Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-221
i2 221. országos ülés április 10. ISS.'i. Mondhatom, nagy érdeklődéssel vártam a t. képviselő ur felszólalását, ngy az általános vita folytán, mint a részleteknél, kiváltképen a sokat vitatott 3. és 4. §§-oknál, a hol ő kifejthette volna a maga nézetét a túlterheltetés tekintetében is. 0 azonban nem tette és jónak látta a 22., 23., 24. §§ ok körül megindult vitában, melynek főtárgya az autonómia magyarázása, egyfelől megtartása, másfelől megtámadása, nézeteit arra vonatkozólag kifejezni, mire kíván ő az érettségi vizsgánál különös súlyt fektetni. Én az ő határozati javaslatát el nem fogadom; nem fogadom el azért, mert ha jól értettem a t. cultusminister urat, akként fejezte ki magát, hogy ott nem csak bizonyos szakoknak állásáról az iskolánál, hanem egyáltalában a megérettség, a műveltségfokának megbirálásáról van szó, a mit én magam is ugy fogok fel. De másfelől nem fogadom el azért, mert a t. képviselő úr nem válogatta meg a tárgyat a mint kellett volna, mert a mint egyszeri felolvasásból emlékezem., a reáliskolánál követeli az exact tudományokból a mathesist, a természettant, a mi egyáltalában meg nem állhat, miután nemcsak a természettan, hanem a vegytan is exact tudomány, egyiket a másik fölébe helyezni nem lehet, tehát ezt is fel kellett volna említenie. Épen ugy van a gymnasiumnál, a hol a görög nyelv inferioritását elismerve, arra az érettségi vizsgánál nem kíván súlyt fektetni, noha megszavazta a görög nyelvet, és ezzel nekünk szolgáltatott érvet, a kik a görög nyelv ellen voltunk. Mindezeknél fogva én sem Kovács Albert képviselő ur határozati javaslatát, sem az eredeti szöveget, sem a Zsilinszky képviselő ur módosítványát el nem fogadom. (Helyeslés a szélső halon.) Somssich Pál: T. ház! Nem phrasis, ha azt mondom, hogy nem volt szándékom a tárgyhoz szólani, miután a beadott módosítványt elfogadom s azt annyira opportunusnak, helyesnek és czélszerűnek tartom, hogy szinte büszke vagyok rá, hogy némi tekintetben én is befolytam annak létrehozására. (Élénk helyeslés jobbfdől.) De azok után, a miket különben igen t. képviselőtársam mondott, engedje meg a t. ház, hogy egy pár szót szóljak. (Halljuk!) „ Turpe est doctori, dum culpa redarguit ipsum." (Elénk helyeslés.) A t. képviselő ur azt panaszolta, hogy Pulszky barátom leczkéztette az ő pártját — a mi nem áll, meg fogom mutatni — és azután ő maga nekünk igazán tartott philippicát, a melyben leezkéztet bennünket pártállásunk, eljárásunk, teendőnk tekintetében. (Ugy van! a baloldalon.) Én köszönettel fogadom a leczkét és nem haragszom értté, mert alkalmat nyújtott nekem annak megmagyarázására, hogyan fogom én fel a mi pártállásunkat és miben különbözik az az övéktől. (Halljuk!) A legnagyobb különbség épen abban áll, a mivel vádolt bennünket a képviselő ur: a személyeskedésben. (Helyeslés a balközépen.) Ha mi személyes ellenzéke volnánk a kormánynak, megragadnánk, ugy mint ők, minden alkalmat e kormánynak oppositiot csinálni. (Ugy van! a balközépen.) De mi csak azon elvi kérdésekben, a melyek különösen a financiára és a külpolitikára vonatkoznak, vagyunk elvileg ellene a kormánynak. Valahányszor ilyen kérdések fordulnak elő, ellenzéki állást foglalunk el; de különben, kivált ilyen — hogy ugy mondjam — házi, nevelési dolgoknál, ha valami jót látunk a kormány részéről, hogy azt el ne fogadjuk, arra hivatást nem érzünk magunkban. (Ugy van! a balközépen. Élénk helyeslés a jobboldalon.) De van a t. uraknak egy argumentumuk: ha én valamely kormányt rosznak tartok, minden alkalmat meg kell ragadnom, melyben azt megbuktathatom és a jelen alkalom épen oly popularisnak látszik, melyben ez a feladat talán sikerülhet is. Ezt részemről nem tartom helyesnek, először in principio, másodszor pedig az alkalmazásban is hibásnak tartom. Nem fog a kormány megbukni, ha ezen törvényjavaslat megbukik; nem is volna rá oka. Miért? Mert ha megbuknék a javaslat,. akkor az eddig fennálló törvények szerint fog kormányozni tovább is; majd megvárja, a mig önök ismét nógatják, s azután, talán egy pár év múlva — mint a minister ur mondta — megint ad betörvényjavaslatot. Tehát az a nagyon széles argumentum, hogy a kormánynak minden áron opponálni és minden alkalommal megbuktatására törekedni kell, még nem is alkalmazható. Különben sokat mondott a t. képviselő ur, mire eszembejut — ő tudós ember, bizonyosan olvasta — Baconak egy mondása, ez az ur pedig bölcs ember volt, gondolom a képviselő ur elismeri. (Nagy derültség s tetszés a bal- és jobboldalon.) „Mirum quam homines in tenebris notiorum suarum acriter vident; ad lucem experientiae educti, noctuarum ad instar nictitant." (Derültség.) Ez magyarul annyit tesz: Csodálatos, miként az emberek önalkotta ismereteik körében élesen látnak, de a tapasztalás napvilágára kiléptetve, mint baglyok pislognak. (Élénk derültség.) Ezt nem én mondom, ezt Baco mondja, hanem eszembe jutott, midőn a t. képviselő ur beszédét hallottam.. Miről beszélünk itt? Egy fontos, de különben politikai tekintetben egész ártatlan kérdésről: hogyan neveljük czélszerííen ifjainkat? A vélemények minden dologban az extremumokba tévednek, de van egy középút is. A nevelés egyik extreniuma a görögöknél volt, a kiknél az állam mindent confiscált, az egyént a polgárba felolvasztotta és ugy