Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

4 221. •rwágoK ülés április 10. 1SM. zatát nem állítjuk szembe a magyar állammal; de féltjük önök centralisatiójától, önök kapzsisá­gától, a mely politikai és vallási szabadságunkat egyaránt elkobzással fenyegeti. (TJgy van! a szélső "baloldalon.) Ne azonosítsák önök magokat a magyar ál­lammal, hisz önök létele, önök kormányzata, önök közösügyes buzgalma: ellentétét képezi a magyar államnak. Önök a függetlenségétől megfosztott Magyarországot osztrák-magyarrá tették s koldus­botra akarják juttatni, hogy egészen osztrákká te­gyék. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Nagy akadály önök előtt az a protestáns ön­kormányzat, a mely már nem egyszer regenerálta a magyar nemzetet a régi és köze] múltban; nagy akadály önök előtt a protestáns szellemű nevelés, a mely hajlongó, akaratnélküli rabszolgák helyett önérzetes, szabadságért és függetlenségért lelke­sülő polgárokat iparkodik növelni. (TJgy van! a szélső balfelől.) Ezért akarják az önkormányzatot és szabad irányú nevelési rendszerét a jelenleg tár­gyalás alatt levő törvényjavaslattal megrendszabá­lyozni ; s azért védjük mi azt körömszakadtig az önök nagyétvágyú jogelkobzása és centralisatiója ellen. (Helyeslés a szélső "balfelől.) Egy valódi szabad, független magyar állam kormányával szemben bizonynyal engedékenyeb­bek lennénk s talán régi erős várunkba is be­boesátanók; de ez osztrák helytartósággal szem­ben jogainkról önként le nem mondunk, le nem mondhatunk, Kiss Albert barátom kimutatta, hogy a ko­rábban beterjesztett középiskolai törvényjavasla­tok a mostanihoz viszonyítva, sokkal szelidebbek voltak s a protestáns önkormányzat jogkörét ke­vésbé csorbították, mint a jelenlegi javaslat, Ministerelnök ur ezt ugyan tagadni nem merte, hanem azt monda, hogy ez nem hanyatlás, hanem a politikai bölcseség igényli, hogy a megromlott nemzetiségi viszonyokkal erősebb törvényeket ál­lítsunk szembe. Én, t. ház, nyíltan kimondom, hogy itt a nem­zetiségi kérdés egyszerűen ürügyül szolgál arra, hogy a kormány a eentralisatió üdvtelen művét hazafias mezzel ruházhassa feles az általereactio­narius irányú törvényjavaslatot itt e házban és a házon kivül is a népszerűség dicskörével övedze körül, minket a jog védőit akként szerepeltetvén, mint ósdiakat, conservativeket,az állami érdekekkel ellentétben álló rósz protestánsokat. Azonban itt is a farkas zavarja az alól álló bárány vizét, szellemi vaksággal van megverve a ki a lólábat nem látja. Senki sem tudja jobban, mint én, hogy né­mely nemzetiségi középiskolákban, mily szégyen­letes conspiratiót folytatnak a magyar állam ellen, senki azt ugy el nem itéli, mint én; senki azt ugy elfojtani és megzabolázni nem akarja, mint én.^ Csakhogy ezért nincsen szükség e törvény­javaslatra, a rendőri és büntető törvény túlságosan elég hatalmat ad a kormánynak az ily üzelmek megszüntetésére. Használja a kormány a kezei közt levő nagyon erős fegyvereket; de ne rom­bolja le autonómiánk erős várát, a mely által az ő álláspontja nem erősödni, hanem adott körülmények közt csak gyengülni fogna. Tehát fnem a nemzetiségi túlkapások meg­fékezhetéseért, hanem a kormány hatalmi köreinek kiterjesztéseért van e törvényre szükség. Áttérek már most Zsilinszky t. barátom módosítására. T. ház! Tagadhatlanul javult a helyzet Zsi­linszky módosítása által; nemcsak hogy szabato­sabbá tétetett a törvényjavaslatnak e három leg­lényegesebb szakasza, hanem egyszersmind né­mileg korlátoztatott a kormánybiztosoknak az egész tanári kar felé helyezkedő mindenhatósága. De én még ily javított, ily ezukrozott kiadá­sához sem vagyok hajlandó hozzájárulni; mert én, habár elismerem is némely esetekben a kormány szigorúbb ellenőrzésének szükségességét: azt azon modorban a mint az itt e törvényjavaslatban con­templáltatik mégsem helyeselhetem, mert annak nagyon rendőri szaga van s mert az idegenszerű­sége által is visszatetszést kell hogy szüljön az az önkormányzat minden őszinte barátjában. (Igaz ! TJgy van! a szélső baloldalon.) Hisz ez az egész kormánybiztosi, vagy a mó­dosítvány szerint képviselői és az egész kerületi felügyelői intézmény, a Thun-féle pátensből van le­másolva, az egy oly idegen institutió, a mely a mi fogalmaink keretébe sehogy sem illeszthető be s a hozzá kötött szomorú emlékeknél fogva min­denkiben visszatetszést és ellenszenvet kelt. (Igaz! TJgy van!) De eltekintve a méltán idegenkedést keltő ez indoktól, én czéltalannak, kivihetetlennek veszé­lyesnek s e mellett költségesnek is tartom. A kerületi felügyelők — miként az általános vitánál is érintem — a népnevelési tanfelügyelők­nek lesznek másodkiadásai s hatáskörük miként amazoknál, a kétes értékű rubrikázásnál alig fog többre terjedni. A mi a vizsgákra kiküldendő kormánybizto­sokat illeti, ezeknek száma rendkivül nagy kell hogy legyen, legalább is 179-nek, vagyis annyinak mint a hány középiskolánk létezik, mert miután a szigorlatok országszerte ugyanazon időben tar­tatnak, minden iskolába külön-külön biztost kel­lene! küldeni, hacsak a vizsgákat a végtelenig el­húzni nem akarják, a mi igen nagy kiadásokat rovand az államra, mert azok utazása és napdíjai szép összeget fognak felemészteni. De eltekintve a költségességtől, én kétlem, hogy a minister ur arra minősített 179 egyént találjon épen a szigorlatok korszakában, a midőn

Next

/
Thumbnails
Contents