Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-225
225 országos ülés április 14 1883. . J^QS ellen biztosítva legyen. De mielőtt módosítványomat előadnám, engedje meg a t. ház, hogy két pontra nézve véleményemet elmondjam. (Halljuk!) Az egyik az, hogy én tévesnek tartom és általában ezen szakasz rendelkezésében alapot nem találónak azon felfogást, mintha a tilalom, a mely az idegen államoktól és idegen állam kormányától jövő szegélyezése nézve e szakaszban ki van mondva, a magyar protestánsokat a mívelt világ kapcsolatából, culturai közösségéből kizárná. Hamis e feltevés azért, mert a culturai közösségben való megmaradást kettő biztosítja: az egyik az, hogy a külföldi iskolákat és pedig protestáns iskolákat szabadon látogathatják ; a másik az, hogy tanintézeteiket az állam iránti hűség köteles megtartása mellett szabadon fentarthatják. E kettő teljesen elegendő arra, hogy a culturai közösséget megőrizze. És ha itt tilalom mondatik ki arra nézve, hogy idegen állam kormányától, idegen állam uralkodójától semminemű iskolának, nemcsak protestáns, de semminemű iskolának segélyt elfogadni nem szabad, ezt a magyar állam helyzetében mindenki természetesnek fogja tartani, a ki meggondolja, hogy a legkönnyebb s egyszersmind a legveszedelmesebb neme politikai szálok és összeköttetések szövésének mely a cultura előmozdításának ürügyével takartatik, (ügy van! ügy van!) És ez motiválja azt a második tilalmat is, mely a törvényjavaslatban ki van mondva, hogy még egyesektől és társulatoktól segélyt az illetők teljes szabadsággal elfogadhatnak, ezek az egyesek, társulatok magának az iskolának vezetésére és tanrendjére semminemű befolyást nem gyakorolhatnak. A ki figyelembe veszi azt, hogy a magyar culturának nemzeti szelleme és az a szelleme, a melyet helyesnek ítélünk, függ attól, hogy minő befolyás és minő vezetés alatt állanak a középiskolák, az természetesnek fogja találni, hogy az állam nem engedheti meg azt, hogy olyan testületek, a melyek külföldön vannak, a melyek ennélfogva az államnak semmi hatása alatt nem állnak, az iskola szellemére, vezetésére egyenes befolyást gyakoroljanak. De azután t. ház, ne éljüek azon tévedésben, mint a képviselő ur, hogy ez a tilalom nem terjed ki a szerzetes iskolákra is. A szerzetes iskolákra azon tilalmak közül, a melyek ebben az egész szakaszban foglaltatnak, csak egyetlen egy nem vonatkozik és ez az egyetlenegy abban áll, hogy meglévén tiltva a törvényben, hogy nem szabad belföldi középiskolát olyanoknak ellátni, a kik valamely külföldön székelő testületnek elágazásai, ezen tilalom alól, a törvényesen bevett szerzetes rendek kivételt képeznek. De csak ezen tilalom alól és semmi más tilalom alól. Mert a szerzetes rendek iskolái épen oly kevéssé fogadhatnak el külföldi államoktól, vagy azok uralkodóitól, vagy kormányától segélyt, mint más iskolák; épen oly feltétel alatt fogadhatnak el egyesektől és társulatoktól segélyt, mint a többiek, azaz, hogy a ki ad nekik segélyt, semminemű befolyást ki ne kössön magának az intézet vezetésére és tanrendjére, (ügy van!) De az első tilalom alól, hogy t. i. külföldön székelő társulatok elágazásai iskolákat ne alapíthassanak, kivenni jogos és méltányos a szerzetesrendeket; mert a törvényjavaslat egész szelleme abból indul ki, hogy a status quot ebben a tekintetben fentartja. Már most uraim arra, hogy egy ilyen alapokra álló törvényjavaslat ebben a részben tovább menjen és a szerzetes rendeknek ezen az alapon az oktatást eltiltsa, arra jó okokat kellene felhozni: vagy azt, hogy egyáltalában képtelenek az oktatás vezetésére, vagy,hogy képtelenek olyan oktatás vezetésére, a melyre az állam nyugalommal, bizalommal tekinthet. Ha ez nincs megmutatva, akkor a lehető legigazságtalanabb volna a törvényesen bevett szerzetes rendeket, a melyek törvényes szokásaik szerint eddig is oktatással foglalkoztak, egy ilyen alapon álló törvényjavaslatnál az oktatástól elzárni. Ez, gondolom, az alapja, ez a tartalma a törvényj avaslatnak. Mire vonatkozik tehát itt kivétel ? Egyetlenegy dologra, arra t. L, hogy azon Összeköttetés, a mely a belföldön levő szerzetes rendek s azoknak a külföldön székelő testülete közt van és a mely nem lehet egyéb, mint tisztán egyházi, az egyház szerkezete által előirt, ne disqualifieáljaőket arra, hogy az oktatást, mint eddig, törvényes engedély alapján maguk is gyakorolhassák. Ez az én felfogásom. Hogy ez a felfogás teljes világosságra legyen juttatva, az én módosítványom kettőt foglal magában. Az egyik az, hogy az utolsó mondat, hogy „ezen határozatok által a hazai törvényesen bevett és oktatással foglalkozó rom. kath. szerzetes rendeknek egyházi szervezetéből folyó összeköttetései nem érintetnek", ne utoljára tétessék, hanem az első bekezdés után, nehogy e kivétel azon félreértésre adjon alkalmat, mintha reájuk a többi határozatok sem vonatkoznának és hogy ők idegen államoktól, idegen uralkodáktól vagy testületektől segélyt elfogadhatnak. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a mint értve volt ez a szerkezet — mert arra nézve már e törvényjavaslat korábbi stádiumában felvilágosittattunk — fejeztessék ki mindenféle félreértés ellenében világosan, hogy itt azon egyházi szervezetből folyó összeköttetésről van szó, mely eg) r házi ügyekben — csakis egyházi ügyekben — a szerzetesrend külföldi társulata annak s belföldi elágazása közt fennáll, azaz, hogy a külföldön székelő társulatok az oktatás vezetésére és fanrendjére ezen iskolákban befolyást ne gyakoroljanak, ezt je-
