédelmi minister: T. ház! Én ezen módosítványhoz hozzájárulok, de csak a szövegezésre nézve megjegyzem, hogy „kiterjesztetik" helyett „fentartatik" kifejezés volna alkalmazandó. (Helyeslés.) En elfogadom a módosítványt, mert ha megnyugtatólag hat, nagyon örülök rajta, ámbár a jelenlegi csendőrökre is, ugy mint ezekre, kihat ezen intézkedés. Ernuszt Kelemen: Én részemről elfogadom a „fentartátik" szót a „kitérjesztetik" helyett. Czirer Ákos : T. képviselőház ! A tárgyalás alatt levő törvén}-javaslat 2. §-ához Ernuszt t. képviselőtársam által beadott módosítvány felett a t. ház ugy méltóztatott dönteni, hogy az eredeti szöveg tartassék fenn, ennélfogva bátor vagyok azoknak érdekében, a kik miatt Ernuszt t. képviselőtársam a 2. §-nál felszólalt, a t. háznak egy módosítással alkalmatlankodni. Ha az állam egyes polgárainak szolgálatát az általános törvényes mértéken felül kívánja igénybe venni, ugy valóban méltányos? és igazságos, hogy ezen rendkívüli szolgálatokért, ha nem is teljes kárpótlást, de mégis megfelelő ellenszolgáltatást nyújtson. Kétségtelen, hogy azon nős honvédektől, kik ezen javaslat második része értelmében esetleg csendőrségi szolgálatra fognak berendeltetni, az állam oly szolgálatokat kivan igénybe venni, melyek a védtörvényben eddig megállapított általános mértéket módfelett túlhaladják és oly terheket rónak egyes állampolgárok vállaira, a melyek ezen compensálás §• fejében kilátásba helyezett kedvezményekkel arányban legyenek, mert az oly honvédre nézve, ki szolgálati kötelezettségének már legalább jó részben eleget tett és ki legfölebb csak egy-két hadgyakorlattal van hátralékban, nem is kecsegtető azon ár, melyért neki a csendőrök többé-kevésbbé tövises pályájára kell lépni. Figyelembe veendő azon körülmény is, hogy az illetők tulaj donkép kényszer nyomása alatt állanak, a mennyiben hivatás és kedv nélkül, de mindenesetre akaratuk ellenére lettek a csendőrséghez beszólítva. Megvan ugyan határozva a szolgálati idő maximuma és a t. minister ur igéretét, vagy jobban mondva biztatását is bírjuk, hogy ezen szolgálati maximalis idő csak igen ritkán vagy talán sohasem fog igénybe vétetni, de ennek ellenében egyáltalában semmi garantia nincs a törvényben arra, hogy ezen maximalis idő nem fog-e szabálylyá válni és nem fog-e mindenkor vagy a legtöbb esetben alkalmaztatni. Ha e mellett figyelembe veszszük, hogy az ilyen, a honvédségből a csendőrségbe beosztott és tényleges szolgálatot teljesítő egyén tulaj donkép úgyszólván mindig mozgósítva van és hadi lábon áll, egészségét, életét talán sokkal nagyobb mérvben koczkáztatja, mint a tényleges hadi szolgálatban levők, akkor nagyon devalválódnak azon kedvezmények, melyeket a szakasz részükre kilátásba helyez. Ha végül megemlítem, hogy az ily szolgálatra huzamosabb időre berendelés sokaknak családi életét, sőt existentiáját is megrontani alkalmas, akkor nem hiszem, hogy bárki is az igazság követelményeivel összeegyeztethetőnek tartsa azon intézkedést, mely ugy a nős, mint a nőtelen