Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
238. országos ülés május 1. 1881 307 lehetetlenné téve az, hogy mig az eddigi 2 év i alatt 2300—2400 egyén önként jelentkezett, ezentúl is legyenek önként jelentkezők és nincs semmi okunk feltenni, hogy az idén is legalább 800-an ne jelentkezzenek önként kiszolgált katonák vagy honvédek. Ezektől azután a 100 —100 forintot ily veszélyes praecedenssel szemben nehéz volna megtagadni. De különben azért áll be szüksége annak, hogy most minélelőbb szerezhessük be legalább egy részét a szükségelt csendőröknek, melyeket alkalmazni akarunk új évre, mert, a mint már múltkor említem, az önként jelentkezők tömegesen csak a téli hónapokban jönnek. Kérem tehát a t. házat, ne méltóztassék elfogadni a módosítványt, hanem méltóztassék elfogadni az 1. §-t úgy, a mint van. (Helyeslés jobbfelöl.) TischlerVincze előadó: T.ház! Készemről szintén kérem a t. házat, hogy a szakaszt eredeti szövegében megtartani méltóztassék. A törvényjavaslat czélja főleg a csendőrségi legénység állományát imperative áthelyezett honvédek által fedezni. Ha tehát ismét visszatérünk a toborzásra, ismét ott vagyunk, hol azelőtt és akkor a törvényjavaslat feleslegessé válik. De nem hiszem, hogy a toborzásnak ezen nemével czélt érnénk. Ugyanis a felpénzt be szokták számítani a szolgálatba. (Felkiáltások: Nem szokták!) De igenis be szokták számítani és kérdem a t. képviselő úrtól, ha beszámittatik, feltételezi-e, hogyigy jelentkezni fognak elegen'? Kérem a módosítvány mellőzését. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, elfogadja-e Hoitsy Pál képviselő módosítványával szemben az l.§. eredeti szövegét.igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta az eredeti szöveget és igy a módosítvány elesett, Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a 2.§-t). Csanády Sándor: T. képviselőház! Végig olvasván a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, arról győződtem meg, hogy a törvényjavaslat vagy németből fordíttatott magyarra, vagy német szellemben gondolkoztak azok, a kik e törvényjavaslatot készítették. (Ugy van! a szélsöpáloläalon.) Ugyanis, t. képviselőház, a 2. §. igy kezdődik: „A honvédség említett évfolyamaiból a csendőri szolgálatra alkalmaztatnak" stb. Kérdem én a t. előadó úrtól, mi az a honvédség évfolyama ? Én ezt nem értem. Ugyanazért, hogy a törvényt mindenki megérthesse, van szerencsém egy módosítványt beadni a 2. §. első sorát illetőleg,hol e szavak helyett: „a honvédség említett évfolyamaiból" tétessék; „Az emiitett években besorozott honvédségi szolgálatra alkalmas*, a további szöveg pedig maradna. (Helyeslés.) Kakovszky István jegyző (olvassa a módosítványt). Ernuszt Kelemen: T. ház! Volt szerencsém a szombati ülésben jelezni, hogy noha a törvényt elfogadom, igyekezni fogok egyes módosítások által lehetőleg enyhíteni azon súlyos terhet, melyet a törvényjavaslat intézkedései 1100—1200 egyénre rónak. Röviden indokolhatom felszólalásomat, mert vannak igazságok, melyek védelemre nem szorulnak, melyeket mindenki átérez. Ilyen igazság az, hogy minden személyes teher rárovásánál okvetlenül tekintettel kell lenni arra, hogy egyes egyén sujtaíik-e csak, vagy pedig azon egyénnel együtt mások is sújtatnak, t. i. a család. Ezt annyira átérezték mindenkor a törvényhozás tagjai, hogy mindig kellő figyelemben részesittették. Ezen törvényjavaslat nem menti fel azokat, a kik nősek. Kagy különbség van a közt, ha valaki önkényt jelentkezik a csendőrséghez, ha nős is; ez teljes tudatával van helyzetének. De máskép áll a dolog azokra, nézve, akik azonhiszemben, hogy törvényes katonai kötelezettségeiknek eleget tettek, három évi szolgálat után megnősültek. Ha nemzetgazdaságilag fontos az egyén a társadalomban, még fontosabb a család; és felesleges hogy igazoljam, hogy kivált Magyarországban természetes nemzeti fontossága van a családnak. Elismerve a jogegyenlőség helyes elvét, elméletileg óvakodni kell, hogy azt a gyakorlatban ne úgy alkalmazzuk, hogy az egyesekre physicailag, vagy állásuk következtében károsabb legyen, bár különben egyforma terheket rovunk mindenkire. Ezt nem lehet a törvényben taxatíve felsorolni, mert igen sokféle lehet. A kormánynak tehát egy bizonyos latitude-ot kell engedni és jóakaratában megbízni. Ha mégis szükségesnek tartom ezt a törvényben érinteni, az azon természetes körülményből következik, melyet Hoitsy t. barátom is említett, hogy a ministerek mennek és jönnek és a minister hatalmas, de szeme, keze nem ér mindenhová, mert az orgánumok, ha nem is rosszhiszeműen, de talán elhibázott túlbuzgóságból, mindegyik csak a maga szakát tartva szem előtt, helytelenül magyarázhatják a törvényt. Óhajtom tehát, hogy a törvényhozás azon intentiójának, hogy lehető figyelem legyen az illető polgári állására és helyzetére is, kifejezés adassék. Ha azon orgánumok ezt tekintetbe veszik, az által az illetőket sok reclamatiótól megóvják. De hä humanisticus és nemzetgazdászati szempontból, sőt a törvényekből magyarázva, ezen felszólalásom jogosult, mi akadályozhatja, hogy ez életbe ne léptettessék ? Talán a gyakorlati nehézség ? Ezen gyakorlati nehézség enyhül előttem némileg azon felszólalás által, melyet a t. minister ur épen szombaton tett. A minister ur jelölve, hogy azon három osztályból melyek suj39*
