Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

238. orsEágos ülés május 1. 1883. 305 utóbbi felszólalásomban is kiemeltem, ismételve ma is merem állítani, hogy a csendőrségi intézmény igenis tökéletesen megfelelt eddig feladatának és hivatásának; és miután Hermán képviselő nr hivatkozott a szegedi dolgokra, a melyek sikeres eredménye az volt, hogy az ottani börtönhelyiségek igen nagymértékben megteltek, ugy hivatkozhatom ma is, hogy méltóztassék megnézni a megyei törvényszéki börtönöket, hogy azok üresebbek-e ina, vagy inkább telvék, mint mielőtt a csendőrség felállíttatott. Én nem szoktam azzal bárhol ugy fellépni, hogy „ugy-e bár jó az intézmény?" a mely alattam áll és nem egyoldalúkig járok el a saját közegeim jelentései után, hanem meghallgatok mindenkit és köszönettel veszem, ha a hiányokra valaki figyelmeztet, de biztosithatom a képviselő urat, hogy azon pár hónap alatt, mióta e helyen vagyok, minden oldalról, a hol a rendőrség fel van állítva, azon vidéknek helyeslését és köszönetét vettem. Ujolag ismétlem, az nem oly csekély kérdés, vájjon az 5. és 6. csendőrparancsnokság felállítása elhalasztassék. Miután igen óhajtandó, hogy az intézmény teljesen felállittassék, én újból ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a vederő-bizottság szövegezése szerint általánosságban elfogadni? {Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a törvényjavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a czimet, a mely észrevétel nélkül elfogadtatott; olvassa az 1. §-t). Hoitsy Pál: T. ház! Hivatkozással a ministerelnök ur Ígéretére, melyet a háznak legközelebbi ülésében tett, hogy a maga részéről készségesen hozzájárul mindenféle könnyítéshez, melyet a javaslaton tenni fogunk, a mennyiben az magának az ügynek érdekében megengedhető: bátor vagyok ezen 1. §-ra nézve egy módosítványt benyújtani. Minket ezen oldalon e törvényjavaslattal szemben nem az nyugtalanít főkép, mert itt az 5. és 6. kerületben a csendőrség felállításáról van szó; mert hiszen a ministerelnök ur és a honvédelmi minister ur ugy fordította meg velünk szemben a dolgot, mintha mi csupán azért nem fogadnók el a törvényjavaslatot, mert a csendőrséget elvileg perhorrescáljuk és mintha jelenleg is csak ezért volnánk az elfogadás ellen. Nagyon félremagyarázzák ők azon intentiót, a mely bennünket vezet; mert nem az ránk nézve a leginkább sérelmes, hogy a csendőrség felállíttatik és a pandurintézmény eltöröltetik, bár jobbnak tartjuk, igaz, a pandúrintézményt, különösen ha az módosíttatnék; de KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XH. KÖTET. nem ez az ok, a miért a törvényjavaslat ellen küzdünk, hanem az, hogy a mi czéloztatik, az egyrészt a honvédség rovására történik, másrészt, mert az egyéni szabadságot látjuk e törvényjavaslattal nemcsak korlátozva, hanem eltiporva. A ministerelnök ur hivatkozott rá, sőt Ernuszt Kelemen képviselő ur is, hogy hiszen a honvédségnek feladatában áll a belbékét és belrendet fentartani. Igaz, csakhogy itt egészen más intézkedés értetik. Az, hogy a véderő, mint ilyen, tehát a honvédcsapatok is alkalmaztassanak oly esetben, mikor pl. nagy csoportosulás, vagy talán lázadás forma tünetek mutatkoznak, az egészen más; ilyen esetekben máshol is használják a rend fentartására a katonaságot. Ezért nem volt szükséges, hogy a képviselő ur Olaszországra hivatkozzék és felhozza, hogy ott a briggantaggio szétverésére a gyalogságot alkalmazták. Hiszen sokkal közelebbi példát találhatott volna épen a mostani ministerelnök ur kormányzatából, mikor néhány ember nagyon ártatlan tüntetést csinált a hatvani-utczában és ezredeket vittek ki és lelövettek ártatlan embereket. Mi azt nem akarjuk, hogy az emberek kedvük, hivatásuk, megkérdezésük nélkül osztassanak be a csendőrségbe Én már a múlt ülés alkalmával bátor voltam rámutatni azon abnormitásokra, melyek ebből származni fognak. Jeleztem már akkor, hogy mennyire az egyéni szabadság rovására történik az, a mikor valaki elvégezvén a honvédelemnél szolgálatának legsúlyosabb részét, egyszerre csak 21 hónapig tartó szolgálatra hivatik be akkor, a mikor otthon talán már családot alapított, a mikor legalább is önálló emberré tette magát, üzlethez kezdett, vagy mint akkor kifejeztem magamat, talán ügyvédi irodát, vagy üzletet nyitott. És a t. ministerelnök ur az ő szokásos érvelésével kiforgatni akarván minden érvet más oldalról, mint a hol annak ereje fekszik, azt mondotta, hogy ne búsuljunk: az ügyvédeket és tanárokat nem fogja elvinni, mert hiszen azoknak nem tudja hasznát venni. Ez, t. képviselőház, nem nyugtathat meg bennünket. Nem arról van szó, hogy az ügyvéd, a tanár maradjon szabadon, hanem hogy mindenki maradjon szabadon és hogy senki se legyen kényszeríthető arra, a mihez sem kedve, sem hivatása., (Ugy van! a szélső baloldalon) sem semmiféle kötelezettsége nincs. És ha a ministerelnök ur ugy fogta fel a dolgot, akkor igenis az következik be, hogy ő egyes osztályoknak privilégiumot ad a többi osztályok rovására. Az egész javaslatot leginkább ezen szempontból nem akarjuk elfogadni; és ha már a t. háznak méltóztatik elhatározni azt, hogy tehát az V. és VI. kerületekben a csendőrség feiállittassék, legalább méltóztassék elhatározni azt is, hogy ne erőszakkal vitessenek oda az eíube39