Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-221
r 221. országos ülés április 10. 1883. miáltal tekintve a jobb berendezést, néha a jobb tanerőket s főleg a nagy ösztöndíjakat, már eddig is a tanulókat az állami iskolák felé terelték. Nem kell egyéb, mint a vizsgabiztosok akadékoskodása, egyesek avagy egész osztályok bizonyítványai kiadásának hátráltatása; a szülők bizonyosan ki fogják gyermekeiket venni az ily módon zaklatott felekezeti iskolákból s igy azok mesterkélten néptelenittetnek. A ministerelnök, Pulszky s mindazok, a kik Zsilinszky módosításának védelmére keltek, azon állítást koczkáztatták, hogy a kifogásolt bizonyítványok felett a felekezeti hatóságok határoznak; holott ez egy nagy tévedés, mert e hatóságok csak is egyszerű végrehajtói lesznek a biztos és a minister határozatának ; mert ha egyszer jegyzőkönyvileg constatáltatott az, hogy valamely hiba követtetett el, a felekezeti hatóság e törvény értelmében is kötelezve van a bizonyítvány érvénytelenségét kimondani, (ügy van! a szélső halon.) A felekezeti hatóság tehát csak a sújtó kéz, melyet a minister mozgat. (Tetszés a szélső baloldalon.) Én a kormánybiztos avagy képviselő kiküldését csakis kivételes esetekben volnék hajlandó megengedni oly renitens iskolákhoz, a melyek az állam czéljaival ellentétbe helyezkednek s a melyek felett a szigorúbb ellenőrzés és beavatkozás szüksége indicálva van; de azoknak általánosságban való alkalmazását, főleg a jelen constellatiók közt — veszélyesnek ítélem s azért e szakaszokat sem eredeti, sem módosított alakjukban elfogadni nem tudom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kovács Albert: T. kéjjviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mentegetőzésen kell kezdenem felszólalásomat, először azért, mert egy kissé rekedt vagyok és mégis bátorkodom szólani, de ebben legalább a t. háznak biztosítéka van arra, hogy rövid leszek, (Derültség) másodszor pedig azért, mert egy közoktatási törvényjavaslat keretében bátorkodom egy közoktatási kérdést felvetni, (Halljuk!) mert t. képviselőház, valóban mondhatom, hogy az érettségi vizsgálatnak nemcsak politikai, hanem közoktatási oldala is van. Pedig ezen képviselőházban az érettségi vizsga felett már egy napon át folyt vitát teljesen absorbeálta a dolognak politikai oldala. Kizárólag azon kérdésről folyt a szó, hogy ezen szakaszok intézkedései mily viszonyban állanak a protestáns egyházi autonómiához ; de hogy közoktatási tekintetben minő értékkel bírnak, arról még senki nem szólott. Én tehát t. ház, csak épen bevezetéskép fogok néhány szót szólani ezen politikai kérdésről és azután áttérek a dolognak közoktatási oldalára. És már azoktól, a kik folyvást a protestáns autonómia szempontjából támadják ezen szakaszokat, bátor vagyok kérdezni, hogy vájjon a protestáns egyház autonómiájának melyik institutiójával áll ellentétben ezen szakaszoknak valamelyik institutiója, t. i.nem általános szólamokkal, hanem valamely kézzelfogható intézménynyel? Mert t. képviselőház, olyan szólamok, hogy „szellemi adóvégrehajtó" meg „Schulrath" és a kéznek lábnak vasba verése, mikor senkinek sincs szándékában valakinek kezét-lábát vasba verni: mindenesetre alkalmasak arra, hogy a t. házban derültséget idézzenek elő; de arra, hogy tárgyilagosan ítélni óhajtó ember előtt valamit bizonyítsanak, egyáltalán nem alkalmasak. Pedig ilyen általános szólamokon kivül mást nem hallottunk ; holott azt kellene kimutatni, hogy minő institutitók azok, melyek meg vannak támadva s minő institutiók azok, melyek által a támadás történik. Mert t. ház, a jelen esetben mindenki tudja azt, hogy bár formailag a tárgyalás alapját a törvényjavaslat eredeti szövege képezi, de tényleg mégis mindenki a Zsilinszky t. barátom módosítványát tekinti a tárgyalás alapjának s mindenki azt bírálja. Ha már ezenmódosítványnyalszemben joga van valakinek panaszkodni, az bizonyosan nem a protestáns egyház autonómiájának védelmezője, hanem inkább az ellenkező szempont védelmezője. Azonban t. ház, megígértem, hogy ezen kérdésbe nem fogok mélyebben bocsátkozni, elég hosszasan vitatták már mások. Hanem mégis, bizonyos körülménynél fogva nekem különös jogom van e kérdéssel kapcsolatban a minister úrtól megkérdezni, hogy vájjon, mikor ezelőtt néhány héttel az eredeti szöveget védelmezte egy oly javaslat ellenében, melyet akkor az autonomisták örömmel fogadtak volna, védelmezte az állam érdeke szempontjából: gondolt-e arra, hogy ma kénytelen lesz egy oly módosítványra szavazni, mely az állam érdekeit sokkal kevésbé védelmezi meg a felekezeti autonómiával szemben, mint az az akkor visszautasított módosítvány, a melyet a felekezetek akkor örömmel fogadtak volna ? Pedig ha akkor a minister ur azt elfogadj említett előnyön kivül, talán még azt is megnyerte volna, hogy az a sok keserűség, melyet az általános vita alatt itt hallottunk és a melynek akkor az eredeti szöveggel szemben némi jogosultsága is volt, elmarad. Ezek után már bátor leszek felszólalásom tulaj dónk épeni tárgyára áttérni. Méltóztatnak emlékezni, hogy az általános vitában a különvélemény benyújtói felemlítették a túlterheltetés kérdését. Mondhatom, hogy a minister ur igen nagy sikerrel említette fel ellenökben a gouvernantok tantervét. Bizonyos irányzattal szemben jogosítva is van a gúny ezen fegyverével élni, mert ha azokra biznák a tanterv készítését,valóban hasonlót készítnének a gouvernantok tantervéhez. Azonban ennek daczára is, nemcsak dilettan-
