Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-236

236. országos ülés április 28. 1883. 283 hisz az intézmény most próba-éveit éli s csak azután fog kitűnni, hogy a kormánynak ahhoz kötött reményei valósulni fognak-e ? Mi ez oldalon annak felállítását elleneztük, nem azért, mintha mi is át ne láttuk volna, hogy egy katonailag szervezett, kiválogatott legénységiből alakított és tisztességesen díjj ázott csendőrség, anyagánál, szervezeténél és fegyelmezettségénél fogva is kétségtelen előnyöket ne igért volna, hanem elleneztük azért, mert abban az absolutismus egyik intézményének átültetését, az összpontosítási törekvések térfoglalását láttuk a megyei önkormányzat rovására. Nem azt elleneztük mi, hogy ez katonailag szerveztessék, hanem azt elleneztük, hogy az a megyék hatásköre alul egészen elvonatott s a belügyminister ur láb-gárdájává tétetett, mely nem a megyék önrendelkezési joga, hanem a ministeri omnipotentia által mozgattaíik, hogy pedig az nem hat javítólag arra, legfényesebb bizonyítványt szolgáltatott és szolgáltat a fővárosi rendőrség, mely az állami kezelés alatt sokkal gyarlóbbá vált, mint azelőtt volt. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök közösügyes rendszerére nézve nag}-on jellemzőnek találom azt, hogy az nemcsak a lényegben, hanem még a külsőségben is utáncsinálja az absolut-korszaknak mindazon intézményeit, a melyeket az hazánk megrontására kigondolt. Átvette annak minden hivatalnokát rubrica-rendszerével együtt, a kiket át nem vehetett, keserves adónkból nagy nyugdíjakkal látja el. Fentartja a soldatesca alkotmány fölé helyezkedő mindenhatóságát, törvényeink fölé helyezkedő saját igazságszolgáltatásával ; átvette finánczait, átvette iszonyatos adórendszerét, sőt azt a ma véglegesen letárgyalt adókezelési törvény által még rombolóbbá tette. S átvette a Bach-alkotta csendőrséget ellenséges indulatú tisztjeivel s megtartá annak BachSchmerling alatti egyenruháját is. T. ház, elismerem, hogy ez külsőség, csakhogy nem láthatom át, hogy miért kell a nemzet kegyeletét ezzel is boszantani, miért kell azon gyászos emlékeket, melyekre önök akarnak első sorban fátyolt vetni, ez által is evidentiába tartani. Hisz azon egyenruhához hazánk ártatlanul gyötört és embertelenül kivégzett vértanúinak és istenesült hőseinek vére tapadt, egy nemzedékre tartott haj tó vadászat iszonyainak emléke tapad, az a bitófák, vérpadok és börtönök sötét hátterét hozza emlékezetünk előterébe. Önöknek kell vala első sorban a szivrázó visszaemlékezések e fölébresztőit eltüntetni, mert a sajgó sebeknek ily feltépése nem tartozhatik az opportunitás embereinek feladata közé. Jó lesz azért ezt a gyászos emlékű Bach-féle különben is költséges libériát felcserélni, mert talán nem hiszi a belügyéi- ur sem, hogy a magyar ruha rosszabbá tenné a csendőrséget. A mi már most magát a törvényjavaslatot illeti, én nem helyeselhetem azt, hogy vagy 1500 ember, habár ideiglenesen is, a fejlődésében ugy is megakasztott s az ujonczozásnál egészen háttérbe szorított és kijátszott honvédségtől terveltetik elvonatni; sokkal egyszerűbbnek találnám, ha az — miként eddig az erdélyi részekben — a rendes hadseregből egészíttetnék ki, a hol észrevehető sem lenne, mig a honvédségnél nagy hézagot fog előidézni; hisz már most is a fegyver alatt levő keretek nagyon csekély létszámmal birnak. Azt sem látom át, hogy miért mellőzik — ugy látszik tervszerüleg — a mostani közbiztonsági közegek alkalmazását, a mikor azok közt is sok a katonaviselt s igy alkalmas egyén. Ugy látszik, hogy a kormány az önkormányzatnak még a traditiójától is fél s az alkotmányos érzületet még a pandúrban sem tudja elszivelni. (Élénk derültség és tetszés a szélső balon.) Pedig a régi közegek alkalmazásának nemcsak honvédségünk megkímélése, hanem anyagi megtakarítás is lenne az eredménye, a mennyiben az ezek végkielégítésére fordítandó összeget meggazdálkodhatna a kincstár. De mindezek háttárbe szorulnak egy sokkal nagyobb és sokkal életbevágóbb, az emberi és polgári jogokat mélyen sértő indok előtt, a mely minden alkotmányosan érző embert e törvényjavaslat visszavetésére kell hogy ösztönözzön És ez az, hogy itt a kormány egy merényletet akar elkövetni a szabadság legsarkalatosabb elvén s irott és szokási törvényeinket lábbal akarja taposni. Avagy mi joggal akarja a kormány a szabad honpolgárt akaratja és kötelezettsége ellenére oly szolgálatokra kényszeríteni, a mi esetleg — felfogása szerint — lealacsonyítanak is tekintethetik; oly szolgálatra, a melyet 35 éven át borzasztónak tanult ismerni s mely lelkét szomorú visszaemlékezésekkel tölte el. Minő j'og alapján hiszi a kormány áterőszakolhatónak azt, hogy azon egyént, a kit a törvény a katonai szolgálatra kötelez, a fogdmeg és kém szerepére kárhoztassa, hogy kiragadja a békés polgárt családja, néha gyermekei köréből s rablók és gyilkosok czéltáblájává tegye. A törvény megszabja a honvédnek kötelességeit, az a betanítás első évén túl pár heti fegyvergyakorlatra szorítkozik béke idején; a többi idejét otthon polgári foglalkozásának folytatására szentelheti. Már most e javaslat szerint 2—3 heti könnyű, veszélytelen gyakorlat helyett 12 hónapi terhes éjjeli, nappali s mindig életveszélylyel összekötött szolgálatra kárhoztatni semmiféle kormány | nak, de még törvényhozásnak sincsen joga. 36*