Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

112 225. országos ülés április 14. 1883. mas szövetségről kell beszélni ; még pedig, mint olyanról, mely véd- és daczszövetség, melynek éle Francziaország ellen irányul, sőt még némelyek azt is tudják, hogy Ausztria-Magyarország és Olaszország kölcsönösen biztosították egymásnak területüket. Azt gondolom t. ház, hogy ily hírekkel szemben azoknak megczáfolása, ha egy kis türelemmel vagyunk, rendesen meg fog jönni, megjött ez alkalommal is, még pedig ez alkalommal a legilletékesebb helyről, ugyanattól, a kinek beszédje félremagyarázása alapján ezen hir keletkezett. De mind a mellett az iníerpellátió megtétetvén, én a magam részéről is kötelességemnek tartom pár szóval nyilatkozni. Azt gondolom, hogy itt irányadó nem az lehet, hogy mit mondott egyes hírlapi közlemény, akár félreértésből, akár pártszempontból, hanem az, hogy mit mondott az olasz külügyér maga. Az olasz külügyér pedig sem véd- és daczszövetségről, sem Francziaország ellen irányzott bárminemű egyetértésről, vagy területi biztosításról nem szólt és én magam részéről is hozzátehetem, hogy annak már valóban értelme sem volna, hogy mi, a magyar-osztrák monarchia, oly combinatióba hagyjuk magunkat belevonni, mely Francziaország iránti ellenséges indulatból származik, azon Francziaország ellen, melylyel jó barátságban vagyunk és akarunk is maradni. (Élénk helyeslés.) De egyébiránt t. képviselőház, még az sem áll, hogy ezen egyetértés létezéséről Magyarország vagy egyáltalában a monarchia népe egy vagy más állam külügyministerétől vette volna első értesülését; ámbár nem tagadhatja senki, a ki figyelemmel kiséri, hogy ez olykor megtörténik, a mennyiben a dolog természeténél fogva egyik vagy másik államférfi jut azon helyzetbe, hogy saját parlamentje előtt ily dologban nyilatkozik. De nem történt meg ez esetben, mert az olasz külügyér ur azon nyilatkozata lényegében ugyanaz, melyet gr. Kálnoky közös külügyminister ur hónapokkal ezelőtt itt a delegátióban tett. Mindketten constatáltak, mit ? Constatálták azt, hogy az olasz királyság csatlakozott az Európa közepén levő két nagyhatalomhoz, azaz Németország és Ausztria-Magyarország azon conservativ külügyi politikájához, melynek czélja a békét minden lehető módon fentartani és biztosítani. Konstatálták azt, hogy Olaszország ezen conservativ — és, mint jelzem, a béke fentartására irányzott politikához csatlakozván és azzal híven együtt működvén, a barátság és egyetértés ezen békés czél érdekében mind teljesebbé és tökéletesebbé vált. A külügyminister ur ezen nyilatkozatát, midőn az az igazsággal tökéletesen megegyezik, azt hiszem másfelől, hogy a nemzetek békéjének és békés fejlődésének minden őszinte barátja csak üdvözli; mert azt gondolom, hogy ebben a béke fentartásának egy eléggé meg nem becsülhető garantiáját lehet egyáltalán feltalálni. (Élénk helyeslés.) Különben hozzátehetem még, hogy általában külügyi viszonyaink azóta, midőn maga a közös külügyminister ur az említett alkalommal nyilatkozott, semmi tekintetben nem változtak; én azt hiszem — és ezzel fejezem be beszédemet—hogy az, hogy Európának három continentalis hatalma szoros barátságra és egyetértésre jut azért, hogy a béke fentartását eszközölje és midőn ezen egyetértésnek éle senki ellen irányozva, nincs: ez csak megnyugtatásul szolgálhat mindenkinek, mert legfölebb is csak oly hatalmat nyugtalaníthatna, mely el volna határozva a békét megzavarni; ilyen hatalom pedig tudtommal Európában nem létezik. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk!) Már midőn interpellátiómat indokoltam, kiemeltem, hogy azon híreknek, melyek különösen londoni források után ezen állítólagos szövetségről terjesztettek, magam sem vagyok hajlandó hitelt adni. E tekintetben tehát én örömmel veszem tudomásul a t. ministerelnök ur azon kijelentését, hogy csakugyan olyan értelmet, minőt arra több oldalról erőszakolni akartak, mintha ezen, bárminek nevezzük, szövetségnek vagy egyetértésnek éle Francziaország ellen volna irányozva: ő maga is absurdumnak, képtelenségnek hiszi; és meg vagyok győződve róla, hogy ugy gondolkozik és ugy érez az egész magyar nemzet, mely Francziaország irányában sohasem tagadta meg rokonszenvét. Hanem engedje meg a t. minister elnök ur, hogy ha mégis azt mondom egész válaszára nézve^hogy valamicskével én többet vártam volna tőle. En teljesen belátom azt, hogy még akkor is, ha a ministerelnök ur nem volna ezen a téren oly nagyon szűk korlátok közé szorítva, hogy jóformán csak a posta szerepét viszi a külügyministerium számára, (Ellenmondás jobb felől) bocsánatot kérek, tényleg ugy van. Ha ugy volna is, a mint én óhajtanám, hogy a minister elnök ur egy külügyminister teljes hatáskörével volna felruházva : még akkor is bekitnám, hogy valami nagyon kimerítő részletekbe ily kérdésre nézve nem bocsátkozhatnék, a mint nem bocsátkozott Mancini sem. Daczára annak, hngy igen sokat beszélt ezen tárgyról, mégis jelezte az olasz kamarának és a senatusnak is, miként be fogják látni, hogy a helyzet bizonyos tartózkodást parancsol neki. Tehát részleteket annál kevésbé vártam volna a t. ministerelnök úrtól jelen helyzetünkben; hanem valamicskével mégis többet, mert annyit sem mondott, a mennyit Mancini határozottan és ismételve kimondott. Igaz, hogy ő is kiemelte, hogy általános czélja ezen egyetértésnek — mert szövetségnek ő f maga sem nevezte — az európai béke fentartása. De engedje meg, ez csakugyan oly frásis, melyre ma már nem ad senki semmit, mert a béke fen-