Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-234
234. országos üKs április 26. 1883. 257 szemben. Ez oda vezetne, hogyasőlid és óvatosan eljáró intézetek sokkal kisebb kölcsönt adhatnának. De elnézve attól, a mi a jövőre szól, a szöveg szerzett jogokat is érint. Mert azon hitelintézetek, melyek eddig kölcsönt adtak, ezt az eddigi törvények alapján tették azon feltevésben, hogy csak három évi adó előzheti meg követelésüket; most azonban e törvény nyomán, mely visszaható erővel is birna, annak lennének kitéve, hogy öt évi összeg is megelőzi. Ennek következtében, miután a,z eredeti szöveg változtatása által lényeges csorbulást szenvedhetne a földbirtok hitelképessége; e szempontból kérem a t. házat, méltóztassék az eredeti szöveget helyreállítani, a második bekezdést kihagyni. (Helyeslés.) Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módositványt): „A szakasz második bekezdése hagyassék ki". Teleszky István: Részemről hozzájárulok azokhoz, miket előttem szólott Wahrmann Mór t. képviselőtársam a 88. §. második bekezdésére vonatkozólag előadott és indokolásához csak azt vagyok bátor hozzáadni, hogy a pénzügyi bizottság, midőn e toldást a szakaszhoz iktatta, ugy látszik, az illetékekre vonatkozólag legújabban hozott törvényt tartotta szem előtt, melyben csakugyan azon esetre, ha az illeték bekebleztetik, öt évi elsőség adatik meg. Ámde a két eset közt analógia nem forog fenn, mert az illetékekről szóló törvényben világosan kimondatik, hogy csak egy vagyonátruházási illetéknek van elsősége, akár öt, akár három éven belül, tehát a hitelintézetek csak egy vagyonátruházási illetéket tartoznak számításba venni. Nem igy áll a dolog az adóknál, mert az adónak három évről öt évre való meghosszabbítása nyilván azon eredménynyel jár, hogy miatta a földbirtok hitelképessége csökken. A törvényhozás az újabb törvényekben, különösen az 1881: LX. t.-czikkben azon helyes álláspontot foglalta el, hogy a jelzálogi követeléseket szabatosítván, ez által a nyilvántartási hitelképességet emelje. Én visszalépésnek tekinteném, ha a 88. §. második bekezdése elfogadtatnék s ennélfogva AVahrmann képviselőtársam módosítványához hozzájárulok. Ezenkívül még egy csekély módositványt vagyok bátor ajánlani az első bekezdésre vonatkozólag, mely igy szól: „Ingatlanok birói eladásánál ...... egyéb tartozások s községi adópótlékok, akár vannak azok az ingatlanra bekebelezve, akár nem, minden egyéb követelés előtt elsőséggel bírnak". Ez, t. ház, ily mereven mondva, nem áll, mert az 1881 : LX. t.-ezikknek 189. §-a értelmében ingatlanok vételári felosztásánál mindenekelőtt az árverési hirdetés, zálogolási költségek fizetendők s csak azután következnek az adók. Azt gondolom, hogy e törvénynyel az összhangzatot helyre kell állítani és ezen szó „akár nem ö , KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET, utána teendő lenne: „az 1881: LX. t.-cz. 189. §-ának a) pontja alatt felsorolt költségeken kivül minden egyéb követelést megelőznek". Ajánlom módosítványomat. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módositványt). Szilágyi Dezső: T. ház! Az előttem tett módosítványokhoz hozzájárulok, főleg azért, mert minden olyan kiterjesztései a törvényes zálogjognak több évre, melyek a jelenlegi állapotot bolygatják és az eddig szerzett zálogjogot érzékenyen érintenék, csak a legszükségesebb esetben volnának megengedhetők, ilynemű szükség pedig az 5 évre kiterjesztés tekintetében nem létezik. A miért azonban szót emeltem, az egészen más dolog, olyas valami, a mi ezen szakasz azon részével függ össze, mely az 1876-ban hozott, jelenleg is érvényben lévő törvényből szóról szóra átvétetett. Ebben a törvényben s ebből átvéve, e törvényjavaslatban is ki van mondva az, hogy azon törvényes zálogjogban, mely itt az adó számára biztosíttatik, részesittetnek az egyenes adók módjára behajtandó egyéb tartozások, részesittetnek a községi adópótlékok is. Ez az elv ki volt az 1876-iki törvényben mondva s át van véve ide változatlanul. Ez az elv nézetem szerint teljesen egészséges és még nagyobb jelentőséget nyer az által, hogy a törvényhozás évről évre szaporítja azon teendőket, melyeket a szélesebb értelemben vett községeknek, tehát köztük a városoknak is, saját adópótlékukból, saját jövedelmeikből kell fedezni. Ezen teher szaporítást tehát párhuzamosan kell kisérni a törvényhozás azon gondoskodásának, hogy az ilynemű terhek viselésére szolgáló jövedelmek, a városoknak és községeknek biztositassanak azon korlátok közt, mely korlátok közt, a közadók törvényes zálogjoggal biztosittatnak. De t. ház, az itt használt kifejezésnek magyarázása a bíróságoknál különféle módon eszközöltetett. Jelesen Budapesten, a fővárosban törvényesen fennáll egy százaléknyi illeték, az ingatlan tulajdon átruházására, mely még az 1848 előtti korszakból vétetett át és törvényesen szedetik ma is, mint a fővárost megillető községi jövedelem. Ez az egy százalék tulajdon átruházási illeték azonban a törvény szövegében törvényes zálogjoggal biztosítva nincs. Igaz, hogy a törvénynek az volt az intentiója és a mint én a ministerium köréből értesültem, ott is az volt a nézet, hogy ezen kifejezés alatt: „községi adópótlék K , értetik az átruházási illeték is. Azonban, midőn az ilynemű illetékek beperlésére került a sor, akkor a bíróságok különfélekép Ítéltek és a legfőbb ítélőszék is nem egy esetben a városi pénztárnak valóságos kárára ugy ítélt, hogy községi adópótlék alatt tisztán és szigorúan csak az egyenes adópótlékai értetnek, ez pedig, a mi tuíajdonkép átruházási illeték, ezen 33
