Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-226

120 226 országos filét április 16, 18SS. melyet az 1868: XXXVIII. t.-cz. a hitfelekezeti iskolák tekintetében elfoglal és a melynek szigorú fentartását látom azon egyedüli módnak, hogy ezen a téren sokkal tovább menő bonyodalmak ne keletkezzenek. Az 1868 : XXXVIII. t.-cz. intézkedése t. i. azon elvi alapból indult ki, hogy a hitfelekezeti iskolák fentartására nézve tisztán és szorosan csak az eddigi szokások és módok legyenek mérvadók. A mi pedig a továbbmenő módok és törvényhozási intézkedéseket illeti, azok pusztán csak a községi iskolák részére állapíttattak meg, mert csakis azon módon tartotta az 1868-iki törvény lehetségesnek azt, hogy ott, a hol kívánatos a községi iskolák létesítése, az a netaláni felekezeti ellenszenv daczára létesítethessék. És a t. ház ezen elvi álláspont jogosultságának rövid idő előtt a budget-tárgyalás alkalmával kifejezést adott, mikor azt a határozati javaslatot elfogadta, a melyben utasittatik a minister, hogy tegyen jelentést az iránt, mi az oka annak, hogy a községi iskolák száma nem hogy szaporodnék, hanem inkább csökken. En tehát azt hiszem, hogy azon indokoknál fogva, melyek a törvényhozást, mind 1868-ban, mind a mostani ülésszak alatt, akkor a törvény meghozatalánál, ekkor ezen határozat megalkotásánál vezérelték: azok most is kell, hogy irányadók maradjanak. Ezen fölfogás mellett, azt hiszem, hogy a 11. §. magyarázata egyáltalában kétséges nem lehet, hanem valamint a kérvényi bizottság előadója, valamint a minister ur maga kifejtette, akkép értelmezendő és értelmezhető a törvényhozás által, t. i. hogy a felekezeti iskolákhoz való járulás merőben személyes teher, a melyet azon hitközség tagjai tartoznak viselni. Hogy ki legyen ezen hitközség tagja, ki nem, az iránt, azt hiszem, csakis az egyes községek szokása határoz és addig, míg e tekintetben valami törvényes intézkedés nem hozatik, ezen állásponttól eltérni lehetetlen. És csak bátor vagyok azoknak, a kik az előttem szólott t. képviselőtársam határozati javaslatát pártolják, figyelembe ajánlani azt, hogy e határozati javaslat sokkal messzebb vág, mint a mennyire terjeszkedni látszik. Mert ha ebbe a kérdésbe belebocsátkozunk, akkor mulhatlanul annak megállapítása fog kérdésbe jönni, hogy ki képezi valamely hitközség tagját, ki nem; már pedig ez nem egyszerű kérdés, ez egy távol menő kérdés, a mely az egyház és állam közötti viszonyt legmélyebb gyökerében érinti és a mely kérdésnek most itt felvetését jelenleg senki sem kívánja, a ki annak horderejét megfontolja. Azt hiszem ez kétségtelen és ha a t. ház e kérdéssel megbirkózni nem akar, azt hiszem, nem tehet egyebet, mint hogy a kérvényi bizottság által kifejtett értelmezését a törvénynek elfogadja, minél fogva én is részemről a kérvényi bizottság véleményéhez járulok. (Helyeslés jobb-felöl) Vidovich György: T. ház! A kérvényi bizottság véleményének conclusióját, hogy ezen törvény magyarázatra nem szorul, részemről elfogadom ; azonban a praemissát már nem fogadhatom el, mintha a cultusminister ur eddigi eljárása ezen dolgot tökéletesen elintézte volna. Nem fogadhatom el, mert hisz annak, hogy ezen kérvény a ház asztalán fekszik, oka a cultusministerium eljárása volt. Már maga az előadó ur is azt mondta, hogy a cultnsministerium eltérő alakban határozott. Az egyik birtokos megfizette a 200 frtot, ezt a közigazgatási bizottság további fizetéstől felmentette, a cultusministerium pedig elmarasztalta-, a másik pedig nem fizetett soha, ezt már a cultusministerium megelőző elmarasztaló ítélete folytán elmarasztalta a közigazgatási bizottság; és ezt a cultusministerium felmentette és ez az oka annak, hogy e kérvény most tárgyalás alatt van. Már bocsánatot kérek : én akkor, ha valaki kétszáz frtot már megfizetett, kivált ily esetben, hol fájdalom, nem a fizető maga, hanem annak örökösei vannak szóban, nem azt következtetném, hogy tehát az örökösen fizetni köteles; (Halljuk!) sőt egészen ellenkező következtetésre jutok, t. i. arra, hogy ha valaki 200 frtot már megfizetett és egy utóbbi Ítélet szerint egy felmerült más eset folytán kisült, hogy nem helyesen, nem törvényesen vették be rajta azt az összeget, hogy annak azt vissza kell adni, nem pedig őt tovább fizetésre is kötelezni, (ügy van! a szélső baloldalon.) De továbbá az 5°/o adó, mely a 35. §-ban említtetik meg, ennek a törvénynek 148. §-a szerint a cultusminister elbírálása alá tartozik. így egyáltalában ugy látszik, az a vélemény forgott fenn és én magam is azt tartom, hogy ezt a 35. §-ban engedélyezett 57o adót az egyházközségekre kivetni nem szabad. De ha ez áll, akkor kérdem, hogy mi utón jő a felebbezés a cultusminister elébe, ha a 11. §. szerint az egyházközség, képviselete, az általa meghatározandó módon az eddigi szokás szerint veti ki az iskolai adót'? Akkor az eddigi szokás szerint, az eddig meghatározott mód szerint ebben a felebbezés mindig a politikai hatóságokat illette és így a legfelsőbb fórum itt a belügyministerium lenne. A 35. §-ban említett 5%-es adónál, a mennyiben a 148. §. a törvény végrehajtását a cultusministerre bízza, igenis a cultusministerium a legfőbb felebbezési fórum; de mára 11. §-ban engedélyezett adózási rendszer szerint a legfőbb felebbezési fórum a belügyminister és midőn a minister azt mondja, hogy az 5% adó csak a községi iskolát illeti, akkor egyszermind utasítani kellett volna a hitközséget, hogy a felebbezési ne hozzám, mert én csak a 35. §. ügyeiben Ítélhetek, hanem a belügyministerhez add be.