Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

228 országog ülés mileg ezen részletekre vonatkozólag is oly súly- j lyal bírnak, hogy azok a t. háznak az általános vita bezárása után hozandó szavazatára döntő befolyással lehetnek. Ilyen pl. a 7. §-nak intézkedése, hogy az illető papíroknak tulajdonosa tartozik azokat saját birtokában végig megtartani. Itt kívánatosnak tartanám, hogy kimondassák, — a mintazt hiszem, hogy a czélt, melyet biztosítani akarnnk, t. i, hogy a nagy közönség az ily üzletek által meg ne károsíttassék, a t. szakminister ur is, ki ezen törvényjavaslat beterjesztésével kétségkívül érdemeket szerzett magának, nem fogja ellenezni, — hogy az illető az értékpapírt el ne adhassa, el ne zálogosíthassa. Hogy ennek sanetiój a legyen, gondoskodni kell arról is, hogy senki az ily értékpapírt meg ne vehesse és ha megveszi vagy zálogba veszi, a kárt magának tulajdonítsa. Egy másik fontos intézkedés a törvényjavaslatban kimondott visszaható erő. Az e tárgybani osztrák törvény határozottan kimondja, hogy ezen törvénynek semmi visszaható ereje nincs. Azonban itt a törvényjavaslat 13. §-ában tekintettel a különböző időtartamokra, kiniondatik a törvény visszaható ereje. Ennek közgazdasági és főleg az eddigi műveletek által tévútra vezetett közönségre igen nagy jelentősége van. Azonban, ha már ily kivételes szempontok által indokolva is van az általános elvtől való eltérés, hogy a törvény visszaható erővel birjon, azt mindenesetre bővebb megfontolásra kellene méltatni, midőn annak el vagy el nem fogadása felett a t. ház határoz, Részemről azért óhajtanám, hogy a viszszahatő erő kimondása a javaslatban egy pontnál maradjon meg, t. i. a részletív-vásárlókra nézve az eladókkal szemben, mert igen nehéz dolog lenne továbbra is fentartani azon intézkedést, hogy ök azon üzletek után, melyeket már ezelőtt kötöttek, szabadon grassálhassanak a közönséggel szemben és fentarthassák azon előnyöket, melyeket azoktól igénybe vehetnek, főleg olyanoktól, kiktől a folyó első részleten kívül még többet nem vettek fel és meg sincs semmisítve ezen üzlet, hogy teljesen vége szakittassék köztük s az általuk tévútra vezetettek közt minden jogviszony. Azon reményben, hogy a részletes tárgyalásnál némely javítmányok eszközöltethetnek, kénytelén vagyok ezen törvényjavaslatot feltételesen általánosságban elfogadni. Mindenesetre azonban legelőbb csatlakoznám azon nézethez, melyet kifejezni bátor voltam, hogy ezen törvényjavaslat az óvadék nyújtására, illetőleg az értékpapíroknak a hatóságnál való letétele biztosításául az illető szakbizottsághoz visszautasíttassék, minthogy ez által lényeges változás idéztetik elő. Föltételesen, mondom, pártolom a törvényjavaslatot. Elnök í Szólásra senki sem lévén felírva, ha április 18. 1583. J43 szólni senkisein kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadót. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Néhány rövid észrevételt kell tennem az előttem szólott t. képviselő urak megjegyzéseire. (Halljuk!) Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur különösen két észrevételt tett, melyet ellenészrevétel nélkül nem hagyhatok. 0 ugyanis azt mondja, hogy a kormány nem tesz semmit, mert már 1878-ban hozatott törvény Ausztriában a részletügyletekről s ebből szemrehányást csinál a kormánynak Lázár Ádám t. képviselő ur is. E tekintetben azon furcsa helyzetben vagyunk, hogyha azonnal behozunk egy törvényt, mely Ausztriában meghozatott, azt mondják, hogy Bécsből parancsolják ezt; ha pedig nem teszünk semmit e téren, hanem bevárjuk a törvényhatását és a tapasztalatok felhasználásával sokkal jobb, szabatosabb törvényjavaslatot nyújt be a kormány, akkor azon kifogást teszik, miért nem utánozta azonnal Ausztriát. (Tetszés jobifelöl) A mi pedig azon két rendelet törvénytelenségét illeti, melyeket Fenyvessy képviselő felemlített, nem tudom, méltatta-e figyelmére a kiegyezési törvényeket, melyek már 1867-ben világosan és határozottan kimondották, hogy a törvényhozás további intézkedéséig az absolut kormány alatt hozott törvények, szabályrendeletek és rendeletek érvényben tartandók. És ez nemcsak a házalási pátensre vonatkozik. Van számtalan ily ügy: mint a szabadalmi pátens, a jövedéki kihágások ügyestb. Ezen szabályrendeletek és rendeletek törvényerőre lettek emelve egy egyszerű törvényhozási intézkedés által, tehát e szempontból törvénytelenséget a kormány szemére vetni nem lehet. De másfelől, hogyha a tett intézkedésekből következteti a t. képviselő ur a törvénytelenséget: akkor a képviselő urnak azt be kellett volna bizonyítania, nem pedig nevetségessé tenni oly rendeletet, mely csak azon hatáskörben mozog, mely az eddigi törvények és törvényrendeletek alapján a kormányt megilleti. Természetes dolog, hogy csak 5—25 forint pénzbirsággal büntethetik azokat, a kik e téren visszaéléseket követnek el, mert a kormánynak törvényes felhatalmazása többre nem terjed és igy természetes, hogy ha a törvény keretén belül kell hogy maradjon, kénytelen a fenálló szabályokhoz alkalmazkodni. De épen azért, hogy e helyzet megváltozzék, kellett e törvényjavaslatot behozni. Tévedésben van a t. képviselő e tekintetben, hogy az államnak kellene monopolisálni az ily értékpapíroknak részletekre való eladását és különösen akkor tévedt, midőn Francziaország példájára hivatkozik, mert Francziaországban eladatnak ugyan például depót és más értékek és a takarékpénztáraknál a betéteket bizonyos összegen felül, például 3000 francon felül convertálják rcn-