Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

221. országos nlcs április 10. 1883 13 nevelte chablonszerüleg, hogy valósággal egy ki­esztergályozott polgár váljék belőle azon elv sze­rint, hogy az egyén semmi, az állam minden. Másik vélemény az, hogy a nevelés nem az állam dolga, hanem az apák, a szülők kötelessége; az államnak egyedüli joga az, hogy mikor egy ilyen egyént alkalmazni akar, megkérdezi, hogy mit tud és ha meggyőződik képzettségéről, a szerint alkalmazza. Hát kérem, ez az előttünk levő törvényjavas­lat a középutat választotta; nem coníiscálja ride­gen az egész oktatási ügyet az állam részére; szabad eoncurrentiát enged még egyeseknek is, a eonfessióknak, községeknek, városoknak. De fen­tartja magának, nehogy ezen szabadság szabados­sággá és korlátlan valamivé váljék (Élénk helyeslés bal- és joblfelöl) azt a felügyeletet, a mely csak­ugyan megillet egy államot, ha állam akar lenni, ha nem akar elporlódni atomjaira. (Helyeslés a bal­Mzép- és jobbfelől.) Az autonómiára hivatkozik a t. képviselő ur. Hát az autonómiának is a törvények keretén belül kell mozognia, (ügy van! a bal-, közép- és jobbfelől.) Maga ez a parlament micsoda? Önkormány­zata egy államnak. Es mely körökben mozog? Azon körökben, melyeket neki a törvények ki­jelölnek, így a megyei autonómia, mikor még virágzásában állott, akkor is törvények által volt korlátozva, melyeken túl mennie nem volt szabad, mert aztán beavatkozott a felsőbb ellenőrző hata­lom, így van véleményem és gondolom helyes véleményem szerint az oktatási ügygyei is. A sza­badságot megadjuk, de hogy az megfeleljen czél­jának, hogy az állam érdekeivel össze ne ütközzék, hogy az iskola képezzen oly egyéneket, kiket aztán használhat az állam, erre bizonyos ellenőrzésnek csak kell lenni és lehet is a nélkül, hogy az auto­nómia ez által korlátolva lenne. És különösen ezen törvény ellen valóban nem értem, hogy a protestánsok hogy panaszkodhatnak. Thaly Kálmán:, Azt mi értjük! Somssich Pál: Erezhetik, de érteni, nehezen értik és érezni sem mindnyájan érzik. (Tetszés.) De mit mond az a sokat idézett 1791-iki törvény? Hogy iskolákat állíthatnak, magasabb tanintézeteket is, de a kormánynak hozzájárulásá­val, helybenhagyásával. Mocsáry Lajos: Akadémiát. Somssich Pál: A gymnasium már most nem gymnasium, nem grammaticális iskola többé, hanem mióta nyolcz osztályú intézet, akadémia, mert ott a a philosophiát is tanítják, (ügy van! ügy van!) Tehát szabad iskolákat felállítani. Es mit akar a kormány ? Csak azt mondja, ha azt akarjátok, hogy a ti bizonyítványaitok képesítsenek a magasabb intézetbe való felvételre, én az ellenőrzést meg­követelem, (ügy van! Tetszés.) És megmutatta maga 1? képviselő ur az utat, hogy ha ezt nem fogadnák el, mit tegyen a kormány. Azt, hogy felvételi vizs­gát rendelne el, a mi csakugyan rosszabb volna. (Élénk helyeslés. Mozgás a szélső balon.) Thaly Kálmán: Jobb volna! (Élénk ellen­mondás.) Somssich Pál: Nem akarom t. ház, ezen véletlen felszólalásomat hosszabbra, nyújtani, (Hall­juk! Halljuk!) nem is szükséges, ki van fejíve a dolog világosan. Csak még egyet. Azt mondták a t. képviselő urak, hogy nincs különbség az eredeti és a mostani szöveg közt. En azt mondom, hogy nagy különbség van. (Halljuk!) Az egyik különbség az, hogy az intézkedés in prima linea magának, az egyházi vagy iskolai felsőbbségnek van megengedve, (ügy van! ügy van!) és ha ez eljár törvényszerüleg és beadja jelentését, el van végezve a dolog. Ha azonban oly visszaélések fordulnának elő, melyeket supponálni sem lehet, különösen protestáns iskolákban, akkor megtagadni a kormánytól a jogot, hogy erélyes lépésekkel közbelépjen, más törvény alapján, gon­dolom, az urak maguk sem kívánják. (Tetszés.) Én tehát a módosítványt elfogadom és gondo­lom, a t. ház is teljes megnyugvással fogja meg­szavazni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Penyvessy Ferencz jegyző: Mészáros Nándor! (Eláll!) Mészáros Nándor: Elállók. Helfy Ignácz: (Eláll! Halljuk!) Azon t. pártfeleim, a kik e r :en szakaszhoz szóltak, oly élesen támadták meg a Zsilinszky t. képviselőtár­sam mödosítványát,hogy mintegy morális köteles­ségemmé tették, adandó szavazatomat néhány szó­val indokolni. Az általános vita alkalmával én kifejezést adtam azon meggyőződésemnek, hogy a protestáns autonómiának csorbítatlan fentartása Magyar­országon nem felekezeti kérdés, a melylyel én rendesen foglalkozni nem szoktam, hanem eminen­ter politikai kérdés és a mennyiben politikai kér­dés, annyiban feladatomnak tartom azt védelmezni, valahányszor legkevésbé megtámadva látom. Ép ezen oknál fogva már akkor, azon általános vita alkalmával, miután a 22. §-ban világos támadást látok az autonómia ellen, ezen szakasz ellen magam is élesen kikeltem és kiemeltem világosan, hogy a mit én azon szakaszban az autonómiára sérelmes­nek, veszedelmesnek látok, azt különösen két pontban látom. Az egyik az, mely szerint az érett­ségi bizonyítványnak érvényessége egyenesen a kormánybiztos aláírásától tétetett függővé, a mi által a felekezeti iskola autonómiája okvetlenül nagy csorbát szenvedett volna, a másik sérelmét látom a kormánybiztosnak feltétlen vétójogában. A többi pontok ellen nekem nem volt kifogásom, méltóztatnak talán reá emlékezni, hogy világosan kijelentettem, mikép az állam ellenőrzését az isko­lákra feltétlenül megkövetelem, múlhatatlanul szükségesnek találom és következőleg a tanár-

Next

/
Thumbnails
Contents