Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-233

238 233. országos ülés április 25. 1883. 55—58. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa az 59. §-t). Gáll József: E szakasznál több rendbeli módodtványt leszek bátor beterjeszteni. E szakasz tárgyalja a foglalást, vagy, a mint ezen javaslat kifejezi, zálogolást. Első részében megállapítja azon sorrendet, a melyben az egyes tárgyak lefoglalhatok. Megemlíti azután azon tárgyakat, a melyek csak feltételesen és bizonyos megszorítások mellett vehetők végrehajtás alá. Végre kiterjed a követelések behajtására. A mi az első részt illeti, a melyben felsoroítatnak azon ingóságok, a melyek bizonyos megszorítások mellett foglalhatók le, ezek az 1880. évi LV. t.-czikkből vétettek át. És habár még az illető szakaszok is idézvék, mégis néhány ingóság felemlítése ki van hagyva, a mit én pótlandónak találok. Az állandó fizetések felemíittetnek, de a hivatalos kiküldetéssel járó járandóságok, a melyek hasonlag csak bizonyos megszorítások mellett foglalhatók le, itt felemlítve nincsenek, bár azon szakasza van idézve a törvénynek, mely ezt szabályozza. Tehát legelőször azt vagyok bátor indítványozni, hogy a kilenezedik kikezdés 5. sorában előforduló e szó után: „fizetések" szúrassanak be e szavak: hivatalos kiküldetések járandóságát". Továbbá ugyanazon sorban a „nyugdíj" szó után felveendő „pót-és kegy díj." T. i. a kegydíjak is az idézett szakaszok szerint foglalás alá csak akkor vonhatók, ha bizonyos összeget felülhaladnak. Ezen megszorítás kihagyása azt hiszem nem volt czélja a javaslatnak, hanem véletlenül kimaradt, tehát hasonlag felveendőnek vélem. Továbbá az utána következő kikezdésben, mely arról intézkedik, hogy követelés lefoglalásánál minő módon kell eljárni a kiküldöttnek, egy olyan elv van felvéve, mely első tekintetre plausibilisnek tíínik fel az adózók érdekében, de épen az adózók összesége érdekében nem lehet meghagyni és elfogadni. Az van mondva ugyanis, hogy: „A végrehajtást szenvedőnek a cc) pontban emiitett követelései csak azon esetben foglalandók le annak egyéb ingóságai előtt, ha a zálogolást teljesítő közeg az illető követeléseket teljesen biztosítottnak, illetve az adós vagyoni viszonya után Ítélve, behajthatónak, avagy a követelést közárverésen leendő eladás utján teljes értékben eladhatónak találja, a mely esetben a követelés átvétele készpénzben való lerovásnak tekintendő". T. ház ! Ezen intézkedés az adózó polgárra nézve sok tekintetben igen előnyös lehet, mert némelykor be nem hajtható követelés utján megmenekülhetne adótartozásától. De az összességre nézve csak káros, a kincstárra nézve veszedelmes lenne ezt elfogadni. Először az a közeg, mely a végrehajtást teljesíti, alig lehet azon helyzetben, hogy az adósnak vagyoni viszonyairól oly tudomással birjon, hogy biztosan megállapíthassa, vájjon a követelés behajtható-e vagy sem, de azon kivül a legj obb gond és előrelátás mellett is igen könnyen megtörténhetik, hogy az ily követelés, melyet az ember azon peresben tökéletesen behajthatónak hitt, csakugyan be nem hajtható, eltekintve attól, hogy a követelés le lehet foglalva előzőleg más hitelező részére és hogy ezen hitelező ugyan reá nem vezette, de később jogát mindamellett igénybe veheti, per útján megnyeri a követelést s a kincstár üresen marad. De azon kivül számos más eshetőség is foroghat fenn, melyek miatt a követelés annak daczára, hogy obligatio létezik, behajthatatlan, vagy meg is szűnt, ennélfogva én azt indítványozom, hogy ez a tétel hagyassák ki. Ez a tétel összefüggésben áll a 7-ik kikezdésben előforduló más tétellel, mely igy hangzik: „A nyilatkozat a rendelvénynek kézbesítésétől számítandó 8 nap alatt az adós által aláirt beadványban adandó elő. Ha az adós ezt tenni elmulasztja, a követelés valódisága beismerésének és fizetési készségnek tekintetik, egyszersmind pedig az adós a mulasztásból netalán eredő kárért felelőssé válik." Ezt az intézkedést nézetem szerint hasonlóképen nem lehet elfogadni. Ez némileg ellensúlyozása azon intézkedésnek, melyeket előbb voltam bátor felemlíteni, mert avval vélték, hogy a kincstár azon helyzetben lesz, hogy rövid idő alatt megtudj a, hogy azon követelés fennáll-e vagy sem. Azonban t. ház, ilynemű intézkedést azért nem fogadhatunk el, mert össze nem egyeztethető általában magánjogi rendszerünkkel, össze nem egyeztethető egyáltalán a magánjoggal. Először azért, mert a hitelezőnek jogába lépvén a kincstár, mint engedményes, több joggal nem birhat, mint a mennyivel az engedményező birt. A hitelezőnek pedig ily joga nem volt az adóssal szemben, hogy ily felszólítást intézhetne hozzá s e felszólításnak ily következményei legyenek. Másrészről pedig ha az adós az ily felszólításra nem felel, mi másnak lehetne azt venni, legfelebb bíróságon kivüli beismerésnek, annak pedig oly hatályt adni, mint a minőt a javaslat ad, annyi lenne, mint halomra dönteni egész bizonyítási eljárásunkat, akkor perre egyáltalában nem lenne szükség, ha ily drákói intézkedéseket lehetne tenni. És meg kell gondolni, hogy utóvégre is nem minden ember írástudó és nincs azon állapotban, hogy nyolez nap alatt feleletét meg adhassa. De lehet, hogy bármi nyilatkozat terjesen érdeke ellenére is lenne. Vegyük fel például, hogy az örökös az örökhagyó adósságaiért pereltetik s épen e követelés foglaltatott le. Az adós maga sincs tisztában, hogy az a követelés létezik-e vagy sem, ha az adósnak nyolez nap alatt nyilatkozatot kell adnia, hogy áll-e vagy sem a követelés, mit tegyen? ha azt mondja, hogy áll a követelés, önmaga ellen harezol, mert akkor adósnak vallja