Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

110 225. országos ülés április 14. 1883. Ez az egyik gravamen, a mit a kérvény felemlít, hogy behivatnak minduntalan. Es a legnagyobb sérelem az, hogy még az ötödik évben is behivatnak tettleges szolgálatra tavaszszal a honvédek és azután ugyanazon évben az őszi gyakorlatra is be lettek vezényelve. Bátor vagyok felemlíteni, hogy csak pár nap előtt tárgyaltatván ezen törvény a bizottságban én, ki adtam a rendeletet, hogy megtudjam valósággal, hogy Kis-Hont-Gömörmegy ében hol csak egy zászlóalj van, hogy állanak a honvédség állománybeli viszonyai. Ma kaptam meg sürgönyileg a választ. Igenis az áll, hogy az 51-ik zászlóaljnál Jolsván az ötödik évben szolgáló honvédek is be lettek hiva a tettleges szolgálatra, de az nem áll és nem történt meg soha, hogy ezen ötödik évben tavaszszal tettleges szolgálatra berendeltek, ugyanazon évben az őszi gyakorlatra újra behivattak volna. Én igérem és hiszem, hogy lehetséges lesz, ha nem is gyökeresen orvosolni, de javítani ezen sérelmes helyzeten az által, hogy a honvédségnél az első két évben le fog lehetni szolgálni a tettleges szolgálati kötelezettséget és hogy kivéve rendkívüli körülményeket, kivéve az 5 őszi gyakorlatokat, nem lesz a legénység oly gyakran és szakadozva behiva, nem leend annyit zaklatva. A mi most a tiszti kérdést illeti, a hol szintén adatokat hozott fel a képviselő ur, melyek bár a valósághoz közel, de még sem egészen ugy állanak, erre nézve bátor vagyok jelezni, miszerint tudomása van a t. ház minden tagjának arról, hogy a honvédségnél a tiszthiány igen - igen nagy. Ha már most az mondatik hogy a tiszt a de csakis szükséghez képest ne hivattathassék be, ötször, ugy mint a legénység, akkor ha ez meg nem történnék, bátor vagyok azt a kérdést intézni a képviselő úrhoz, hogy ki fogja kiképezni a legénységet? Törvény utján kimondani már most azt, hogy addig is, mig ily nagy hiány létez a tisztekben, ne lehessen behívni a a szabadságolt állományú tiszteket a szükséghez képest, az teljes lehetetlen. Fődolog gondoskodni arról, hogy tisztek legyenek és én hiszem és reményiem, hogy részben lehet e tekintetben is segíteni. Arra nézve pedig, hogy törvény utján most intézkedjünk, hogy minden zászlóaljnál egyenlő mennyiségű legénység soroztassék be évenként, alig lehet. Bár én köszönettel veszem, ha igy rendelkezik a t. ház, de azt hiszem, igen kevesen volnának a házban, a kik elfogadnák azt, hogy a sorozásnál el lehessen menni az 5., 6-ik korosztályig is, csakhogy a zászlóaljak a kellő számú ujonczokat megkaphassák. Nincsenek olyan nagy bajok és veszedelmek t. ház, mint azt a képviselő ur állítja. Vannak zászlóaljak, a melyeknél a létszám csekély, de vannak, a melyeknél igen nagy és ennek következménye azután az, hogy egyik zászlóalj a másikat szükség esetén kisegíti. De ez még mindig kisebb baj, mintha oly intézkedések tétetnének, a melyeknek alapján az egész ujonczozási, valamint a honvédségi intézmény felforgattatnék. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni és a Polónyi képviselő ur indítványát mellőzni. Polónyi Géza: T. ház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása végett nagyon röviden akarok szólani. Én egy szóval sem hivatkoztam azon adatoknál, melyeket előadni bátor voltam, mintha a t. minister urnak a kérvényi bizottságtól vett adataira támaszkodnám. Nagyon köszönöm, hogy a t. minister ur az ő felszólalásával ezen adatoknak megerősítésével az én állításaimat megerősítette. Nevezetesen azon legfontosabb dologra, hogy a 16. zászlóaljat már be akartak vonni és arról pertractáltak, hogy hogyan oszszák fel s azon tényre, hogy csakugyan nincs meg a tökéletes létszám, a t. minister ur hallgatólag válaszol s igy azt hiszem, elismerte azt, mit én állítottam. Hogy púposokat vagy sántákat rendel besoroltatni, megvallom, erre nézve azt hiszem, hogy ha a t. minister ur ezt a rendeletet, ha csakugyan kiadta, a mint ez közbeszéd tárgyát képezi, gondoskodott is arról, hogy az beszerezhető ne legyen. De ha azt állítja, hogy nem adta ki, akkor köteles vagyok szavainak hitelt adni. Elnök: Kérem, ez nem szavainak félremagyarázása. Polónyi Géza: A minister ur provocált reá. A mi végül szavaim félremagyarázását illeti, erre nézve röviden csak annyit, hogy én sem állítottam mást, minthogy azon tisztekre nézve, a kik a közös hadseregből akarnak átlépni, adják meg ezen ruhaállományt készpénzben és ha mégsem akarnak intézkedni, kell hogy ez megtörténjék. Ifj. gr., Ráday Gedeon, honvédelmi minister: Én csakis egy szót kívánok szólani. Nem tudom, hogy Polónyi képviselő ur honnan szerezte azon tapasztalatát, hogy a közös hadsereg tartalékos tisztjei 10 év után nem akarnak átjönni a honvédséghez. Hiszen ezeknek az 1882. XXXIX. t.-cz. értelmében át kell jönni és imperative áthelyeztetnek. Ne méltóztassanak tehát olyanokat állítani, melyek nem felelnek meg fennálló törvényeink rendelkezéseinek. Polónyi Géza: Átlépés után lemondanak a tiszti rangról. Elnök: Szólásra senki sincs többé följegyezve ; a vitát bezárom. Berzeviczy Albert előadó: T. ház! (Felkiáltások : Szavazzunk!) Egész röviden leszek bátor nyilatkozni és pedig nem magára a bizottság határozati javaslatára és Polónyi képviselő ur indítványára nézve, mert azokra vonatkozólag nyilatkoznom a minister ur felszólalása után fölöslegessé vált; de mint a kérvényi bizottság előadója és kép-