Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-236

282 236. országos ülés ápriiis 28. 1883. az állam ily mélyen belenyúlhat az egyénjogaiba, a véradó, mert a társadalom csak ezen esetben erő­szakolhatja rá az egyénre, hogy hagyja ott polgári foglalatosságát és jöjjön el katonai szolgálatra és védelmezze a hazát. Más ily szolgálatot semmiféle állam törvénye sem kivan. (Igás! a szélső bal­oldalon.) Itt, t. ház, arról van szó, hogy a kik a hon­védségnél szolgálati kötelezettségük legsúlyosabb részének eleget tettek, tehát a kik 1881., 1880. és 1879-ben besoroztattak és a kiknek leg­feljebb néhány évi fegyvergyakorlatot kellene tel­jesíteni, hivassanak be és pedig 21 hónapig tartó csendőrségi szolgálatra. Az illetők, mikor elmen­tek a katonaságtól, azt gondolták, hogy leszolgál­ták azon kötelezettségüket, a melyet a haza védel­mének neve alatt tőlük kértek. Az egyik nyitott ügyvédi irodát, a másik üzletbe fogott, a harmadik gazdasághoz kezdett és most ennyi idő után, mikor megpihenni vél, jön a kormánynak egy rendelete s behívja 21 hónapi csendőri szolgálatra. Ez sem a méltányossággal, sem pedig a jog legprimitívebb alapelveivel nem egyeztethető meg. Az igaz, hogy a minister számára fenn van tartva ezen törvényben egy jog, az, hogy ő az illetők közt válogathat. Az ő választásától van függővé téve. De, t. ház, én nem hiszem, hogy ez valamivel is könnyebbé tenné ezen törvényjavaslat szigorát. Én meghiszem a t. minis­ter úrtól, hogy efféle embereket, ügyvédeket, taná­rokat nem fogja hivatásuktól elv onni ezen törvény rendelkezésénél fogva, de ez nekem nem garantia, én a törvényben keresem a garantiát, ne m a mi­nister hatalmában, (Helyeslés a szélső baloldalon) azután magának ezen törvényjavaslatnak szövege szerint reá is van utalva a minister, hogy épen a legképesebb elemeket szedje össze. Határozott uta­sításul van benne kimondva, hogy azok választas­sanak ki, kik ezen szolgálatnak leginkább meg­felelni képesek, tehát épen a legképzettebb elemek, azok, kik a honvédségnél altiszti fokot nyertek, de csak másodsorban azok, a kik közlegények marad­tak. Tehát épen azok, a legjobbak és legjeleseb­bek, fognak behivatni a legrosszabbak előnyére. A katonai rosszaságnak itt praemium adatik ezen törvényben és ez meg fogja rontani jövendőre is a honvédségi szolgálatnál a morált, (ügy van l a szélső baloldalon.) Mert mindenki azt fogja látni, hogy azért, mert többre vitte, mint a másik, azért, mert belőle altiszt lett, ő reá még esetleg súlyosabb szol­gálat fog várni a jövőben. Mikor azt fogja látni, akkor nem lesz nagy kedve szolgálatok teljesítésére. (Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Ez annyira ellene van minden alkot­mányos érzületnek, hogy én azt hiszem, egészen határozottan, hogy magának az országgyűlésnek is egy ilyen intézkedés végrehajtására hatalma van ugyan, de joga nincs. A magán embernek életébe annyira belevágni és belenyúlni, ez lehetsé­ges ugyan egy communistieus, socialisticus társada­lomban: hanem ekkor tessék önöknek egészen odáig menni, a meddig Saint-Simon és társai men­tek, kimondván, hogy a társadalomnak egyes közegei felett majd az államhatalom fog intéz­kedni ; tessék odáig elmenni, hogy a papot is az állam fogja kijelölni és nevelni, hogy pappá legyen, a kereskedőt is az állam fogja kijelölni, valamint az asztalost is. (Ugy van! a szélsőbal oldalon.) Mert ha a csendőrt kijelöli, nem tudom, t. ház, miért nem jelölhetnék amazt. Tessék meggondolni azt is, hogy egy ilyen lépésnek consequentiái hol fog­nak megállani? Amint ma, mikor nincs elegendő ember, a ki csendőr-szolgálatra vállalkoznék, erő­szakolni fogják az embereket, ép ugy lehetséges, mikor máskor fináncz-őrökre lesz szükség, szintén állami intézkedéssel fogják azokat erőszakolni. A mi egyik ily rokontárgynál lehetséges, nem tudom, mennyiben különböznék ez más hasonló tárgytól. És mindezt oly czéloknak nevében követelik az országtól, a mely czélok ezen eszközök által még sem lesznek valósítva. Mert hallottuk emlegetni, hogy erre azért van szükség, mert a most meglévő megyei közbiztonsági közegek nem eléggé alkalma­sak a szolgálatra, de kedvük sincsen, mert tudják, hogy ezen egész intézmény el fog törültetni és ily kedvetlen közegekkel nem lehet a közbiztonságot fentartani. Most azt kérdem a t. háztól, hogy azok, kiket ily módon erőszakolnak, valami nagyon nagy kedvvel fogják teljesíteni a szolgálatot és hogyha ők saját maguktól nem találták saját ma­gukra nézve egyáltalán kedvezőnek szolgálni, nagyobb kedvök lesz-e a szolgálatra, ha arra erő­szakkal fognak majd kényszeríttetni? De, t. ház, ezen egész intézkedéstől ilyenformában kcresztül­vive, még azt a jót sem várom, a mit máshol a csendőrség! intézmény hozott. De nem is tartom szükségesnek, hogy az állam ilyen módon járjon el. Azon kérdést, hogy kevés számú egyéniség ajánlkozik szolgálattételre, meglehet oldani más módon, olyan módon, hogy adjanak az illetőknek nagyobb fizetést, vagy olyan módon, hogy az ötödik, hatodik kerületben a csendőrség felállítása egy-két évre elhalasztassék. A ministeri indokolás maga mondja, hogy egy-két év múlva reméli, hogy az önként jelentkezők száma elegendő lesz arra, hogy a csendőrségi szolgálatot ellássák. Ha ez áll, nem tudom belátni, hogy azért, hogy az ötödik és hatodik kerületben a csendőrség már a jövő évben be legyen hozva, a magán emberek magán életébe, szabadságába belenyúlni kelljen. Ezért én a magam és azon párt nevében, melyhez tartozom, ezen törvényjavaslatot nem fogadom el és kérem a t. házat, hogy azt visszautasítani mél­tóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Nem lehet felada­tom, hogy a csak rövid idő óta felállított csend­őrség felett már most érdemleges ítéletet mondjak,

Next

/
Thumbnails
Contents