Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
306 238. országos ülés májns 1. 1883. rek, hanem valami más mód találtassék ki, a melyen a czélt meglehetne közelíteni. Ennek az erőszakkal fogott csendőrségnek ugy sem fogjuk hasznát venni. Már itt a mai ülésen hivatkoztak arra, hogy a mostani emberek, a kik érzik, hogy ők egy-két év alatt elfognak mozdittatni, nem jól teljesítik a szolgálatot, elmegy tőle a kedvük. Hogyan lehet várni azon csendőröktől, hogy kedvük legyen, a kiket erőszakkal visznek oda? És én meg vagyok róla győződve t. ház, hogy a csendőrségi intézmény lehet igen jó, sőt azt hiszem, hogy én tovább megyek e tekintetben, mint az igen t. ministerelnök ur, ki a háznak múltkori ülése alkalmával egyenesen gyávasággal vádolta a csendőröket, t. i. abban a kitérésében, a nielylyel Thaly Kálmán t. barátomnak válaszolt, mikor a honvédségi ruhának színéről tett említést. Nevezetesen azt mondotta, hogy a zsandárságn ál épen azért szükséges a zöld kabát, hogy az messziről a fának zöld lombjától és a zöld vetéstől ne legyen megkülönböztethető. Hát, t. képviselőház, a természetben — miután már ma Hermán t. barátom elkezdette a természetre való hivatkozást —• gyakran vannak rá példák, hogy egyes fajok csak ugy tartják fenn magukat, hogy azon bizonyos környezetnek szinét veszik fel, a melyben tartózkodnak. Például van egy sajátságos tyúkfaj a Saharában —• deroclesnek hívják — melyről azt mondja Brehm, hogy az által menekül meg, mert a színe egészen olyan, mint a sivatag homokjáé s abban ugy elbúvik, hogy a legélesebb vadász-szem se találja meg; vagy pl. a pacsirta az által menekül meg, mert szine olyan, mint a tarlóé; a nyulat azért nem látja meg a vadász, mert színe olyan, mint a rög szine; sőt a sarkok felé télen, mikor hó van s a vad meglátszanék messziről, még a szinét is elváltoztatja és hófehér lesz, pl. a róka. Igen sok ilyen van a természetben, mondom, de mindenütt az veszi fel a környezet szinét, a melyik üldözője elől menekülni akar. Hát a ministerelnök ur okoskodása szerint a zsandárság zöld szine arra való volna, hogy ők a betyárok elöl a zöld fűben meglapulhassanak. (Derültség a szélső baloldalon.) Mondom, én nem megyek annyira, hogy ilyen gyávasággal vádoljam a zsandárságot; sőt ismétlem, hogy az magában véve sokkal jobb, mint a milyennek talán ő tartja. He nem ismerhetem el, hogy még egy ilyen jó intézménynye'l szemben is ne volna igen hátrányos az, ha az emberek kedvüket elveszítik, ha ráerőszakoltatnak arra, hogy valamit végezzenek. Azért mindenáron el akarnám ezt kerülni és a mellett volnék, hogy ne erőszak legyen a toborzás eszköze a csendőrséghez, hanem más módon próbáljuk meg azt. És meg vagyok győződve, ha pl. nem akadván kellő számú legénység, mindeniknek számára pl. 100 forint felpénz adatván, azonnal elegendő számú legénység felett fog a minister ur rendelkezni. És a magam szempontjából sokkal készebb vagyok a honvédelmi minister urat bizonyos tekintetben arra felhatalmazni, hogy pénzünk felett rendelkezzék, mintsem a polgári szabadság fölött; és sokkal kevesebb bajnak tartom azt, hogy aránylag tetemes anyagi áldozatok árán is fogadjon ilyen embereket, semhogy erőszakkal fogdostassa össze az illetőket. Hiszen, t. képviselőház, nem vagyunk biztosak azután, ha ezt a jogot megadjuk a minister urnak; hiszen föltétlenül kiszolgáltatjuk az embereket a minister ur kezébe. Én meg vagyok győződve, hogy ö ezzel nem fog visszaélni; de én nem az egyénekben keresem a jog garantiáját, mert minden zsarnok azt mondja, hogy az ő akarata sokkal jobb, mint a törvény volt. Én nem tudok belenyugodni abba, hogy most az egyik ministernek adjuk meg azt a jogot, a másik pedig majd hivatkozzék precedensre s egy-két esztendő múlva hasonló jogot követeljen és hasonló felhatalmazást nyerjen tőlünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen a hozzánk tartozókat is behívhatja; a köztünk levő idősebbek fiait is behívhatja zsandárszolgálatra, legalább a jogot kiszolgáltatjuk neki e törvénynyel. (Ugy van! a szélső balon.) Kérem tehát a t. képviselőházat, hogy legalább a dolognak ezen odiosus oldala iránt méltóztassék gondoskodni és méltóztassék elhatározni, hogy az illetők toborzása inkább pénzzel történjék. E végre én az 1. §-hoz a következő módosítást bátorkodom benyújtani: meghagyván a szakasz első négy sorát, ugy a mint van, a negyedik sor utolsó és az ötödik sor első szavai után „kiegészíttetése végett" ezt tenném: „Felhatalmazást nyer a minister, hogy 100 forintig menő egyszersmindenkorra szóló felpénzzel kellő számú legénységet toborozhasson". Ajánlom módosításomat a t. képviselőháznak elfogadás végett. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítás. Rakovszky István jegyző (olvassa). Ifj. gr. Ráday Gedeon, honvédelmi minister: T. képviselőház! Kijelentem, hogy én ezen beadott módosítást nem fogadom el; nem fogadhatom el azért, mert habár elismerem, hogy meggyőződésükből kiindulva, de lehetőleg odiosusnak méltóztatnak ezen törvényjavaslat összes intézkedéseit jelezni, mindamellett az oly rettenetes nagy sérelmet és izgalmat nem fog okozni. Eltekintve az anyagi áldozattól, mely szerint 1200 embernek toborzására mindjárt 120,000 frtot kellene költeni, nem fogadhatnám el azért sem, mert ha mi most ily módon szerezzük be az egyéneket, akkor ezen módozattól nem lehet többé eltérni soha és meg lenne nehezítve, sőt majdnem
