Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-235

262 235. országos illés áprils 27. 188á. igényel és e részben leszek is bátor én is egy módosítványt előterjeszteni; mégis azon módosításhoz, melyet a közvetlenül előttem szólott t. barátom előterjesztett, hogy t. i. azért, mert az állammal szemben a félre nézve az elévülési határidő három esztendő, az elévülés szintén három évre korlátoztassék azon esetben, midőn az államnak követelése az illetékköteles fél ellenében forog szóban, nem járulhatok, egyszerűen azon indoknál fogva, mert mint mindnyájan tudjuk, az elévülés gyakorlati alapon nyugvó, hogy ugy fejezzem ki magamat, czélszerűségi kérdés. Ha t. barátom az elévülést jogilag akarná construálni, annak jogosságát akarná kimutatni, sem az államra, sem a magánfélre nézve az elévülést jogilag helyesen nem construálhatná, mert az tisztán czélszerűségi kérdés. És ha a czélszerűségi szempontot veszem figyelembe, méltányosnak találom, hogy az államnál, a mely több adózó féllel áll szemben és melynek közegei különböző feladatokkal vannak elhalmozva, az elévülés hosszabb időre tétetik, mint a magán félnél, a ki csak a maga dolga után jár. Sokkal gyökeresebb baj az, a mit a most tárgyalás alatt levő 90. §-ban az elévülés szempontjából én látok és a mire az általam előterjesztendő indítvány vonatkozik, mert nem az a kérdés sarkpontja, hogy öt vagy három év alatt történjék-e az elévülés, hanem különösen az illetékeknél az, hogy az elévülés mikor veszi kezdetét. T. barátom, ki e szakaszra nézve módosítványt terjesztett elő, ugy látszik, nem vette figyelembe, hogy ugy, a mint a szöveg előttünk van, a b) pont az illetékeknél az elévülést szemben az állammal az illetékköteles fél javára majdnem illusoriussá fogja tenni, a menynyiben a b) pont ugy szól, hogy az öt év számítandó azon naptól, melyen az illetékkiszabás alapját képező jogügylet illetékkiszabás végett bejelentetett. Ebből következnek azután azon ineonvenientiák, hogy ha a bejelentés elmulasztatott, még nem kezdődik az elévülés és ennélfogva az 5 év számítása a bizonytalan jövőbe van dobva. Belátom, hogy általában nem lehet odáig menni, hogy azt mondjuk, az illeték elévülése kezdődik akkor, midőn a jogügylet megköttetett, nem lehet odáig menni azért, mert az illeték-bejelentési kötelezettség igen sok esetben magát az illetékköteles felet terhelvén, jutalmaztatnék az illeték elpalástolása és azért általános szabályul kénytelenek vagyunk elfogadni azt, a mi a b) pontban foglaltatik. De ha részletezzük a dolgot, át fogjuk látni, hogy bizonyos irányban mégis kell segíteni, segíteni kell először is ott, a hol a bejelentési kötelezettség nem a felet terheli, hanem valamely közhatóságot, pl. telekkönyvi átiratásnál terheli azon telekkönyvi hatóságot, melyhez a fél az átírás iránti kérvényét beadja, hagyatéki tárgyalásoknál a közjegyzői okiratnál fogva terheli a bejelentési kötelezettség a kir. közjegyzőt. Ily esetben igazságtalanság lenne, hogy azért, mert a közhatóság a bejelentési kötelezettséget nem teljesítette, 20—30 esztendő múlva is, ha kikutattatnék, hogy egy ily illetékköteles ügylet be nem jelentetett, a félre az illeték utólagosan kiszabatnék, mert az elévülés a b) pont szerint még nem következett be. Másik momentum itt az, hogy kétoldalú szerződéseknél a kincstárral szemben mindkét fél, mint tudjuk, egyetemlegesen illetékköteles; de a felek kiköthetik és rendesen ki is kötik, hogy azt csak az egyik fél viselje. Természetes, hogy a bejelentési kötelezettség is magánjogúlag azt terheli, a Id a szerződés kikötése szerint az illetéket fizetni köteles s itt is igazságtalannak tartom, hogy az elévülési határidő in infinitum századokig fentartassék csak azért, mert a szerződés kikötései szerint illetékköteles fél mulasztott, az illetéket kiszabás végett be nem jelentette. Én tehát, midőn a módosítványt, melyet t. barátom benyújtott, el nem fogadom, az általam jelzett bajok orvoslására a 90. §. első főpontjához az e) bekezdés után a következő módosítvány felvételét ajánlom: „Azon illetékköteles felekre nézve, kiket a bejelentési kötelezettség nem terhel, valamint azon szerződő félre nézve, ki a jogügylet kikötései szerint illetékfizetésre kötelezve nincs: az illetékfizetési kötelezettség a jogügylet létrejöttétől számított 10 év alatt akkor is elévül, ha a jogügylet bejelentése elmulasztatott." Ez volna az egyik módosítvány, melyet a 90. §.-hoz ajánlani bátorkodom. De van még egy másik módosítvány is, mely kapcsolatban áll azon módosítványnyal, melyet a 4. §-nál voltam bátor előterjeszteni és melyet a t. ház méltányolván, magáévá is tett, t. i. mondassák ki, miszerint az adónak elévülés szempontjából való leírására a közegek ezen törvényben szintén szabatosan megállapittassanak a felebbviteli forumokkal együtt. így lett ez bevéve a 4. és 8. §§-ba. Ennek kiegészítéséül szolgál azon módosítvány, melyet a 90. §. végéhez vagyok bátor indítványozni, mely t. i. a forumokat tüzetesen megállapítja, nemcsak az adóra, hanem az illetékekre és egyéb tartozásokra nézve is. Ezen módosítványom így hangzik: (olvassa): „Tétessék a 90. §. utolsó bekezdéséül: Az elévült egyenes adók, az azok módjára beszedendő kincstári követelések és más tartozások leírását első fokban a királyi adófelügyelő (4. §. 5. és 6. pontja), második fokban a közigazgatási bizottság (5. §. b. pontja) harmadik fokban a pénzügyi közigazgatási bíróság — ellenben az elévült közvetett adók és illetékek leírását első fokban a királyi pénzügyi közigazgatóság, második fokban és véglegesen a pénzügyi közigazgatási biróság rendeli el". Azt hiszem, hogy ezen módosítványt, mely részben kiegészítése a már elfogadottaknak, rész-