Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-234

234. országos 01 közadók kezeléséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása és pedig az 58. §. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a Gáli képviselő ur által beadott és időközben kinyomatott módosítás. Rakovszky István jegyző (olvassa) .Teleszky István: T. képviselőház! Teljes készséggel elismerem, hogy azon módosítás, a melyet Gáli József barátom a most tárgyalás alatt levő 58. §-ra előterjesztett, szemben az eredeti törvényjavaslattal jelentékeny javításokat tartalmaz, mert ezen törvényjavaslat és a birói végrehajtást tárgy az ó törvény közötti az összhangot inkább igyekszik helyreállítani, mint a mennyire ez helyreállítva van a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban. Helyeslem a módosításnak azon részét is, mely szerint kihagyassék az eredeti törvényjavaslatnak azon, nézetem szerint nagyon jogtalan bekezdése, mely igy szól. „A nyilatkozat a rendelvények kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt az adós által aláirt beadványban adandó elő. Ha az adós azt tenni elmulasztja, a követelés valódisága beismerésének és fizetési készségnek tekintetik, egyszersmind pedig az adós a mulasztásból netalán eredő kárért felelőssé válik". Helyeslem, hogy ez kihagyassék, mert nézetem szerint, ha valakinek a követelése elfoglaltatik és erről a harmadadós értesíttetik, annak, ha ő a nyilatkozatot elmulasztja, azon súlyos következményét, mely itt a törvényjavaslatban előírva van, hogy t. i. egyfelől a követelés valódisága beismertnek és a fizetési készség nyilvánítottnak tekintessék és másfelől a nem nyilatkozó a károkért is felelőssé tétessék, jogilag indokolni nem lehet. Ha valakinek adós vagyok, az által, hogy akár a kincstár, akár egyes más részére a követelés lefoglaltatik, reám szigorúbb felelősség nem káromolhat, mint a hogy szemben eredeti hitelezőmmel lekötve voltam. En különösen figyelembe véve azt, hogy nálunk nem mindenki irás- és olvasástudó és hogy a kézbesítésnél a kellő garantia a törvényjavaslat szerint megadva nincs: a legnagyobb visszaélés keletkezhetnék abból, ha valakinek a rendelvény a foglalás után kézbesittetik és elmulasztaná nyilatkozni, ez az adósság beismerésének vétetnék s egyszersmind abból az egyszerű mulasztásból kártérítési kötelezettség formáltatik. Helyesnek tartom Gáli József t. barátom módosítványának 10. és 11. bekezdését, valamint az új 60. §-t is, mely arra vonatkozik, hogy ha követelés foglaltatott le, eltérőleg attól, a mit a pénzügyi bizottság javasol, hogy a követelés átruházottnak tekintendő és a kincstár köteles a követelést teljes értékben lefoglalni, továbbá csak annyit foglalhat le, a mennyi az adó és járulékai, — a mi nézetem szerint kivihetetlen, mert a kövess április 26. 1883. 24,3 | telest a foglalás szempontjából megosztani nem | lehet, azt vagy egészen le kell foglalni, vagy le nem foglalni — mondom tehát, helyeslem, hogy a végrehajtási törvény alapjára támaszkodva azt mondja a módosítvány, hogy igenis lefoglalható a követelés, de ennek az a következménye, hogy a kincstár aztán azt a követelést behajthatja és ha behajtotta, abból magát kielégítheti, a felesleg pedig az adóköteles félnek visszaadandó. Helyeslem azt is, hogy a módosítvány szerint intézkedés történik az iránt, hogy ezen kérdésekben a kincstárt a tiszti ügyész képviseli. De daczára annak, hogy ezek szerint egyetértek Gáli József t. barátom módosításával, engem az ő szövege azért nem elégít ki, mert még ott sem látom teljesen helyreállítva az összhangot ezen törvényjavaslat és a birói végrehajtást tárgyazó törvény között. Nevezetesen a törvényjavaslat kilenezedik bekezdését, hol a végrehajtás alóli mentességek elő vannak sorolva, t. barátom ugyan kipótoltatni kéri, s azt mondja, hogy a „fizetések" szó után beszúrandó „hivatalos kiküldetésekjárandóságai " a „nyugdíjak" szó után közbeszúrandó „pót- és kegydíjak". De ha elolvassuk azon szakaszokat, melyekre a törvényjavaslat e szakasz hivatkozik, t. i. a végrehajtási törvény 53., 54., 55., 56., 57., 59., 60., 61., 62., 66. és 67. §§-ait, akkor azt látjuk, hogy még nagyon sok minden előfordul a végrehajtási mentességek szabályozásánál a végrehajtási törvényben, a mit e törvényjavaslat és a módosítvány szövege elő nem sorol. Csak egy párt említek meg: személyes működési pótlék, várakozási illeték, végkielégítés, halálozási évnegyed czímén kiutalt illetmények vitézségi érdem után járó díjak stb. Ezen szakaszokban még több más is foglaltatik azokon felül, a miket felvett a pénzügyi bizottság az eredeti szövegbe és a miket részben kipótolt barátom Gáli József. Nézetem szerint ezt rövid extractusba kivonni nem lehet, hanem a helyes codificatió csak az, hogy mondassék ki, hogy mindazon mentességek, a melyek az idézett szakaszokban a magán végrehajtások, a birói végrehajtások eseteiben a törvényhozás által már elfogadtattak, az adóvégrehajtásoknál is egész kiterjedésükben alkalmazandók. És itt bátor vagyok még azt is figyelembe ajánlani, hogy ezen szakasznál a mentességek közé felveendő a végrehajtási törvény 64. §-ban foglalt mentesség is, a mit a törvényjavaslat felvesz, de nem a megfelelő helyen, hanem a 60. §-ban, a mely az ingóságokra vonatkozik. A kérdéses 64. §. ugyanis igy szól: „A közpénztárakból vagy szegény- és alapítványi pénzalapból fizetendő kegydíjakra és olyan jótékonysági és alamizsna-pénzekre, melyek özvegyeknek, árváknak és általában a szűkölködőknek, társulatok, intézetek, alapítványok vagy egyesek által nyújtatnak, ! végrehajtás nem intéztethetik". Ennek tehát itt 31*