Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

302 238. országos ülé és megtagadom annak részletekben való tárgyalását. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső balon.) Halász Géjza." T. ház! Nekem is azon kell kezdenem, hogy sajnálom, hogy nincs itt a ministerelnök ur, mert én egyenesen csak az ő beszédének azon részével akarok foglalkozni, hol a fővárosi rendőrségről szólt. Maga a nrinisterelnök ur is elitélte ezt a rendőrséget, mert ő is csak azt tudta védelmére felhozni, hogy nem rosszabb, mint tiz évvel ezelőtt volt, mikor a fővárostól az állam átvette. Ez igen gyenge védelem t. ház. (ügy van! a szélső balon.) Ha visszaemlékezünk azon biztosításokra, azon kilátásba helyezett javításokra, melyek érvekül hozattak fel a rendőrség államosítása mellett, nem nagy vigasztalásunkra be kell vallanunk, hogy ezek mind meghiúsultak. S itt pár szóval legyen szabad kitérőleg egyébre is figyelmeztetnem a t. házat, hogy a kormánytól gyakran ígéreteket kap a főváros, de ezek nem teljesíttetnek. A közoktatás terén a főváros megerőltette magát, deficitekbe keveredett és annyi iskolát állított fel, a mennyivel nem tartozik. A ministerium biztatta, hogy évenkint hetvenezer frtot fog adni, néhány évig adta is, de csakhamar megszüntette, így van a kórházak tekintetében is. Merem állítani, hogy alig van a világon oly város — és ezt a kormánynak is el kell ismerni — a mely annyi áldozatot hozna és mégis oly kedvezőtlen helyzetben volna, mint Budapest, hogy itt országos kórház sincs. A közkórházakat maga a főváros milliókat haladó nagy költséggel építi. Most pedig mit kivan a pénzügyruinister ur? Azt, hogy a város adja át az adókezelést akként, hogy a költségeket a főváros viselje. Ebből az következnék, hogy a főváros fizet, a minister pedig kezel. De a főváros ezt egyhangúlag visszautasította, még pedig méltán, mert tapasztalta már, hogy a rendőrségnél hozott áldozatai sem vezettek ezélhoz. Maga a t. ministerelnök ur is azt mondja, hogy tiz év múlva csak nem rosszabb a rendőrség, mint az előtt volt. Vájjon tehát azért vette az állam és azért bizta az ország a kormányra a rendőrséget, hogy csak roszabb ne legyen? (Tetszésa szélső baloldalon.) Bátran merem állítani, hogy ha azon hatalmat, melylyel a rendőrség most bir, a fővárosra bízták volna, büszkén mondhatná a főváros, hogy nemcsak nem rosszabb a rendőrség, de jobb, mint azelőtt volt és megfelel az igényeknek. De a t. ministerelnök ur azon állítása sem alapos, hogy nem rosszabb a rendőrség. Ez már magából az ő előadásából is következik, mert ha rosszabb nem volna, akkor a ministerelnök ur ismert észjárása s bátorságánál fogva azt mondaná, h°gy jobb. (Derültség a szélső balon.) De jól tudja a ministerelnök ur, hogy rosszabb a rendőrség és azért nem meri mondani, hogy jobb. (Ugy van! a i május 1. 1883. szélső baloldalon.) És hogy csakugyan rosszabb, van-e valaki, a ki ebben kételkedik ? (Helyeslés a szélső balon.) Mindennap tapasztaljuk a tényeket, oly complotok, oly bandák léteznek, a melyekről a rendőrség semmit sem tud s oly merész bűntények követtetnek el, melyekhez hasonlók előbb nem történtek. És ha a bűntárgy megtörtént, akkor összefogdosnak derüre-borura ártatlan embereket is. De tovább menni nem akarok annak bizonyításába, hogy sokkal rosszabbul vagyunk, mint voltunk, még abba sem akarok belemenni — pedig tudnék adatokat — hogy honnan jön ezen zűrzavar. De azt szinte el nem ismerhetem, a mit a ministerelnök ur felhozott, hogy a bajok főforrása az volna, mert en bloc átvették az autonóm rendőrségi közegeket. Tiz éve elmúlt, hogy átvette a rendőrséget a ministerium, azóta nagyrészt új hivatalnokok neveztettek ki és ezen emberek közül bizony egyik sem tüntette ki magát; ha csakugyan nem arra valók a régiek, e bajon segíteni lehet és kell. Ez tehát nem mentség. Általában azért szólaltam fel, hogy jelöljem, miszerint ilyen fogásos phrasisokkal a rendőrség rossz állapotát nem lehet elpalástolni és itt az ideje, midőn a fővárosban a rendőrség annyira tökéletesittessék, hogy megfeleljen a közbiztonság igényeinek. En ezt szükségesnek tartom kimondani, hogy itt az ideje, hogy ne csak a főváros, de az egész ország elmondhassa a ministerelnök úrral, hogy a mi rendőrségünk nem csak jobb, mint volt, de oly jó, a milyennek lennie kell. A mi pedig a törvényjavaslatot illeti, én feleslegesnek tartom, hogy erveket hozzak fel az ellen, mert ezek oly alaposan és kimerítően elmondattak, hogy én bátran hivatkozom az előttem hallott érvekre, melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak és kijelentem, hogy azt általánosságban sem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját és ha kívánja, a minister urat is. Tischler Vincze előadó: T. ház! Mindenekelőtt Hoitsy t. képviselő úrhoz van néhány szavam. A múlt alkalommal szives volt a képviselő ur — igaz, hogy mint fogadatlan prókátor — nekem praelectiót tartani arról, (Zaj a szélső baloldalon) hogy mi az előadó kötelessége és mi nem. Hogy ezt a praelectiót annál hatásosabbá és valószínűleg rám nézve annál tanulságosabbá tegye, jónak látta azt személyes kifakadásokkal is fűszerezni. Ha a t. képviselő urat a személyeskedés terére akarnám követni, akkor azon tanács fejében, melyet múlt alkalommal a t. háznak adni szives volt, részemről viszont a saját pártjának tanácsolnám azt, hogy a párt nevében felszólalók