Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

g04 238. orsíáges M< Hoitsy Pál: T. ház! Azokra a személyes támadásokra vonatkozólag, melyeket az előadó ur ellenem irányzott, bátor vagyok a következő megjegyzést tenni: Hibáztatott engem azért, mert állitólag indokolatlanul és helytelenül támadtam őt meg, mint a ki a többség nézetének nem adott kellő kifejezést és erre nézve azt mondotta, hogy neki a kormány intentióinak kifejezést adni a feladata nem volt, ellenben a bizottság, többsége nézetének kifejezést adni kötelességében állott s ezen kötelességének meg is felelt. Erre vonatkozólag csak a következőt kívánom megjegyezni. (Halljuk! a szélső halon.) Ha a t. képviselő ur azt állítja, hogy neki nem feladata a kormány intentióit fejtegetni, ezt elismerem; de ki kell jelentenem, hogy mégis azt tette; mert egész jelentése, melyet a házban benyújtott, nem egyéb, mint a kormány indokainak ismétlése. {Igazi Ugy van! a szélső balon.) A mi pedig azt illeti, hogy ő a bizottság többsége nézetének adott kifejezést, arra nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy a bizottságban a javaslathoz általánosságban senki sem szólott, ő pedig két lapon át fejtegeti azon indokokat, melyek a bizottságot vezették. A mi végül azt illeti, hogy helyesen kértem-e a házat, mikor arra kértem, hogy méltóztassék megválogatni azon embereket, a kiket az előadó székbe ültet, erre nézve legjobb bizonyíték azon beszéd, melyet az előadó úrtól most hallottunk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon. Mozgás a jobbolalon.) És még arra is bátor vagyok figyelmeztetni a t. előadó urat, amit akkor is mondottam, hogy midőn valaki a saját helyén ül, azon szavakért miket onnan mond, ő felelős, mert kiki saját tehetsége szerint beszél: de midőn az előadói széken ül, az egész ház méltóságát képviseli snem hiszem, hogy ez az a hely, a hol a naivitás szárnypróbálgatásokat tehessen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ifj. gr. Ráday Gedeon, honvédelmi minister: T. ház! Múltkori felszólalásom alkalmával jeleztem álláspontomat és igyekeztem azon megtámadásokat, melyek a törvényjavaslat ellen intéztettek leszállítani a valóságnak megfelelő színvonalra; most még csak a ma felszólalt t. képviselő urak egynémely megjegyzésére óhajtok refiectálni, különösen azért, mert úgy tapasztalom, hogy igen-igen eltérők a nézetek. Mindenekelőtt figyelmeztetnem kell az első felszólalt t. képviselő Meszlényi Lajos urat, hogy az, a mit állított, a tényeknek nem felel meg. Azt állította ugyanis, hogy ezentúl mindenki, a ki a honvédséghez be fog soroztatni, azon öntudattal fog oda belépni, hogy ha kötelességének eleget tesz, akkor jutalmul őt még további szolgálatra áthelyezik a csendőrséghez. En igen sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem értette volt meg, május 1. 1883. hogy ezen törvényjavaslatnak ideiglenes jellege van és hogy itt nem jelenleg besorozott és jövőben besorozandó ujonczokról van szó, hanem azokról, kik 1879—80—81-ben már besorozva voltak. Felemiitette a t. képviselő ur azt is, hogy lám, a törvény értelmében olyanok fognak áttétetni a csendőrséghez, a kik a honvédségnél már eleget tettek szolgálati kötelezettségüknek. Jeleztem már a minap is és szükségesnek tartom megjegyezni most is, hogy azok, kikről itt szó van, honvédségi kötelezettségeiknek nem tettek eleget, mert még egy nagy részüknek, [különösen a 80—81-dik évbelieknek 4— 6 — 8 hónapi tényleges szolgálati időt kell leszolgálniuk, hogy megfeleljenek azon rendelkezésnek, hogy az első 4 év keretén belől tényleg szolgáljanak egy évet, nem számítva az oktatási időt. Ugy Mocsáry, mint Meszlényi t. képviselő ur, megérintették azt, hogy vajmi csekély eredménye lesz ezen intézménynek, mert szerintök, ha azon honvéd oly csendőrségi parancsnoksághoz helyeztetik át, melynek vidékét, viszonyait nem ismeri, vajmi rossz szolgálatokat fog teni; ha pedig ott tesz szolgálatot a hova való, akkor megint előáll azon nagy baj, a mi, mint mondatott a pandurenwirtschaft-nál meg volt, hogy komaság, sógorság, atyafiság közepette nehéz lesz szigorúan eljárnia. Ha, t. ház, ezen két állítás csakugyan áll, akkor nem tudom milyen eszközökhöz kellene nyúlni s egyáltalán hogyan lehetne csendőrséget és egyáltalában közbiztonsági közegeket szervezni. Mert, ha az is 'baj, ha a csendőr nem oda való és nem ismeri a viszonyokat és az is baj, ha odavaló, mert akkor nem jár el szigorúan, én megvallom egy harmadik módot, a mely az egyik, vagy a másik eshetőséget kizárja, nem vagyok képes feltalálni. Azt is hibáztatja Mocsáry képviselő ur, hogy ugy látszik nagyon hódolunk a szabályzatnak és voltak emberek, a kik szívesen mentek volna a csendőrséghez, de miután nősek, visszautasittattak. Bátor vagyok kijelenteni, hogy a szabályzat értelmében a csendőrség tizedrésze állhat nős egyénekből. De ma még ezen tizedrésztől nagyon meszsze vagyunk és nem értük el azt, hogy a jelenlegi csendőrség tizedrésze nős legyen. Kétségtelen, hogy e tekintetben egy igen nagy baj merül fel, mert épen azon körülményt, hogy azon honvédek, a kik most áthelyeztetni, terveztetnek, nagyrészt nősek, mint a törvényjavaslat nagy sérelmét jelezték számosan a képviselő urak közül. Megvallom, sokkal jobban szeretném, hogy ha a csendőrök között egy sem volna nős, mert sokkal jobban megfelelne a szolgálatnak; de annak nem oka a honvédelmi minister, hogy az illetők nem lettek felvéve, mert mint mondám, tiz százaléka a csendőrségnek nős emberekből állhat és ezen mérvig nősek is felvétetnek. Végre, a mint leg-