Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

225, omágos ülés április 14. 1883. JOi kérem, méltóztassék e szöveget elfogadni és nagyon kérem, hogy velem együtt adják meg a képviselő urnak azt az elismerést, hogy a vita elejétől kezdve minden alkalmat, minden módot megragadott két irányban. Az egyik, hogy elterjesztett és nyomtatásban szétosztandó — reménylem, ezt is egy brochureban fogjuk visszakapni, mint egy másikat — beszédeiben mindent, a mi magyar, az epétől elöntött nyelvével bántott. (Élénk tetszés.) A másik, hogy mindent elkövetett, hogy e ház kebelében és ha lehet, a házon kivül is felekezeti és nemzetiségi harczot idézzen elő. (Igaz!) Midőn kérem, hogy ezen elismerést méltóztassanak neki megadni, kérem azt is, ne méltóztassanak azt az elégtételt, melyet tőle eddig megtagadtak, most megadni abban, hogy sikerülj ön neki azt elérni, hanem a magyar képviselőház szokott türelmével és nagylelkűségével megbocsátván neki, mint egyénnek vétkeit, térjen napirendre beszédje fölött. (Hosszantartó általános élénk helyeslés.) Csanády Sándor: Személyes kérdésben kívánok szólani. (Nagy zaj. Mozgás a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök ur jónak látta engem megtámadni azért . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Hisz nem nevezte meg! Nagy zaj.) rám vonatkozott a nyilatkozata. (Elénk általános derültség.) Jónak látta, mondom, megtámadni azért, hogy Wolff képviselő urnak néhány mondatát helyeslem. Igenis, helyeslem a képviselő urnak azon mondatát, mikor oda nyilatkozott, hogy a törvényjavaslat megtámadja a protestánsok önkormányzati jogait. (Nagy derültség.) Igenis, ezt mondtam a múltban és ezt mondom jelenleg is és kinyilatkoztatom egész őszinteséggel, hogy épen Tisza Kálmán úrtól egészen más nyilatkozatot vártam volna, (Halljuk! Halljuk!) a ki 1860. évi január 11-én a debreczeni templomban tartott egyházkerületi közgyűlés alkalmával a a protestánsok érdekében felszólalt. Jónak látta Tisza Kálmán ministerelnök ur kétségbevonni az én hazafiságomat is. (Nagy derültség.) Kérdem én uraim: az-e a magyar hazafi, a ki Magyarország, a magyar nemzet érdekeiért minden áldozatra kész, vagy az, a ki feladta a magyar nemzet érdekeit, (Élénk derültség a jobboldalon. Nagy zaj) önállóságát, függetlenségét. (Nagy nevetés.) Hiába nevetnek önök uraim. Nevetnek azért, mert önök is társak voltak a jog feladásában. (JV gy derültség a jobboldalon.) Én azt hiszem t. képviselőház, miszerint nem szükséges bővebben igazolnom azt, ki érez a magyar nemzet, a magyar alkotmányosság iránt: én-e, vagy Tisza Kálmán úr, de ismételve kimondom, miszerint ő igen is megtagadva múltját, elárulta e hazát, e nemzetet. (Nagy derültség és mozgás jobbfelől.) Orbán Balázs: E törvényjavaslat tárgyalása alatt néhányszor ért bennünket azon csapás, hogy a szász urak velünk szavaztak. (Halljuk! Halljuk!) Pártunk és én, a solidaritásnak még csak árnyékát is vissza akarván utasítani, felhasználom ezen utolsóelőtti szakaszt arra, hogy ezt kijelentsem és hogy az előttem felszólalt Wolff Károly beszédére néhány rövid észrevételt tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Wolff Károly képviselő úr beszédének kezdetén a magyar souverainitást hangoztatta. Ez fáj neki. Ezt szeretné ő lerombolni, csak hogy ez szúnyogcsipés és harez az oroszlán ellen, mert hiába akarják ők megbontani azon ezredéves erős épületet, mert ha sikerülne is nekik egy pár téglát abból kifeszíteni, ezt a magyar nemzet, ha kell, vérével fogja visszatenni és a támadt rést betölteni, mert ezen épületet senki által megbontani nem engedi. A t. képviselő azt mondta, hogy visszaesés és szűkkeblűség van a törvényjavaslat ezen szakaszának intézkedésében, a mely a külföldi uralkodók, sőt egyesek és társulatok által nyújtott segélyt is elfogadni, iskola ezélokra megtilt s felhozta azt, hogy hiszen az erdélyi unitáriusok is, a mint tudjuk, kapnak külföldről, Angliából, Amerikából segélyt iskolai ezélokra s ezt meg akarják tiltani a magyar államiság érdekéből. T. ház! Igaz, hogy az unitáriusok kapnak és kaptak is segélyt nevelési ügyök előmozdítására Angliából és Amerikából, egyesektől, nem kormánytól, felolvasások és előadásokból begyült díjakat. De az unitáriusok soha azt az állam elleni ezélokra, az állam-eszme megtámadására nem használták fel, sőt kívánták annak megszilárdítására felhasználni. A törvényjavaslat egyáltalán nem tiltja meg azt, hogy egyesek és társulatok segélyezzék a nevelésügyet, habár külföldiek is, de megtiltja azt, hogy bizonyos nemzetellenes feltételekhez kössék vagy a tanrendbe beleszóljanak. T. ház! Tudjuk azt, hogy vannak külföldi társulatok, a melyek innen a hazából eredő impulsus folytán nagy segélypénzeket gyűjtenek és küldenek, pl. Erdélybe bizonyos iskolák segélyezésére. Tudjuk azt, t. ház, hogy allarmirozzák némelyek a németországi közvéleményt, hogy itt a német nemzetiség, a németnyelv kiirtása van tervezve, holott nem hogy a német nyelv bizonyos területen veszélyeztetve lenne, hanem látjuk azt, hogy a magyar törvényhozás önkényt törvénybe iktatta a német nyelvet, mint kötelező tantárgyat. Kiabálnak és lármáznak tendentiosus módon, propaganda-szertíleg azért, hogy a német könyörületet felébresztve, támogatást nyerj ének nem csak intézeteik számára, hanem látjuk azt, hogy egyesek számára gyűjtenek pénzt, hogy megjutalmazzák az itt tanúsított bátor magatartást. T. ház! Én nyíltan kimondom, hogy itt a haszonlesésnek és az önzésnek rút érzete tolul előtérbe s azért igen helyeslem azt, hogy a törvényjavaslat