Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

14 221. országos ülés április 10. 1S8S. képesítést állami közegek által nemcsak helyesnek, de okvetlenül szükségesnek tartom. Legfőbb aggodalmam, mondom, eltekintve némely paedagogiai stb. intézkedéstől, a felekezeti szempontot illetőleg ezen 22. §-ra vonatkozólag volt. Mint méltóztatnak tudni, nem titok, a lapokba is belejött, itt a vita folyamán is többször fel volt említve, a kormány összehívott egy vegyes értekezletet azon ezélból, hogy találjunk módot arra, hogy a mennyire lehet ezen annyira megtámadott szakaszokban egyeztessük össze egyfelől az autonómiának szabadságát, függetlenségét, másfelől az állam által okvetlenül megkövetelendő felügyeleti jognak gyakorlását. Sokáig folyt ott a vita és mondhatom, hogy nem ment könnyen, sőt talán nem követek el indiscretiót, a midőn azt mondom, hogy az első este 4—5 órai vitatkozás után a dolog akkép állott, hogy maga at. ministerelnök ur sajnálatát fejezte ki a felett, hogy nem látja a közeledésnek, a compromissum létrejövésének lehetőségét, pedig első este már annyira mégis megtörtént a kormány részéről az engedékenység, hogy azon feltételtől, a mely kétségtelenül legsérelmesebb volt, hogy a kormánybiztos aláírása követeltessék az érettségi bizonyítványnál, már elállott volt, de megmaradt még a maga teljes épségében a kormánybiztos vétójoga. Rákövetkező este a második értekezleten, a mikor már lemondtak volt úgyszólván a reményről, épen az én szerény felszólalásom folytán, hogy én azt látom, hogy mégis lehetséges még a közeledés, ha a kormánypárt módot talál arra, hogy a vétójog a maga merevségében fenn ne tartassék, bocsátkoztunk bele újabban ezen szakasz tárgyalásába és létrejött azon módosítvány, a melyet Zsilinszky t. barátom benyújtott. így állván a dolog, megvallom, hogy meglepetéssel és őszinte fájdalommal hallottam azon felszólalásokat az én t. elvbarátaim részéről. (Mozgás a szélső balon.) Engedelmet kérek, felesleges mondanom, az egész ház igen jól tudja, hogy ez a kérdés egyik pártnál sem képez párt kérdést. (Ugy van!) Én a magam nevében szólok, ép ugy mint Mocsáry vagy Thaly vagy Hermán t. barátaim a maguk nevében szólottak. (Helyeslés.) Hogy miként fog a párt szavazni, azt a párt minden tagja maga fogja eldönteni, azt a végén fogjuk meglátni. Én tisztán objective magára a dologra kívánok szólni. Itt nem forog kérdésben sem személy, sem párt. Tisztán magáról az ügyről van szó. (Helyeslés.) Meglepetéssel hallottam különösen két dolgot. Az egyik az, a mit csaknem mindnyájan hangoztattak, hogy nem látnak különbséget az eredeti szöveg és a módosítvány közt. Sőt egyik t. barátom odáig ment, hogy azt monda, igenis van különbség és az abban áll, hogy a módosítvány még rosszabb az eredetinél. Meg akarom vizsgálni egészen nyugodtan, miben áll a dolog. Tartozom vele, annál inkább miután én belső meggyőződésem szerint, reménylem, hogy senki sem fog ezen kételkedni, már azon értekezleten kijelentettem, hogy azon utolsó engedmény folytán igenis a módosítványhoz hozzájárulok. Tehát kötelességein ezen eljárásomat indokolni és vizsgálat alá venni, mennyiben igaz az, hogy a módosítás által a szöveg még roszszabbá vált. Hermán t. barátom épen az imént erre vonatkozólag, észrevétlenül — engedje meg

f; — egy meglepő ellentmondásba esett önmagával.O ugyanis azon kezdte beszédét, hogy szemrehányást tett a t. kormánynak azért, a mit, megvallom én mint ellenzéki ember sohasem tennék, szemrehányást tett a kormánynak a miatt, hogy az ellenzék támadásai folytán értekezletet hívott össze és engedékenységet tanúsított, ezzel tehát saját gyengeségét árulta el. (Halljuk!) Ismétlem, hogy én, mint ellenzéki ember ezt sohasem tenném, mert csak köszönettel fogadom, ha a kormány a vita folyamán meggyőződik arról, hogy az ellenzék támadásainak egy részében van alaposság és igazság és azt mondja, ám jól van, találjunk módot a kiegyenlítésre. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Én ezt helyesnek találom és köszönettel veszem. Hanem meglehet, ez felfogás dolga és talán t. barátom felfogása a helyes, hanem akkor engedelmet kérek, ha t. barátom egyfelől szemrehányást tesz a kormánynak azért, hogy miért engedett, tehát beismeri, hogy engedett az eredeti szöveghez képest és öt perez múlva ismét bebizonyítja, hogy ezen módosítvány egy hajszállal sem jobb, mint az eredeti szöveg: a kettő közt csak az egyik állhat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Vagy jobb a módosítvány az eredetinél, vagy nem jobb. Ha nem jobb, akkor a kormány nem engedett semmit és nincs helyén ezért a szemrehányás; vagy tényleg engedett, jele tehát, hogy a módosítvány mégis jobb a szövegnél. (Tetszés a jobboldalon.) De nincs szükségem erre a bizonyítgatásra, maga a dolognak tárgyilagos összehasonlítása lehetetlenné teszi annak, ki készakarva nem akarja nem látni az igazságot, meg nem látni az első perezre a létező frappáns különbséget. A fő sérelem azon szakaszban nem csak szerintem, hanem protestáns t. barátaim szerint is leginkább abban állott, hogy a kormánybiztosnak aláírása tette érvényessé az érettségi bizonyítványt s ezt magam is beláttam, mert ez által tényleg nullificalva volt a felekezet autonóm iskolája. Ez most végkép elenyészett; ezt senki sem tagadja és Mocsáry Lajos t. barátom is beismerte, hogy ez csakugyan javítás. Ott van a második pont, A szöveg szerint a kormánybiztos absolut veto-joggal birt. Tőle függött az, hogy egy bizonyítvány érvényes legyen-e