Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

310 238. országos ülés május 1. 1883, tom jól mondja — inkább eltakarják, hogy ne lehessen a magyar szabásra ráismerni — hiába, vakulj magyar! (Mozgás a jobboldalon.) Pedig egy kissé nézhetnénk arra is, hogy a magyar állam intézményeiben a magyar államiság csakugyan külsőképen is ki legyen fejezve. Azt mondta a t. ministerelnök ur, hogy ő nem akar a zsandárnak kucsmát adni, hogy a nap süssön a szemébe s az eső hulljon nyakába. Nem is kell olyan, hanem eső és napfénytől egyaránt védő magyar formájú kalapot adjanak. Mert van olyan 5 a dicső emlékű Hunyadi - huszároknak 1848-ban is volt olyan kalapjuk s ha nem volt szégyen a Hunyadi-huszároknak, akkor azt hiszem, a zsandárok is viselhetik. Vagy ha a t. ministerelnök ur irtózik az 1848-iki emlékektől, mondok én egy dynasticusabb példát. Ott van a mexicói példa; a boldogtalan véget ért Miksa császár Magyarországon huszárezredet toborzott s azt elvitte Mexicóba. Azoknak a huszároknak is magyar szabású, formájú kalapjuk volt, de a mexicói délszaki esőt és a nap forróságát elhárító, czélszerű magyar kalap, ügy is nevezték el: „los hungaros caballeros sombreros" még most is beszélnek róluk Mexicóban. Ha ez Mexicóban czélszerű volt, talán elviselhetnék itt a mi zsandárjaink is; s azt megkövetelhetjük méltán, hogy a magyar jelleg kifejezve legyen ezen magyar állami közegen. De ott van az a fekete-sárga kardbojt. Azt mondják a t. szakminister urak, azért kell a fekete-sárga kardbojt, hogy a közös hadseregbeli katonák respectálják őket és tisztelegjenek nekik, mert a honvédség az 1868: XL., XLI. t.-cz. értelmében a sorhadnak kiegészítő része, tehát kiegészítő része lévén a közös hadseregnek, az osztrák szín használandó. No már nem tudom, hogy ezen elosztrákosítandó honvédek kiegészítő részei-e a közös hadseregnek, vagy sem? Ha kiegészítő részei, akkor oly cathegoria alá esnek; de úgy tudom, hogy a budapesti rendőrség tagjainak nincs sárga-fekete kardbotjuk, tehát a csendőröknek is lehetne nemzeti szinü kardbojtjuk; mert ezeknek nem hivatásuk háború alkalmával a közös hadsereggel kivonulni. De ha az 1868: XL„ XLI. t.-cz. szerint a honvédség kiegészítő része lenne is a közös hadseregnek, minek a fekete-sárga kardbojt, hát e nélkül nincsen állami jellegük'? Ha ugy tetszik, ezek külsőségek, kicsinységek, de a mi szemeinkben szálkát képeznek és mi, a kik a magyarságot külsőleg is kifejezve szeretjük látni, ragaszkodunk e kicsinységekhez s azt óhajtjuk, hogy legyenek olyanok, hogy az utas rögtön vegye észre, hogy Magyarországba lépett s nem jár többé Ausztriában. S azért én az egyenruhában is megvalósítani óhajtom a dualismus kifejezését. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ernuszt Kelemen t. barátom ezen 2. §-hoz egy, szerintem a viszonyokat tetemesen jobbító módosítványt nyújtott be. A minister urnak az az ellenvetése a módosítványnak különösen első része ellen, hogy ily módon csak nőtlen honvédek vitethetnének erővel zsandároknak. A minister ur ugyanis fél, hogy a 3. korosztálybeli honvédek engedély nélkül nősülvén, köztük olyan sokan lesznek nősek, hogy azon másfélezer zsandárt nem tudja kiteremteni, ha csak nőtlenek fognak besoroztatni. Én kétségbe vonom a minister ur ezen utóbbi állítását, mert akármilyen kímélettel válogattatnak, személteinek ki az emberek, annyi nőtlen mégis fog találkozni a 3. korosztályú honvédek között is, hogy a kellő számnak a nőtlenek közül leendő besorozása kevés nehézséggel fog járni. De a minister ur ismételve hangsúlyozta, hogy bár ő is jobban szeretne nőtleneket csendörökül, mégis nem tartja teljesen kizárandóknak a nőseket sem. En erre bátorkodom azon megjegyzést tenni, hogy ez ellen nincs kifogásom, hogy az önként jelentkező, különben megfelelő nős honvédek bevétessenek, de hogy az önként nem jelentkezők közül a minister ur csak egyetlen egyet is erővel besoroztasson: az a méltányosság szempontjából meg nem engedhető, különösen azért, mert nem vagyunk biztosítva a felől, hogy az állam gondoskodni fog-e ama 21 hó alatt azon besorozandó honvédek családjairól, gyermekeiről? Mert, ha nem gondoskodik, akkor kétszeresen, háromszorosan terhes lenne rájuk nézve a szolgálat. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, ha szolgálatban esik el azon csendőr, akkor családja valami vékony kárpótlást nyer. Hát ez nagyon vékony vigasztalás; és ha terhes ez a feladat és életét koczkáztatja a csendőr, mégis inkább méltányos, hogy nőtlen ember sújtassák, ha már valakit sújtani kell, mint más ember. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen okoknál fogva pártolom az Ernuszt t. képviselőtársam módosítványának első részét. A módosítvány második része ellen a t. minister urnak nincsen valami nagyon lényeges kifogása s azt czukrosviznek nevezte. En a minister urnak köszönettel tartozom őszinteségeért, mert ezzel mintegy előre kijelentette, hogy nem nagyon íogja a törvényt respectálni, s önként fog dönteni a megválogatandók közt. Igaz, ez czukrosviz, de a nélkül meg keserű víz, már mégis tehát iukább czukros, mint keserű víz legyen. Tudom én, hogy a minister urnak módjában lesz azután is válogatni, hanem felteszem a t. minister ur lelkiismeretességéről, legalább feltenni szeretem, hogy ha a törvény maga jelöli ki azon tekinteteket, melyekkel a minister lenni tartozik az egyes állampolgárok családjai iránt, kellő figyelembe fogja azokat venni és ezért nem tartom én fölöslegesnek Ernuszt Kelemen t. képviselőtársam módosítványának második részét s a kifejtett