Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

:•'• 22K nssÁgu äléc április 10. 1883. igy ahhoz egész nyugodt lélekismerettel hozzájárulok. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Engedelmet kérek t. ház, ha miután felszólaltam, nem hagyhatom szó nélkül Somssich Pál t. képviselőtársamnak egy mondását. (Halljuk!) Először is, a mint saját felszólalásomból is látni méltóztatnak, senkinek sincs oka azért, a mit e vita alkalmával egyikünk vagy másikunk mond, az egész függetlenségi pártot felelőssé tenni, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ez t. ház, nem képez pártkérdést; kiki a maga felfogása és meggyőződése szerint itél, e vitából tehát nem lehet következtetést vonni a párt eljárására, (ügy van! a szélső baloldalon) valamint abból, hogy a törvényjavaslatnak egyik vagy másik pontjában e párt tagjai egyetértenek akár az egyesült ellenzékkel, akár a kormánypárttal, nem lehet azt következtetni, hogy ez által, bármily kismértékben is gyengítette volna saját álláspontját; valamint megfordítva azok részéről, kik azt határozottan ellenzik, nem lehet ezt ugy felfogni, mint cllenzékeskedést, mert ugyanazok, a kik tegnap, mint a kik ma felszólaltak tisztelt elvtársaim közül, azon hitben és őszinte meggyőződésben vannak — melyben én nem osztozom — hogy a törvényjavaslat még a módosítvány szerint is megtámadja az autonómiát. Tisztán csak ebben áll a dolog és ebből semmire következtetni nem lehet. Ezek megjegyzése után ismétlem, hogy a módosítványhoz teljes megnyugvással hozzájárulok. (Helyeslés.) Herman Ottó: Félreértett és illetőleg félremagyarázott szavaim helyreigazítására kívánok pár rövid szót szólani. Helfy Ignácz t. képviselőtársam félreértett, mert a mikor én az autonómia sérelméhez hozzászólottam, arra fektettem a fősúlyt, mily eszközzel sikerült a kormánynak részben saját pártjában elhallgattatni az ellenzéki hangot, részben az ellenzéket megoszlásra birni. A kebli ellenzéket azzal hallgattatta el, hogy az előbbi javaslatból kihagyta azokat a bizonyos iskolai kimutatásokat, a elassificatiókat, melyek súlyosak lettek volna a kebli ellenzékre. Mikor pedig az autonómia szempontjából a függetlenségi párt nagy ellenzést fejtett ki, akkor megtalálta a módot a eonventiculumra, melyben aztán a Zsilinszky módosítványával sikerült az egyedüli mostani ellenzéket megosztani, a mint erre legvilágosabb példa Helfy t. barátom. (Felkiáltások: Ez nem személyes kérdés!) Elnöki Szólásra többé senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadój át. A két módosítványt ugyan tizen-tizen aláirtak, azonban a házszabályok azt mondják, hogy a módosítvány beadóját a másodszori szólási jog nem illeti meg. Zsilinszky Mihály: En nem akarok végszóval élni, hanem csak módosítványomba kívánok egy stylaris javítást beadni. Elnök: A tanácskozás rendjére nézve azon nézetben vagyok, hogy mivel e három szakasz felett folyt tanácskozás mintegy az általános vita jellegét viseli, legczélszertíbb lenne először eldönteni azt, vájjon általánosságban az eredeti szöveg, vagy a Zsilinszky képviselő ur módosítása fogadtatik-e el ? A netaláni módosítványok aztán az egyes szakaszoknál adathatnának elő. A szavazás után természetesen általánosságban az egyes szakaszokhoz szólni többé nem lehetne, hanem csak a netalán beterjesztendő módosítványok lennének szavazás alá bocsátandók. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministereinők: T. ház! Én a magam részéről nem az igen t. elnök ur által proponáltakhoz kívánok szólani, de igenis a vita berekesztése után kivánok még pár szót, azt hiszem, teljes joggal, a szavazás előtt mondani. (Halljuk!) Keveset fogok foglalkozni mindazokkal, melyek egyik vagy másik pártnak egymáshozi viszonyára nézve elmondattak; mert azt hiszem, mindeniknek módjában volt -— élt is vele — ez irányban a kellő magyarázatot megadni. Szólanom kell azonban a kormány eljárása ellen intézett — nézetem szerint alaptalan és méltánytalan — támadásról. (Halljuk!) Nem régen voltt. ház, mikor a sajtóban — a házban is érintve — de a sajtóban ismételten és ismételten volt vitatva, hogy a képviselőházban levő feszült viszonynak a ministerelnök az oka; mert régebben, ha ilyen fontos kérdésben meghasonlás volt, igyekezett az akkori minister érintkezésbe lépni az ellenzéki pártok tagjaival, azt megbeszélni és igy igen sokszor a máskülönben élessé válható vitát sikerült közmegegyezéssel a kellő mederbe terelni : sikerült az aggályokat, legalább a ház legnagyobb részében, eloszlatni. És most ugyanazon oldalról mint valami isten tudja micsoda alkotmány- és parlamentarismus ellenes, vagy machiavellisticus eljárás tűntettetik fel, micsoda? Az, hogy az ellenzék részéről pláne — bár ha a nélkül tettem volna sem ismerném el, hogy hibáztam — ez iránt félsz ól ittatva, teljes készséggel járultam hozzá, hogy a ház különböző pártjához tartozó képviselőkkel együtt megbeszéljük a dolgot és ha lehet, igyekezzünk valamit létesíteni, a mi közmegnyugvást okozhat. (Helyeslés.) íme, ez most már egy elitélendő eljárás, sőt azok előtt is, a kik, mint meg vagyok róla győződve, maga a képviselő ur is számtalanszor monda, ez nem parlamentarismus, ez absolutismus, mert akármit mond is az ellenzék, a ministerelnök nem hallgat rá, pártjával leszavaztatja, igy nem lehet parlamentárisán kormányozni. És ime most, mikor a kormány felfogva a dolognak fontosságát, az ellenzéki mérsékeltebb és behatóbb felszólalásokI nak tért és következést adott, ez már gyengeség,