Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
23S. országos illés május 1. 1883. 303 megválasztásánál a ház tárgyalásának niveauját nagyobb tekintetben részesítse. (Mozgás a szélső balon.) De nem teszem ezt t. ház, mert személyeskedni nem akarok és azért nem is ítélem meg magam, hanem nyugodtan a t. ház bírálatára bizom azon kérdést, vájjon a t. képviselő ur egy oly, minden kétségen kivül álló tekintély-e, hogy jogosult lenne íeczkéket, tanácsokat osztogatni olyanoknak, a kik e Íeczkéket, tanácsokat tőle sohasem kérték és a kik, ha másoktól talán szívesen is fogadják a tanácsokat, mert eléggé józan eszűek magukat mindentudónak nem tartani, de semmi esetre sem fogadnak el ilyeneket épen a képviselő úrtól. Azt vetette szememre a képviselő ur, hogy bevezető beszédemben nem jeleztem a többség álláspontját, nem jeleztem azon összes indokokat, melyek a kormányt e törvényjavaslat beadására birták. Nem tudom, micsoda többséget értett, ha a ház többségét értette, akkor válaszom egyszerűen az, hogy ez nekem nem feladatom, mint bizottsági előadónak. Ha pedig a bizottság többségét értette alatta, akkor válaszom az, hogy azt tényleg megtettem, ha a t. képviselő ur azonban nem értette meg, az nem az én hibám. Nagyon természetes, hogy az általam jelzett álláspont nem az az álláspont, melyet a t. képviselő ur fejtett ki. Hisz én csak nem tekinthetem a képviselő ur nézeteit a többség nézetének, de meg azért sem adhattam kifejezést a képviselő ur álláspontjának, mert hisz ezt nem közölte a bizottsággal, hanem ellenkezőleg nagy titokként őrizte meg, bizonyosan azért, hogy vele a házat annál inkáid* meglepje, hogy titkolt csataterve annál hatásosabb legyen. A mi pedig azon indokokat illeti, melyek a kormányt a javaslat benyújtására bírták, erre azt válaszolom a képviselő urnak, hogy mielőtt másoknak hívatlanul tanácsokat osztogat, tanulja meg maga, hogy mi a bizottsági előadó feladata, mert a kormány indokainak előterjesztésére hivatott a kormány, esetleg a szakminister, de sohasem képezi feladatát az előadónak. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket tartottam szükségesnek megjegyezni. Áttérve a többi szónokok által felhozottakra, meg kell jegyeznem mindenekelőtt azt, hogy a javaslat ellen felszólalt szónokok majdnem mindegyike ezen javaslat ellen első érvként azt hozta fel, hogy ők és pártjuk a csendőrségi intézmény felállítását eleitől fogva ellenezték, hogy ők ezen intézmény behozatalát a mi viszonyaink között eleitől fogva nem helyesnek, nem czélszerűnek tartották. Azt hiszem t. ház, nagyon felesleges munkát végeznék, ha ez alkalommal e nézetek czáfolatába bocsátkoznám, mert hisz a csendőrség behozatala ma befejezett tény, miután a törvényhozás a csendőrség behozatalát az 1882: III. t.-czben már elrendelte. A másik érv, a mely a javaslat ellen fellett hozva az volt, hogy a két parancsnokság felállítása egy két évig bátran elhalasztható. Megengedem, hogy a csendőrség felállítása általában elhalasztható lett volna egy-két évre, de jelenleg, a midőn már tényleg 4 kerület fel van állítva, a másik kettőnek felállítását elhalasztani nem tartom lehetőnek azért, mert ez feltétlenül káros lenne közbiztonságunkra. Arról a pandúrról, mint azt a múlt alkalommal Ernuszt képviselő ur már kifejezte, mondom, arról a rendőrről, kit a csendőr mintegy kenyerétől foszt meg, ki szolgálatának utolsó órájában áll, nem tételezhető fel, hogy ő szükség esetében segédkeze, őszinte támasza legyen az általa gyűlölt csendőrnek. Thaly t. képviselőtársam többek közt azt hozta fel, hogy jó lenne, ha a hadügyminister adná át a sorhad tartalékosait a csendőrségnek. Engedje meg t. képviselőtársam, hisz ez megtörténik tényleg, az 1882: VI. t.-cz. 1. §-a szerint átengedi nemcsak a tartalékos és póttartalékosokat, hanem még az utolsó félévet tényleg szolgálókat is. De ha nincs elegendő önkéntesen jelentkező. Ha pedig ezeket osztanánk be imperative a csendőrséghez, akkor ezeket még sokkal nagyobb teherrel sujtanók, mert ezek tényleges szolgálati ideje lenne azután 4—5 év, míg a javaslat értelmében beosztott honvédek legrosszabb esetben összesen két legfeljebb két és fél évet szolgálnak ténylegesen. Meszlényi t. képviselőtársam e törvényjavaslat ellen azt hozta fel, hogy sérti a jogegyenlőséget. Megengedem, hogy ez jó phrázisnak, de a törvényjavaslattal szemben nincsen absolute semmi jelentősége, mert a törvényjavaslat csak akkor sértené a jogegyenlőséget, ha egyes osztályokat a csendőrséghez való beosztás alól kivenne. De ezt nem teszi, hanem általánosságban mondja ki, hogy csendőri szolgálatra honvédek helyezendők át. Ha a honvédelmi minister a törvény ezen határozatán ibelőí olyanokat választ a csendőrséghez, kikre nézve a szolgálat legkevésbé terhes, ez nem sértése a jogegyenlőségnek, hanem egyenesen a méltányosságnak követelménye. Csodálja a t. képviselő ur, hogy csendőri szolgálatra nem találkoznának elégségesen, holott a protectio és hivatalkeresők száma légió. Igaz, hogy hazánkban igen nagy a hivatal és protectiót keresők száma, csakhogy a hivatalhajhászók rendesen oly hivatalokat hajhásznak, melyek nem járnak oly súlyos és terhes kötelezettségekkel, mint a csendőrségi szolgálat és ez az oka annak, hogy az illetők inkább más hivatalba lépnek, mint csendőrségi szolgálatba. (Igás! Ugy van! jobb felöl.) Ezek után t. ház, ismételve vagyok bátor kérni a véderőbizottság nevében, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.)
