Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

308 288 országos ülés május 1. 1883. tatnának, körülbelül 34,000 egyén közt választhat, azt hiszem, hogy lesz alkalma első sorban a nősöket mellőzni és másodsorban aránylag a kevésbbé terheltekre figyelemmel lenni. Én igen értem, tisztelem és méltánylom a minister nr azon ügybuzgóságát, hogy midőn valamit jónak, czélszerünek hisz és tervez, hogy azt a lehető legmagasabb fokban és tökélyben elérni akarja. De ha ez áll egy oldalról, nem lehet szemelől téveszteni azon másik körülményt is, hogy más kötelességei is vannak, t. i. nemcsak figyelembe venni az ügyet, de figyelembe venni azoknak az ügyét is, a kik ezen törvény által terhelve lesznek; mert máskép az következhetik be, hogy mig egyrészről valamely intézmény alkotásában jóhiszeműleg járunk el, a végrehajtásban nemcsak teremtőleg, de egyesekre, vagy többekre nézve rombolókig működünk. Azért kellő figyelembe vételével ennek, kérem a tisztelt minister urat, legyen szives ebbeli módosításomat figyelembe venni, mely ezen szakaszt ezen két értelemben a következőleg kívánja módosítani: „A törvényjavaslat 2. §-a következőleg módosítandó: 2. §. A honvédség említett évfolyamaiból a csendőrségi szolgálatra alkalmas, csak nőtlen s oly honvéd őrvezetők és altisztek és szükség esetében közlegények választatnak és hivatnak be csendőrségi szolgálatra a honvédelmi minister által, a kikre állásuk, vagy foglalkozásuknál fogva a behívás aránylag kevesebb terheltetéssel jár." Ajánlom módosítványomat a t. ház becses figyelmébe. (Helyeslés a bal- és széls'd baloldalon.) Rakovszky István jegyző (olvassaa módosítvány t). Ifj. gr., Ráday Gedeon honvédelmi mi nisterí T. ház! A Csanády képviselő ur által beadott módosítást én egész készséggel elfogadom, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert csakugyan jobban fejezi ki azt, a mit a törvényjavaslatban levő szavak mondani kivannak. A mi Ernuszt t. képviselő ur módosítását illeti, előrebocsátom, hogy én azt fel tudom fogni és megértem, hogyha ily módosítást valaki tesz, ki egyáltalában nem akar egy törvényjavaslatot elfogadni és nem akarja, hogy ez létrejöjjön. De a t. képviselő ur a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni méltóztatott, ezen módosítvány első része pedig lehetetlenné tenné, hogy c törvény végrehajtassék. A módosítvány ugyanis azt czélozza, hogy csakis nőtlenek vétessenek fel a csendorségbe. Igaz, én felemlítettem a szombati felszólalásom alkalmával, hogy 34,000 egynéhány száz honvéd lett besorozva az 1879., 1880., és 1881-ik évben, de egyúttal azt hiszem, hogy — s ezt felesleges lett volna, hogy felemlítsem, mert az igen természetes — csendőrségi szolgálatra, ha azt jól akarjuk alkalmazni, oly egyéneket kell kikeresni, kik' első sorban és mindenekelőtt, ha lehet, altisztek és őrvezetők, mint az jelezve van és oly egyének, a kik irni és olvasni tudnak, pedig csak 3000 és egynehány száz az altisztek, őrvezetők száma ezen 34,000 között. Méltóztatnak azt is tudni, hogy az 1868: XXXIX. t.-cz. értelmében a honvéd, ha szolgálati kötelezettségének eleget tett, már előbb is, de a harmadik korosztályban minden engedély nélkül megnősülhet. Nem tudnám ma kimutatni, hogy hány százaléka nős azoknak, a kik tökéletesen megfelelnének a csendőrségre való alkalmazásnak, de általánosságban merem állítani, hogy azoknak ma már egy igen nagy része nős. Tehát nem az a czélja ezen törvényjavaslatnak, ha egyáltalában létre akarjuk azt hozni, hogy ha nem is alkalmas az egyén, de mert nőtelen, alkalmaztassék, hanem feladatunk az, hogy alkalmas egyéneket tegyünk oda át a honvédségtől. A t. bizottság már jónak látta lehetőleg enyhíteni ezen szigorú intézkedéseket, lehetőleg tekintetbe venni az egyes embereknek családi állapotát és viszonyát és azt hiszem, jogosan kijelenthetem, hogy bárki is méltányosan azon Ítéletet fogja, hozni e törvényjavaslatra, hogy ott lehetőleg tekintetbe lett véve az egyes emberek személye, lehetőleg megtétetik minden, hogy az illetők a lehetőség határán belül kárpótoltassanak is. De, t. ház, ha kimondatik, hogy csakis nőtlenek, akkor azt hiszem, igen meg lesz nehezítve az, hogy oda alkalmas egyének átvétethessenek. A mi már most a módosítás második részét illeti, én nem tudom, mit akart az indítványozó képviselő ur ezzel elérni, mert végtére is azzal egyet el lehet érni, azt, hogy mindenki a harmadik korosztályból előre már reclamálhasson és bizonyítsa be, hogy rá nézve aránylag sokkal súlyosabb az áthelyezés, mint a másikra nézve, tehát ekként valóságos verseny nyittatnék meg az iránt, hogy ki ne jöjjön a csendőrséghez s a végeredmény mégis az lesz, a mit itt meg méltóztattak támadni, hogy végre is a honvédelmi minister fogja őket kiválasztani. Tehát, ha szabad ezen kifejezést használni, a módosítvány ezen része ezukros viz, de lényegileg az egyén érdekeit biztosítani vagy megóvni, ha bele is jön ezen JMSSUS a szövegbe, nem fogja. A bizottságban a2-ik §-nál elfogadtatott azon módosítás, a melynek folytán a második kikezdés most igy szól: „Oly honvédek, kik a fennálló törvények értelmében nősülni jogosultak voltak, ezen szolgálatra csak az esetben hivathatnak be, ha a szükséges létszám másképen kiegészíthető nem volna." De ennél tovább alig lehet menni. Méltóztassanak elhinni, hogy mindenesetre én is kímélni fogom az egyes embereknek családi viszonyait és sokkal szivesebben fogok áthelyeztetni a csendőrséghez nőtelen egyéneket, a kik mindenesetre sokkal kevésbbé fognak elkeseredve lenni, a mint itt mondatott, ha oda kell menniök; de ne méltóztassék a törvénybe oly valamit tenni, a mi