Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

225. országos ölés április 14. 1883. 111 viselője e házban nem hagyhatom szó nélkül "Polónyi képviselő ur azon megjegyzését, melyet a kérvényezési jogra és a kérvényi bizottság praxisára vonatkozólag tenni méltóztatott. Azt mondotta ugyanis, hogy a kérvényezési jog az utóbbi időben sajnos deeadentiát mutat fel, hogy a kérvényi bizottság csak biztosítási szellentytínek tekinthető, melynek segítségével kellemetlen ügyek elhárittatnak. Erre nézve megjegyzésem csak az, hogy mindig ugyanezen eljárás követtetett, minek tanujeléül a régibb naplókból számtalan idézetekkel szolgálhatok arra, hogy a kérvényi bizottság és előadója majdnem szó szerint ugyanily támadásokban részesültek régebben is azok részéről, a kik minden kérvény alkalmából törvényhozási intézkedést kivannak. A mi azt illeti, hogy a kérvényi bizottság előterjesztései folytán itt mindenféle ügyeket eltemetünk, bátor vagyok a t. képviselő urat arra figyelmeztetni, hogy a múlt országgyűlés folyamában is egy igen fontos kérdés, az országos izraelita alap kérdése, kérvény útján nyert itt végleges elintézést. Ezen időszak alatt is több momentuosus kérdés döntetett el ily úton; részint kezdeményező lépéseket tett, részint oly fontos elvi jelentőségű határozatokat hozottá ház ugyancsak kérvények alkalmából, melyeket egyes kérdések vagy ügyek eltemetésének nevezni nem lehet. Ilyenek például a zsidó emancipatió kérdésében hozott kétszeri határozat, a hevesi kérvény felett lefolyt vita, a millenarium ügyében benyújtott fővárosi kérvény elintézése, a tiszai árterületek adómentesítése s a kassai convictus ügyében hozott határozatok, mely utóbbinak következménye lett a kassai convictus visszaállítása. Azt hiszem a képviselő ur alig fog parlamentet felmutathatni, hol az utóbbi időben kérvények folytán ennyi és ily fontos ügyek döntettek volna el. Csupán ezt akartam a kérvényezési jogra és a kérvényi bizottság eljárására vonatkozólag megjegyezni s kérem a t. házat, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! Az 2—24. számmal jelzett kérvényekre vonatkozólag szemben a bizottság javaslatával Polónyi képviselő ur adott be egy ellenindítványt. Szükséges lesz tehát a háznak külön határozni a felett: elfogadja-e a bizottság határozatát, vagy a Polónyi képviselő ur ellenindítványát. Az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház azon határozati javaslatot, melyet a kérvényekre vonatkozólag a kérvényi bizottság előterjesztett, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a bizottság határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják a bizottság határozati javaslatát, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A többség elfogadta a bizottság javaslatát és igy az ellenindítvány elesett. T. ház! Több kérvényhez vannak még feljegyezve szólani kívánók. Minthogy azonban a bejelentett válaszok szintén igen fontosak és a bejelentett interpellatiókat is ma kell előterjeszteni, kérem, méltóztassék a kérvények tárgyalásának folytatását a hétfői ülésre halasztani. (Helyeslés.) Most tehát a ministerelnök ur fog válaszolni Helfy Ignácz képviselő ur interpellátiójára. Tisza Kálmán ministerelnök: Tisztelt képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Folyó hó 4-én Helfy Ignácz t. képviselő ur a következő interpellátiót intézte hozzám. (Olvassa.) „Az olasz külügyminister f. é. márczius hó 13-án az olasz képviselőházban mondott beszédének azon része, mely hazánkra és Ausztriára vonatkozik, arra a föltevésre enged következtetni, miszerint Olaszország és az osztrák s magyar monarchia közt már huzamosb idő óta egy a legfontosabb külügyi kérdésekre kiterjedő szövetség vagy szövetségszerű egyezség áll fenn. Noha kétséget nem szenved, hogy a magyar nemzet a valódi alkotmányosság és szabadelvtíség útján haladó, szellemileg s anyagilag folyton erősbülő olasz királysággal való szövetséget, barátságos összeköttetést rokonszenvesen fogadná: mindazáltal nem levén sem a parlamentarismus, sem az alkotmányosság fogalmával összeegyeztethető az, hogy egy nemzet más nemzet ministere által jusson tudomására annak, hogy kivel áll szövetségben; s miután továbbá érdekében áll a nemzetnek s igy a törvényhozásnak, hogy nemcsak a szövetségek létezéséről, hanem azok czélja felől is tudomást szerezzen: kérdem a tisztelt ministerelnök úrtól : 1. Miben áll a szövetség vagy egyezség, melyre Mancini olasz külügyminister márczius 13-iki beszédében czélzott? 2. Ha csakugyan létezik ily szövetség vagy egyezség, mikor s mily czélból jött az létre?" Tisztelt képviselőház! Azt gondolom, abban, hogy Mancini olasz külügyminister ur nyilatkozata sok önkényes magyarázatra adott alkalmat, a mely annak valódi értelmén túrment, ma már senki sem kételkedhetik, a ki — hogy egyebeket ne említsek -— ugyanazon külügyminister urnak legközelebb az olasz senatusban tartott beszédét figyelmére méltatta. Én azt a következtetést vonom le abból, hogy egyes hírlapi közlemények alapján, azt lehet mondani, Európa összes sajtója és némileg politikai körei is mozgalomba hozattak, hogy mindig van szükség valamire, a mi emotiót okozzon. Igy nem régen az osztrák-magyar-német-orosz szövetség volt azon hármas szövetség, melyről annyit tudtak írni és beszélni, de melynek hire ma már a homokban elfutott. Most egy osztrák-magyar monarchia, Németország és Olaszország közötti hár-