Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

221. országos ülé-i április 10. 1883. a tanerők mindenhol igénybe vannak véve. Kény­telen lesz tehát e biztosait oly elemekből össze­toborzani, mint a népnevelési tanfelügyelőket, kik — csekély tiszteletreméltó kivétellel — csak választások alkalmával adnak életjelt magukról, kik a szegény tanítók és szülők szabad érzelmei­nek megrendszabályozása végett szokták 3 évben egyszer az iskolákat szorgalmasan látogatni. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) De eltekintve ezen czélszerűségi szempontok­tól, az mélyen sérti a hazafias felekezetek önkor­mányzati jogát, sérti szükség nélkül; mert ugyan mi szükség van arra, hogy a kormány a hazafias szellemű protestáns középiskolákra ily szellemi adóvégrehajtókat küldjön, (Derültséga szélsőbalon) a mikor azok ugy a hazafias szellem, mint a műveltségnek legerősebb Őrállomásai és leghiva­tottabb tenyészdéi. Ha lenne ezek, vagy más fele­kezeti iskolák között egynéhány — a mint hogy van is — a mely állam- és nemzetellenes irány­zatok búvhelyéül szolgál: az ilyenekbe kivételesen küldjön a kormány teljhatalmú biztosokat, ha ez nem használ, zárassa be az összeesküvés e btínbar­langjait. Erre kézséggel megadom a törvényes felhatalmazást; de azt, hogy 8 —10 ilyen rósz szellemű, ily államellenes irányú középiskoláért békóba verjük mind a 179 hazafias szellemű közép­iskolánkat : azt én sem a méltányossággal, sem az osztó igazsággal, sem az eszélyességgel megegyez­tethetőnek nem tartom. (Helyeslés a szélső balon.) Ne csodálkozzék a t. ház, ha mi féltékenven védjük iskoláinkat, mert azok a mi testünkből való vér, a mi csontunkból való csontok; azokat a mi áldozatkészségünk hozta létre és az tartja fenn; soha azoknak az állam egy fillért sem adott, sőt akkor, a mikor az osztrák uralom az erősebb vallással szövetkezett a többiek és a nemzet összességének elnyomására, a mi protestáns templomainkat, isko­láinkat, azok épületeit és alapítványait karhata­lommal foglalta el és az uralkodó vallás híveinek adta oda. Erre tudnék számos esetet felhozni, legyen szabad csak azt felemlítenem, hogy a Gyulafehér­vári püspökség összes birtokai az ottani protes­táns iskola, illetőleg egyetem jószágai voltak egy­koron és a kolozsvári katholikus egyház összes épületei az ottani unitárius collegium helyiségéül szolgáltak, e czélra magánosok nagylelkűségéből hagyományoztatván. Ily előzmények után ne csodálkozzék a t. ház, ha mi féltékenyek vagyunk a hivek valóban csodás áldozatkészsége által létrehozott és fentartott középiskoláinkra s azokat holmi kormánybiztosok — ugy is szükségtelen — beavatkozásától megóvni iparkodunk. Az idők változandók, a hátramaradásnak rósz démonja mindig lesben van, hogy az előrehaladás küllőibe belekapaszkodjék s az emberi szellem és felvilágosodás utaiba akadályokat gördítsen, (Tetszés a szélső baloldalon.) Vannak korszakok, a midőn minden stagnál, a midőn minden visszafelé megy; ily szomorú kor­szakot élünk most; hazánkra oly kormány nehéz­kedik, mely a jogfeladás terére lépett s mely ezredéves jogainkat egymásután áldozza fel idegen bálványok oltárain. Ily kezekbe mi nem adhatjuk tengernyi vérrel szerzett, nemzetközi szerződések által szentesített önkormányzatunkat -és szellemi vívmányainkat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E kormány kezében minden elhervad, minden elsatnyul; mi pedig nevelésügyünket, miként eddig, ugy ezután is virágzó és gyümölcsöző állapotban kívánjuk tartani, mert jövőnknek ez képezi egye­düli palládiumát. Szomorúan tapasztalhatjuk t. ház, hogy a mi cultusministerünk az ultramontán, a retrográd szellem nyomása alatt szenved; szomorúan tapasz­talhatjuk, hogy e kormány sok mindent elnéz, sok mindent megtesz, az alkotmány és korszellem rovására is; csakhogy a szavazatok felett rendel­kezők jóindulatú vagy kényszerű támogatását s ez által hatalmának fentartását biztosítsa. En egy ily — a korteskedést minden fölé helyező — kormányra iskoláink vezetését nem bizom, mert azon nagy hatalomnál fogva, amelyet e törvényjavaslat a minister kezébe ad, megront­hatná azon szabad szellemet, a szabadságnak azon cultusát, a mi protestáns iskoláinknak eddig vezér­csillaga volt s a mi ezen intézetekből átömlesztetett a nemzet minden rétegébe. E törvényj avaslat a ministert feltétlen urává teszi a tanári karnak, a katonai fegyelem nem oly szigorú, mint a minőnek a tanári kar alávettetni terveltetik; fegyelmi vizsgálat megindítása, fel­függesztés és rögtöni elmozdítás és az elmozdított­nak minden alkalmazástól való eltiltása egyenesen a minister önkényétől függ. Ily hatalommal a minister urnak módjában lesz, hogy Magyarország összes tanári karát a kormány átkos politikájának uszályhordozójává tegye; a mint azt az állami iskolák tanári karánál szomorúan tapasztalhatjuk, kik az ily helota-szol­gálatra (Derültség jobbfelől) rá vannak kényszerítve. A szellem előharczosainak ily degradálásá­hoz, ily rabszolgaságához én segédkezet nem nyújthatok. De t. ház, nemcsak tanári karunk független­sége, hanem protestáns iskoláink fenmaradhatása is veszélyeztetve van e törvényjavaslat s főleg a jelenleg tárgyalás alatt levő szakaszok által. Látjuk, hogy oly helyeken, hol protestáns vagy más felekezeti és állami középiskolák ugyan­azon városban vagy közel vidéken vannak elhe­lyezve, a fényesen dotált állami iskolák már is egyenetlen versenyt folytatnak a felekezeti isko­lákkal, igyekezvén onnan a tanulókat elvonni, a

Next

/
Thumbnails
Contents