Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

238. orssságos ülés május 1. 1883. 311 y okoknál fogva azt mindkét részére nézve egész terjedelmében pártolom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső: T. képviselőház! Az igen t. honvédelmi minister ur, Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam módosítványára két megjegyzést tett. Egyik megjegyzése az, hogy nem fogadja el azon korlátozást, hogy azon honvédek, kik a véderőtörvénynek értelmében megnősültek, mentessenek fel a csendőrségi szolgálat alól; a másik az, melyben ugy nyilatkozott, hogy a t. barátom módosítványában foglalt korlátozás tulaj donképen értéktelen dolog, mint a mely azt szabja meg, hogy mindenekelőtt azok hivandók be azon szolgálatra, kiknek behívása aránytalanul súlyos teher nem lenne foglalkozásuk és állásuknál fogva. Én, t. ház, megütköztem mind a két nyilatkozaton, mert én azt tartom, hogy a t. háznak feladata ezen törvény részleteit ugy szabni meg, hogy az abban foglalt valóban nagyon súlyos személyes teher, mely az ország lakosaira kirovatik, lehetőleg enyhittessék ; mert azt ne feszegessük, hogy a véderőtörvény alapelvei szerint általános lévén a védkötelezettség, vájjon annak alapján a rendőri szolgálatot, mint személyes terhet lehet-e kivetni az állam polgáraira ? Ne feszegessük, mondom, mert ez sehol sincs megirva törvényeinkben. És ha ezen az állam polgáraira háruló aránytalanul súlyos terhet magában foglaló törvényjavaslatot a ház a szükség nyomása alatt általánosságban mégis elfogadta, ezen szükség méltatása nem jogosítja fel a törvényhozást, hogy ezen álláspontnak kizsákmányolásában odáig menjen, hogy csak a honvédelmi minister ur által hangsúlyozott egyoldalú szolgálati igények vétessenek figyelembe és ne fektessünk súlyt arra, minő rendkívül súlyos személyes teher, minő aránytalan megterheltetése az állampolgárnak, ha a rendőri szolgálatra köteleztetik. Mit kivan azon javaslat, melyet Ernuszt t, barátom előterjesztett? Azt, hogy azon honvédek, a kik jogszerűleg megnősültek, ezen teher alól vétessenek ki. E tekintet méltányosságát nem kell a t. ház előtt fejtegetni. Mit mond erre a t, honvédelmi minister ur ? Azt, hogy az említett 3000 altisztből akaria előállítani azon 1100 csendőrt, a melyre szükség van és azt mondja, hogy ha a nősöket kiveszi, abban az esetben kevésbbé biztos és jó anyagot fog kapni és nem állíthat össze oly jó csapatot. De, t. ház, ezen szempontnál azon másik szempont sokkal erősebb, hogy ha a személyes teher kivettetik, legalább a polgárok állására legyünk annyi figyelemmel, hogy ne zavartassanak meg azok, kik törvényes kötelességüknek eleget tettek törvényeink szerint biztosított jogaikban. Mert nem kell mindig az állami tekintetet a végpontig érvényesíteni figyelem nélkül a személyes szabadságra és egyéni érdekekre; nem kell mindig csak az állam szempontjából kíméletlenül belenyúlni az egyéni jogokba; nem kell ilyen egyoldalúkig azon pontig elmenni, a hol minden más tekintet eltűnik. Azt az okot, a mit erre nézve a honvédelmi minister ur felhozott, elegendőnek nem tartom, én tehát ajánlom annak elfogadását, hogy a kik a törvényes szabályok szerint megnősülnek, azok a behivás alól legyenek kivéve. És ha ezen korlátozást fentarrjuk, még nem tesszük lehetetlenné a csendőrség felállítását és azt, hogy helyesen, kellő mértékben szerveztessék, a mit mi nagy állami érdeknek tartunk és épen ezért szavaztuk meg általánosságban a törvényjavaslatot. De vannak az után határok, a meddig el lehet menni és mi azt tartjuk, hogy arra figyelemmel kell lenni, hogy nem szabad az egyéni szabadságot a puszta önkénynek kitenni. A másik, a mi a honvédelmi minister ur nyilatkozatában engem bántott, az, hogy t. barátom módosítványának második részét ugy jellemezte, mintha az tulaj donképen irott malaszt lenne, figyelmet nem érdemelne, miután a minister részéről annak megtartása nem ellenőrizhető. Attól függ, hogy ha ez törvénynyé lesz, hogy a minister miként hajtja azt végre. Ha a minister a végrehajtásban a törvény szelleméhez köti magát, akkor ez a javaslat igenis nagyon fontos; ha pedig a minister ugy fogja fel, hogy miután ugy sem lehet rábizonyítani, hogy ezen diseretio megtartásával intézkedett-e, akkor ez tényleg semmit sem ér és akkor kár a törvénybe iktatni. Mit mond az Ernuszt képviselőtársam javaslata? Az igen szerény és csupán a szigorú törvénynek kíméletes végrehajtását szabja a kormány elé; azt mondja, hogy mindenekelőtt azok hivandók a szolgálatra, a kikre állásuk vagy foglalkozásuknál fogva a szolgálatra való behivatás nem aránytalanul súlyos teher. Igaz, a módosítványban nincsen meghatározva, hogy mely szabályok és cathegoriák veendők figyelembe, de nagyon téved a minister ur, hogy ha azt hiszi, hogy az nem kötelező az administatióra, mert ha a törvényhozás megszorítja a végrehajtást, ha nem számlálja is fel az egyes eseteket, a mint nem is lehetséges, mert kimerítő felszámlálás nem eszközölhető és igy nehéz lenne azt mondani, hogy a minister minden egyes esetben a törvény betűjéhez, intentiójához nem ragaszkodik: de ki van benne fejezve mégis egy nagyon fontos, a mire nekünk súlyt kell fektetni, a kik a szükségen túli szigoron enyhíteni akarunk, hogy t. i. azok válogattassanak ki mindenekelőtt, a kikre nem aránytalanul súlyos a teher. Ha tehát lelkiismeretesen akarja a kormány végrehajtani a törvényt, a mint nem akarom kétségbe vonni senkiről, hogy nem igy akarja: akkor a törvénynek egy ilyen határozatában egy nagyon komoly korlátot kell látni, mert minden egyes esetben nagyon meg kell fontolni, hogy vájjon nem tartozik-e az eset azok közé, melyekre alkalmazandó az illető pont, hogy tudniillik nem