Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-226

118 226. országos ülés Április 16. 1883. katholikns felekezethez tartozó birtokosok, kikről itt szó van, mint pl. Inkey, a csabai határban 4000 holddal kibújhat, akkor mi következik ebből ? Az, hogy a szegény nép köteles lesz az iskolára egy forint után 4—5 krajczárt fizetni, a gazdag pedig a népnevelésre nem fog semmit áldozni. Igazság-e ez ? Ha a törvény nem világos, adjunk magyarázatot neki, ha nem jó, hozzunk új törvényt, de az nem lehet, hogy a legszentebbre, a népnevelésre a szegény nép fizessen, a gazdag — kinek nem tetszik — ne fizessen. Itt három eset foroghat fenn, vagy köteles az illető fizetni a népiskolára adót, vagy köteles a hitfelekezeti iskolára fizetni, vagy maga köteles pusztai iskolát fentartani. Ha nem fizet a községi, nem a hitfelekezeti iskolára, ha nem tart fenn pusztai iskolát, akkor mi történik ? Akkor ő, vagyonos birtokos lévén, a népnevelésre nem áldoz egy krajczárt sem. Ezt a törvényhozó testület nem engedheti soha, de soha. Mert az igazság érdekében szükséges, hogy ha a szegény hozzájárul saját filléreivel, akkor ne szabadítsuk fel a gazdagokat. Hogy ez Békés-Csabán és az egész megyében igy volt, ezt bizonyítja több példa; i gy gr. Apponyinak a birtoka Gerendáson van és a csabai plébániához tartozik. Ott van Trautmansdorffhak is birtoka, mindjárt az Inkeyé mellett. És ha a nemes gróf és Trautmansdorff befizetik az adót, hogyan lehetséges a harmadikat ez alól felmenteni? Igazságos és méltányos-e ez, azt ítélje meg a t. ház. Ezen ügy igen fontos és ha ugy méltóztatik a törvényt értelmezni, hogy az illetők, a kik a községi iskolára kötelesek az 5%-ot megfizetni, de a felekezeti iskolára nem, akkor véghetetlen bonyodalom idéztetik elő, mert minden nagybirtokos kivonhatja magát és a szegényekre kétszer annyi teher rovatik. Én tehát t. ház, mint a nép barátja, kérem a t. házat, legyen méltányos és igazságos és ne engedje a nevelés legszentebb ügyét kijátszani engedni, hanem méltóztassék kimondani, hogy mindenki egyaránt tartozik ezen adót fizetni. Én tehát kérem a t. házat, hogy méltóztassék a törvényt ugy magyarázni, hogy mindenki köteles a felekezeti iskolák fentartásához hozzájárulni, de ha ez nem lehetséges, méltóztassék új törvényt alkotni. Gr. Apponyi Albert: Az eddig történt felszólalások után sem tartom feleslegesnek néhány szóval a tárgy felderítéséhez hozzájárulni, először, mert ugy vettem észre, hogy a képviselő urak némelyikénél félreértés uralkodik, a melyet eloszlatni szükséges, másodszor, mert az eddig felszólaltak, a kik a kérvényi bizottságnak felfogását nem osztják, valamint én sem tartom azt kielégítőnek, elmulasztották ellenindítványt beadni, mit a magam részéről meg akarok tenni. Mindenekelőtt, hogy a status questionis tisztáztassék és a félreértés, a melyre czéloztam, eloszlattassék, megjegyzem, hogy többen a képviselő urak közül félrevezettetve az által, hogy itt azon kérdés vettetett fel, vájjon személyi, vagy birtokadó-e az iskolai adó, azt a hitet látszanak táplálni, mintha a csabai katholikus hitközség és iskolaszék birtok czímén nem katholikus pusztai birtokostól kívánta volna a hozzájárulást a katholikns iskolához. (Ellenmondás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, de többen mondták ezt nékem. Ez azonban nem áll. A katholikus iskolaszék tisztán azon birtokosokat szólította fel az eddig szokott módon az iskola-adó fizetésére, akik saját felekezetéhez tartoznak. Csakis ilyenekkel állunk szemben és csakis ilyenekkel van dolgunk. Már most a kérvényi bizottság helyeselvén a minister eljárását, azt mondja, hogy bár ugyanazon felekezeti birtokosok, de a kik nem laknak a községben, nem tekinthetők a hitközség tagjainak, tehát nem eshetnek a törvény 11. §-ának azon kitétele alá, hogy a hitközség a saját híveitől a hozzájárulást az eddigi arányban kívánhatja. Ha a kérvényi bizottság ezen felfogást consequenter fentartja, nem helyeselheti logicailag azt az eljárást, a melyet a minister ur az egyik fenforgó esetben követett. Volt ugyanis eset rá, hogy egy, a csabai határhoz tartozó katholikus vallású birtokos az egyszerű felszólításra, különben a kötelezettségnek nyilt elismerése nélkül, a csabai katholikus népiskolának szükségleteihez bizonyos összeggel hozzájárult, a minister, habár a birtokos később az állandó hozzájárulást megtagadta, közigazgatási úton a teherhez való hozzájárulásra ítélte. Már most kérem, a törvény arra nézve, hogy a hozzájárulás kötelezettsége megállapítható legyen, két momentum találkozását kívánja. A törvény azt kívánja először, hogy az illetők, mint igénybe veendők, legyenek az egyházközség hivei és másodszor, hogy azoknak igénybe vétele szokáson alapuljon. Mind a két ismérvet a törvény követeli, hogy a kötelezettség megállapítható legyen. Ha tehát valaki azért, mert abban a községben nem lakik, a község ezen felekezetéhek hiveííl nem tekinthető, akkor abban az egyik esetben, azon illető nagybirtokosra nézve, a kit azonban ä minister ur a teherhez való hozzájárulásra elitélt, nem volt alkalmazható a törvény, mert ezen nagybirtokos a község tagjának a kérvényi bizottság magyarázata szerint nem volt tekinthető, akkor a minister ur helytelenül itélt ezen első esetben, mikor ezt az említett nagybirtokost a teher viselésében elmarasztalta. Én tehát ugy magyarázom a törvényt s azt hiszem, hogy más alkalomkor is ugy fog magyaráztatni, hogy az egyházközséghez tartoznak mindazon birtokosok a határban, kik ezen felekezetnek tagjai s majd megfogjuk látni, hogy ha hitközségbeli jogosultságuknak érvényesítéséről lesz szó, ezen biztokos urak valószínűleg igényelni fogják ezen hitközségbeli jogok gyakorlatát. Ha pl. megtörté-