Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-226

226. országos ülés április 16. 1883. 119 nik az, a mi Békés-Csabán már hosszú évek óta folyamatban van, hogy akath. egyház feletti patronatus a várostól megváltassák és a kath. hitközség kezébe menjen át; ha akkor plebanus-választásról lesz szó, megvallom, ámbár csabai lakos nem vagyok, de mint határbeli birtokos és katholikns, igényelni fogom befolyásom érvényesíthetését a lelkész-választásban és minden patronatusbeli jogok gyakorlatára. És valószínűleg igényelni fogják azon birtokosok is, még pedig joggal, kik az iskola-adót most megtagadják és alkalmasint, sőt majdnem bizonyosan, ezen joguk el is fog ismertetni. Az a felfogás tehát, hogy ne legyenek tekinthetők az egyházközség tagjaiul azok, kik állandóan nem laknak ezen községnek körében — ha különben birtokosok is ezen község határában, ha ezen felekezethez tartoznak is — ezen felfogás szerintem fenn nem tartható. De nem tartható fenn azon felfogás sem, mely a törvénynek második kitételét, t. i. hogy a hitközségek igénybe vehetik hiveik hozzájárulását, a hol ez eddig szokásban volt, ugy akarja magyaráztatni, hogy csak azoknak hozzájárulását veheti igénybe, kik individualiter szoktak fizetni, ugy, hogy ha Péter szokott fizetni, akkor igénybe vehető, ba Pál egy ideig megtagadta, akkor nem vehető igénybe. Kérem t. ház, ez csakugyan erőltetett magyarázata a törvény azon kitételének: „a hol ez eddig szokásban volt". Ez a logicai magyarázat szabályai szerint mást nem jelenthet, mint azt: hogy a hol általánosságban eddig az a szokás dívott, hogy a hitközség saját hiveit az iskola fentartására igénybe vehesse, ott ezentúl is teheti az általános szokás alapján, még pedig minden kivétel nélkül. Én és többen ezt a törvényt igy értelmezzük. Már most mit akar az a hitközség? A hitközség nem azt kéri, hogy a minister ur által hozott határozatok a képviselőház által felforgattassanak, nem azt kéri, hogy azok helytelénittessenek, mert el kell ismerni — és épen azt mondja a hitközség — hogy a törvény szavai annyira nem világosak, hogy alkalmat nyújtanak arra a magyarázatra is, melyet a minister ur alkalmazott, de alapot nyújtanak arra a magyarázatra is, melyet a hitközség kérelmével egyértelmüleg én voltam bátor kifejtem. Tehát nehogy e tekintetben ezentúl az az ingatag praxis tovább folyjon, mely a minister urnak ugyanazon iskolára nézve többféle döntvényében nyilvánult — nehogy az az ingatag praxis fennálljon, a mely a jogosság iránti fogalmakat csakugyan megingatja és rósz színben tünteti fel, habár egészen indokolatlanul és gyakran önhibája nélkül a közkormányzati tevékenységet, kívánják és kérik a törvénynek szabatosítását. Én megvallom, e kívánságot osztom és teljesítendőnek tartom és ezen szempontból a kérvényi bizottság által javasolt határozattal szemben vagyok bátor a következő javaslatot ajánlani a t. háznak : Ezen kérvény oly felszólítással adatik ki a kormánynak, hogy ez az 1868: XXXVHI. t.-cz. 11., 35. és 36. §§-ainak hiteles magyarázatára nézve a törvényhozásnak előterjesztést tegyen. (Helyeslések.) Penyvessy Ferencz jegyző (olvassa az indítványt). Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! A felekezeti iskolák szintén hasznosak és igen fontosak és hogyha ezen kérdést csakis a népoktatás, az opportunitás szempontjából kellene megítélni, megengedem, hogy el lehetne fogadni azon magyarázatot, melynek Göndöcs és gr. Apponyi t. képviselő urak adtak kifejezést. De ez jogi kérdés és az 1868: XXXVIII. t.-cz. 11. §-a szerint döntendő el. Ezen szakasz pedig nagyon világos. Ezt mondja: „Ily felekezeti intézetek felállítására és fentartására hiveik anyagi hozzájárulását a saját képviseletök által meghatározandó módon és arányban, a mint eddig szokásban volt, ezentúl is igénybe vehetik". Ez nagyon világos és a ministerium mindig ezen törvényezikkhez tartotta magát. A hol már 1868 előtt is az illető hitközségnek tagjai az iskolákhoz hozzájárultak, a hol a szerződésnek egy neme létezett — contractus contrahentibus legem ponit — ott fentartatik és ott az illetők köteleztetnek a hozzájárulásra; vagy a ki 1868-ban, mikor a hitközségi képviselet e terhet kivetette, magát annak alávetette, tartozik hozzájárulni, de a ki nem fizetett s mindjárt óvást tett ellene, én nem ismerek törvényt, mely szerint őt a fizetésre kényszeríteni lehetne. (Igaz! Ugy van!) A mi a törvény másik két §-át illeti, azokra nézve interpretatiónak absolute nincs helye, mert azok tisztán községi iskolákra vonatkoznak. Az pedig, hogy egy pusztai birtokos a szomszéd községben levő felekezeti iskolához is tartozzék hozzájárulni, csakugyan anomália lenne. A gazdagokra nézve, a kik ellen kikelt Gondöcs képviselő ur, absolute nincs igazsága, mert azok, a kik több helyen bírnak, ha egy helyen nem tartanak fenn iskolát, abból nem következik, hogy más helyen sem teszik és nem járulnak-e valamely iskola terhéhez. Kár volt neveket felhozni, mert épen ezen esetben, a melyet méltóztatott felhozni, ha Csabán nem járulnak is a felekezeti iskola terheihez, másutt, a hol szintén birtokaik vannak, hozzájárulnak az iskola fentartásához. (Helyeslés.) Ennélfogva kérem a t. házat, méltóztassék ragaszkodni a kérvényi bizottság felfogásához és méltóztassék határozati javaslatát elfogadni. (Elfogadjuk !) Pulszky Ágost: T. ház! Én részemről a kérvényi bizottság határozati javaslatához járulok és nem járulhatok azon ellenindítványhoz, melyet előttem szólott gr. Apponyit. képviselőtársam tett és pedig egyszerűen azon állás következtében,