Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-234

244 234. országos ülés április 26. 188S. van helye, ahol a követelésekről van szó, mert ezek pénzbeli adományozások, nem pedig a 60. §-ban, a hol ingóságok foglalásáról van szó. A 9. bekezdés helyett tehát egy nagyon egyszerű formulával csak annyit kellene mondani, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 53., 54., 55., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 66. és 67. §§-ainak a birói végrehajtások alól való mentességet tárgyaló intézkedései az adóvégrehajtások esetében is alkalmazhatók. Ha ez a szövegezés elfogad tátik, akkor a két törvény közt nem lesz eltérés, nem lesz kétség az iránt, hogy ezen törvénynek extrahálása által mit akart a törvényhozás elérni, mert világos lesz, hogy mindazon mentességek, melyek ezen §-okban a bírói végrehajtásra nézve megvannak, kiterjesztetnek az adóvégrehajtásra is. Helyeslem azon módosítást is, amit Kapisztory t. képviselőtársam előterjesztett, melynek lényege odaterjed, hogy takarékpénztárakban elhelyezett pénzek csak ugy legyenek végrehajtás alá vonhatók, ha maga a takarékpénztári könyvecske foglaltatik le; mert a takarékpénztári könyvecske forgalmi papir, kézről-kézre fizetés gyanánt átadatik és átvétetik és nem mindig azt illeti, a kinek nevére be van téve ; hanem gyakran álnév és betűk alatt is tétetik be. Ennélfogva kétségtelen, hogy csak a takarékpénztári könyvet lehet rendszerint adóvégrehajtás alá vetni. De nézetem szerint ez hézagos és egyoldalú indítvány; mert a mi áll a takarékpénztári könyvecskére, az áll még sok más esetre is, nevezetesen azon esetekre, melyeket a végrehajtási törvény 81. §-a igen részletesen felsorol. Ezen most idézett 81. §. ugyanis ugy szól: „Váltóbeli követelések, kereskedelmi utalványok, kötelező jegyek, rakjegyek, közraktári jegyek és hátirattal átruházható más értékpapírok •— az 1875. évi XXXVII. t.-cz. 294. és 295. §§. — továbbá nyilvános számadásra kötelezett pénzintézeteknél vagy más társaságoknál pénztári jegyekre, betéti könyvecskékre elhelyezett készpénzbeli összegek, ha csak a betevő a személyes felvétel jogát világosan fenn nem tartotta, valamint általában az olyan követelések, melyek a fennálló jogszabályok vagy társulati alapszabályok szerint csak a követelésről kiállított okirat birtokosai által érvényesíthetők, rendszerint azon esetben foglaltathatnak le, ha az okirat a foglalás alkalmával megtaláltatik. „A lefoglalt váltók, értékpapírok és fenn megjelölt más okiratok, a foglalás feljegyzésének megtörténte után a 73. §. intézkedése szerint letétbe helyezendők". „Ha a fentebb említett okiratok a végrehajtás foganatosítása alkalmával meg nem találhatók, de a végrehajtást szenvedő előadásából, vagy a végrehajtató által előterjesztett bizonyítékokból az mutatkozik valószínűnek, hogy a követelés fennáll és a végrehajtást szenvedőt illeti: a lefoglalás a követelés szabatos körülírása mellett teljesíthető ugyan, de hatálya attól függ, hogy a követelés érvényesítéséhez szükséges okirat utólag megszereztetik, avagy az a végrehajtást szenvedő által, vagy annak költségére a végrehajtató által megindítandó szabályszerű eljárás során megsemmisíttetik". Tehát esetleg lehet lefoglalni még a takarékpénztári betéti könyvecskét is a könyvecske nélkül, de joghatálya csak a mosthivatolt törvényszakaszban értelmében van. Nézetem szerint sokkal czélszerűbb tehát, ha itt is hivatkozunk a végrehajtási törvény 80. §-ára, mint ha egy új és nem mindenre kiterjedő módosítványt fogadunk el. De a végrehajtási törvény a 81. §-ban a kereskedelmi könyvbeli követelések lefoglalásáról is rendelkezik. Azt hiszem, hogy erre is szükséges hivatkozni. A 82. és 79. §. már felvétetett részben a pénzügyi bizottság szövegébe, de ismét eltérő szövegezéssel, a minek következtében itt is inconvenientiák támadhatnak. Ennélfogva azt hiszem, sokkal helyesebb, hogy ha itt is a kivonatolás helyett hivatkozunk magára a végrehajtási törvényre. Ezeket összefoglalva, módosítványom, mely G-áll József képviselő ur módosítványának almódosítványa, következő (olvassa): Módosítás az 58. §-hoz. A szakasz szövege a 9-ik bekezdéstől egész az utolsó bekezdésig kihagyandó s helyette részben Gáli József ur módosítványának megfelelőleg a szakasz következően szövegezendő: „A végrehajtást szenvedőnek magánosoknál levő követelései csak azon esetben foglalandó le annak egyéb ingóságai előtt, ha a zálogolást teljesítő közeg az illető követeléseket teljesen biztosítottaknak találj a ". „Az 1881. évi LX. t.-cz. 53., 54., 55., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 64., 65., 66. és 67. §§-ainak a birói végrehajtás alól való mentességeket tárgyazó intézkedései az adóvégrehajtások eseteiben is alkalmazandók". „Követelések foglalásánál megfelelően alkalmazandó továbbá az 1881 : LX. t.-cz. 79., 80., 81., 82., 83., 121. és 122. §§. rendelkezései is azon eltéréssel, hogy a követelés lefoglalásáról a végrehajtást szenvedőnek az adósa oly felhívás mellett értesítendő, hogy a követelést a foglalási összeg erejéig ne az adózónak, hanem az értesítvényben megnevezett adópénztárba fizessék be, vagy ha másnak részére is bíróilag lezálogoltatott, azon bíróságnál tegyék letétbe, melynek kiküldöttje az első zálogolást eszközölte". Ezután teendő az eredeti javaslat 17-ik bekezdése, esetleg Gyurgyik Gyula módosítványával. Ezután teendő Gáli József módosításának 10-ik bekezdése. Ezután teendő a következő bekezdés: A lefoglalt követelésnek árverésen való el-