Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-238
238 országos, i egy ilyen intézmény nem tétethetik függővé olyan szabályoktól, melyek a honvédelmi ministeriumban, vagy pedig a csendőrség szárnycommandóinál, hiszen még a szárnyat is méltóztattak átvenni, azt a „Flügel-Commandót". Itt helyi ismeret, a nép eszejárásának, szokásainak ismerete szükséges, csak ez alapon oldható meg a dolog; azért okvetlenül szükséges lett volna, hogy a közbiztonság épen ugy, mint a közigazgatás, autonóm alapon a megyével szerveztessék. T. ház! Én igen jól tudom és tudják társaim is, hogy jelenleg a többség, a kormány maga mindinkább és mind határozottabb ellensége kezd lenni az autonómiának, és az igaz, ha a megyében a közigazgatás tekintetében bontatik meg az autonómia, akkor minden más intézmény, tehát a közbiztonságra hivatott őrök egész testülete épen oly rósz, mint a minő a megye maga. T. ház! Akár a rendőrséget, akár a csendőrséget, akár a megyei intézményt, akár a törvénykezést, akár a bíráskodást, akár bármely oly institutiót tekintjük, a mely a társadalmi mozgalom rendszeresítésére, istápolására lenne hivatva, akármelyiket tekintjük, látunk egy svmptoniát, a melyet én természetrajzinak nevezek és a melyet felfedezett és alkalmaz Tisza Kálmán mostani ministerelnök ur, melyet elősegítettek a t.mmisterelnök ur társai, a többi minister urak is. Én e rendszert, melyet természetrajzi szemponttól kívánok méltatni, egy hasonlathoz kötöm, hogy világosan érthető legyen, azt mondom, hogy létezik egy igen nevezetes darázs-család, az u. n. Ichneumonok. Elvégre a társadalomban ismétlődnek mindazon jelenségek, melyek a természetben előfordulnak. Ezeknek a darázsoknak egy sajátságos eljárásuk van az ő ivadékaik biztosítása tekintetében, de csakis az ő ivadékaik biztosítása tekintetében. Ez az eljárás az, hogy ők meg fognak egy más rovart és egy csipés segítségével, melyet a központi idegrendszerre alkalmaznak, azt a rovart megzsibbasztják, az önkívület egy nemébe hozzák, ezt a zsibbasztási stádiumot azután arra használják fel, hogy saját becses petéiket annak az áldozatnak a bőre alá csúsztassák. (Derültség.) Ez az áldozat idővel feléled, tovább táplálkozik; de a beleje rakott petéből kijön aparasita, kijön az élősdi, (Derültség a szélső baloldalon) a mely azután abból az élő organismusból kezd táplálkozni s a mire ő felhizott, a mire összeszedte magát, az az eredeti, igaz organismus szét van bomlasztva. (Tetszés a szélső balon.) És tulajdon ezt a methodust követik Tisza Kálmán ministerelnök ur és az ő társai minden intézményben. A első dolog az, hogy a t. többséggel, mint állkapocscsal egy oly zsibbasztó nyomást gyakorol az intézményekre (Derültséy) s akkor belecsúsztatja pl. a megyébe petéjét, a közis májm 1. 1883 2Q| igazgatási bizottságot. És immár a t. honvédelmi minister ur bele akarja vinni a honvédségbe azt a csendőri önkénytelen intézményt s miután ezen az eleven organismusok nem szeretik bevenni az ilyen petéket — tehát, mert az erőszakkal megy, épen a darázscsipés experimentuma folyik at. képviselőház ban most is és így fokról fokra, intézményről intézményre menve, mindig azt találjuk, hogy a régi, a a valóságos történelmi, etkicai alapon álló nemzeti intézmények magzsibbasztatnak. És önök kölcsönvett, a nemzet lelkületének nem tetsző,mert nem is tetszhető intézményekkel megtelítik az államot, a régieknek utolsó maradványait is szétrombolják; teremtenek ide egy világot, mely a nemzet jövő fennállására semmi garantiát nem nyújt, mert egyszerűen nem is nyújthat. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) T. ház! A t. ministerelnök ur előhozta avval a „belerántással" a fővárosi rendőrséget is. Ez épen ilyen darázscsipés, épen ilyen élősdi, bepláutálási experimentumnak az áldozata, semmi más. A mint mondtam, vegyünk elő bármely intézményt, ezt az egy methodust meglátjuk mindenütt. Hát t. képviselőház, itt is a concentrálás, az intézménynek a kormány kezébe való átadása, t. i. a centralismus kapott lábra s a centralismusnak első és legfőbb jelenségét látjuk már úgyis abban, hogy a mostani rendőrségi intézmény jelszava és legfőbb jelzője az, hogy „rendnek kell lenni, Ordnuug muss sein", tökéletesen ugy, mint a Bach-korszakban. (Élénk tetszés a szélső balon.) Ennek a mindenáron való rendcsinálásnak jeleit látjuk úton-útfélen. Hát mi a t. rendőrségnek az, ha meghal Magyarország legelső Jegdicsőbb költője és az ő ravatalához felgyűl az egész nemzet, hogy emlékének áldozzék: az a t. rendőrségnek semmi. Magyarország egyetemének ifjúsága megkapja a meghívást, megjelenik a temetés helyén: elutasittatik brutalitással, elutasittatik sértéssel; és akkor azt mondják: rendnek muszáj lenni; sőt mondják, ezeknek az ifjaknak meg kellett volna hunyászkodni és ezeket az ifjakat hurczolják most a törvényszék elé. Én pedig azt mondom, hogy akkor ütött ennek a nemzetnek végórája, ha Magyarország ifjúsága bárkitől meghunyászkodással brutalitást szenvedne és elfogadna, midőn a brutalitásra, erőszakosságra semmiféle jogezím nem létezik. (Ugy van! a szélső balon.) És a hogy ott csinálták, meg fogják csinálni és csinálják már részben most is, a mint az előttem már kifejtetett, a központosított zsandári intézménynyel, mert az nem fogja lesni sohasem, mit kivan a közbiztonság, mit kíván a polgár jóléte, hanem azt, hogy mit parancsol az a bureau, melynek absolute tudomása a viszonyokról nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélső balon.) Én a központosítás minden formáját elutasítva magamtól, ezen törvényjavaslathoz nem járulhatok
