Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

100 22 5. országos ülés április 14 1883. nr mondott, nagyon csodálom. (Élénk felkiáltások : Nem tetszik!) En legalább még eddig azt tapasztaltam magyar embernél — és csak azt tartom igaz magyar embernek — hogy ha egymás ellen volt is kifogása, azt elvégezte egymás közt; de nem örült, ha egyikét vagy másikát szidalmazta ki az egész nemzetet szidalmazta. (Élénk zajos helyeslés. Ugy van !) Ezen incidens után t. ház, tovább menve, nem fogok kitérni a külpolitika mezejére. Hogy mint vélekedik a magyar kormány, sőt az osztrák-magyar monarchia kormánya Németország- és Olaszországról, a melyek irányában ellenséges indulattal is akart vádolni a képviselő ur, ez iránt történetesen épen a mai napon lesz szerencsém nyilatkozni Helfy Ignácz képviselő ur interpellátiójára adandó válaszomban. Azt constatálni kötelességem egyfelől, hogy bár azt hiszem, ezen országban saját hatáskörében a római szentszéket mindenki elismeri, tanácsért, engedélyért folyamodni, hogy mit hozzunk be a törvénybe, sem directe, sem küldött utján nem tette a magyar kormány soha, nem is fogja tenni soha.. E gyanúsítást tehát visszautasítom. (Élénk helyeslés.) De hogy mennyire alapos a képviselő urnak azon vádaskodása és gyanúsítása, hogy a mi itt a kormáig által kívántatik, az kiegyezés a római katholikus clerussal és hogy ezen kiegj^ezés következése a szerzetesrendekre vonatkozólag foglalt kitétel és hogy ennek következménye az oppositió megszűnése, ezt legjobban megczáfolja az, hogy azon törvényjavaslatban, melyre nézve az általa jelzett oppositiót felhozta, ezen passus benne volt; ezen passus árán tehát megalkudni nem lehetett. (Helyeslés.) De t. ház, nézzük már most a képviselő urnak a tárgyhoz némileg közelebb járó állítását. A képviselő ur mindenek előtt azt mondja, hogy megtiltatik az, hogy a protestáns iskolák külföldről segélyeztessenek, de másrészről megengedtetik, hogy Rómából kapjanak pénzt a szerzetes rendek által ellátott iskolák s azt mondja, hogy a protestáns iskolák egyáltalán az állami felügyelet békójába veretnek, mig a szerzetes iskolák szabadon hagyatnak. Hát először is az, a mit a képviselő ur a segélyezés eltiltásáról mond, egyszerűen nem ugy van; (Helyeslés) mert itt az egyesek, társulatok és egyletek által való segélyezés be nem tiltatik, sőt egyenesen és határozottan megengedtetik ; de természetesen azon feltétel alatt, hogy ezen segélyezés útján azon segélyezők ne akarjanak befolyást gyakorolni Magyarország tanügyére. (Élénk helyeslés.) Ez oly feltétel, mely nélkül segélyezést soha egyetlen állam a világon megengedni nem fog. (Élénk helyeslés.) Fájhat ez azoknak, kik a külföldi segélyezést magyarellenes czélokra szeretnék fordítani; (Ugyvan! Ugy van!) fájhat azoknak, kik az igy nyert segélyezést esetleg a közoktatás mellett még más czélokra is szeretnék fordítani; (Ugy van! Ugy van!) de ha fáj, jó, hogy fáj, gondunk lesz rá, hogy még jobban fájjon. (Általános élénk hosszas helyeslés.) A mi pedig azt illeti, hogy a javaslat a protestáns iskolák segélyezését megtiltaná, ez azért sem áll, mert itt nem kizárólag protestáns iskolákról, hanem általában felekezeti, törvényhatósági s minden más iskoláról van szó ; és minthogy a felekezeti iskolák sem mind protestánsok, épen ugy szól itt a törvény katholikus iskolákról, ha katholikusok állítanak fel ez alapon felekezeti iskolákat. Azon distiuctió tehát, melyet a képviselő ur felállított protestáns és katholikus közt és a melyet fel nem hozhat ellenkezőleg az igazsággal egyébből, mint azon szándékból, hogy a vita utolsó perczében megkísérelte egymás ellen a felekezeti harczot felszítani — egyáltalában nem áll. (Ugy van!) De t. ház, az állami felügyelet békóiba is veretnek a protestáns iskolák, a szerzetesekéi pedig szabadon maradnak. Én egy kérdést vetek fel. Vájjon miután az egyik békóba veretik, a másik pedig szabadon hagyatik, a képviselő ur hajlandó-e a szász iskolákra nézve ezt a békót azzal a szabadsággal felcserélni? (Derültség.) Mert ha igen, én rögtön kész vagyok t. barátommal, a cultusministerrel egyetértőleg behozni egy javaslatot, hol érintetlenül hagyatván különben a békó a többi protestáns iskolákra nézve ugy, a mint itt van, a szász iskoláknak adassék szemben az államhatalommal annyi önrendelkezési jog, a mennyivel a szerzetesi iskolák birnak. (Élénk derültség és tetszés.) De azt is kérdem a t. képviselő úrtól, hogy azzal meg fog-e elégedni a t. képviselő ur, ha megengedi a magyar állam, hogy a szász iskolákra, annyi pénz fordittathassék, a mennyit a szerzetesrendek Rómából iskolai czélokra kapnak? (Élénk derültség és tetszés.) Mert ha megelégszik vele a képviselő ur, engem erre is készen talál. Csakhogy annak egy következése lesz: confiscálni leszünk kénytelenek a szász egyetemnek minden iskolai alapítványát, (Derültség) mert miután a szerzetesrendek iskoláik fentaríására Rómából egy fillért sem kapnak, hogy a szász iskolák épen ugy legyenek dotálva, azon alapok nem maradhatnának meg nekik. (Derültség. Helyeslés.) De t. ház, miről van itt szó ? Van szó egyszerűen arról, a mit tudtommal minden állam respectál, t. i. egyházi szervezetből folyó, tisztán egyházi ügyekre vonatkozó összeköttetés fentartása. (Ugy van!) És én azt hiszem, hogy ezt, a mi Magyarországon, mint minden más alkotmányos államban, kivált eddig respectáltatott, ezentúl nem respectámí, helyes és indokolható nem volna. (Ugy van!) Én tehát igen t. ház, a magam részéről igen