Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

98 225. országos ülés április 14. 1883. zetes rendek Rómából való támogatása nem volna kizárva. Nos hát t. ház, a jezsuiták által Kalocsán ellátott gymnasium a ininister urakat meg fogja dementálni. Mert a közoktatási ministernek a közoktatás állapotáról 1881-ben az országgyűlés elé terjesztett 10-ik jelentése 485-ik lapján a kalocsai gymnasiumot illetőleg határozottan bevallja, hogy ezen intézet a számadás alól, felsőbb rendeletek által fel van mentve. A többi szerzetes rendeket illetőleg, az általuk Rómából elfogadott dotatiók, (Mozgás és ellenmondás) az általuk fentartott középiskolák költségvetésében aligha fordulnak elő, talán csak a szerzetes-rendeknek, de a t. minister urnak tudomására nem jutó költségvetésében. Ha tehát a szerzetesrendi iskoláknak Rómából való gyániolittatása tagadásba vétetnék, én legalább ezt a sacrifieium intellectust nem fogom hozni; azt nem hiszem. Kellemetlen dolgokat tagadni már nemcsak mai, hanem régi szokás. Hivatkozom e tekintetben egy oly férfiú nyilatkozatára, a ki nemcsak ezen t. házban, hanem országszerte joggal nagy tekintélynek örvend, a nagy magyar Széchenyi Istvánra, ki német nyelven kiadott „Ein Bliek auf den Anonymen Rückblick" czímű könyvében a tagadás módjára nézve Bach urnak, az akkori ministernek szemére a következőket lobbantotta. Engedje meg a t. ház, hogy az illető passust, minthogy németül van irva, német nyelven szószerint idézzem: (Halljuk,!) „ Gegen die Willkür als solche fühlen die Menschen keine Antipathic; aber was ihnen nicht besagt, sie empört, sie anekelt, sie erbittert, wissen Exeeilenz, was das ist? Wir werden unsdieFreiheitnehmen, es Exeellenz ganz unterthänigt zu sagen. Es ist jené Taktik, jené Duplicität, oder um besser zu sagen, jené Gleissnerei, welcher zufolge maii den Völkern etwas weiss inachen oder, um korrektéi' zu sprechen, sie hintergehen, sie „anschniieren" will; wenn man ihnen z. b. sagt: Ihr habt eine Pressfreiheit, und es ist nicht wahr; über euch entscheidet das Gesetz, und es ist nicht so ; man will euer Freiheit nicht schmälern, undes geschieht das Gegentheil; euere Nationalität wird nicht gefährdet, und es ist eine Lüge etc. Ja, Exeellenz, eine derartige Manipulation, eine solche Tartuffiade saturirt das sanfteste Blut am Ende mit dem giftigsten Geifer, welcher früher, später gewiss aushricht". T. ház! A szerzetesrendeknek a 71. §-ban adott kiváltságos állás kétségtelen, csak az ezen privilégium megadására indító okra nézve támadhatnak kétségek. A szerzetesrendeknek és tanintézetek Rómából történő vezéreltetésétől eltekintve, bátorkodom csak azt kérdezni, hogy vájjon a szerzetesrendeknek adott jogosultság külföldi gyámolítást kérni és elfogadni talán a szerzetesrendek szegény volta által van igazolva? (Ellenmondások jobb/elől.) A t. kormányról felteszem, hogy akarata van igazságos lenni és ok nélkül igaztalanul nem jár el. Ha tehát a szegénység volna az indító ok ezen privilégium megadására, akkor a t. kormány az ő javaslatával az országban levő protestánsoknak sem tiltotta volna meg azt, hogy külföldi államoktól vagy ezeknek uralkodóitól anyagi gyámolííást kérhessenek és elfogadhassanak, mert azon körülmény, hogy a magyarországi protestánsok nem ugyan Rómából, hanem a protestáns Németországból, Magyarország szövetségesétől anyagi gyámolítást várhatnak és mint az általános vitában is említettem, nem is a szászok, hanem a magyar protestánsok ezen segélyben tényleg is részesültek, ezen körülmény — mondom — a t. kormányt nem indíthatta arra, hogy a szerzetesrendeknek a külföldi anyagi gyámolítást megengedje, ellenben a protestánsoknak tiltsa meg. Tehát az indító ok ezen kétféle mérték alkalmazására csak más lehet, habár a t. kormány ezt aligha fogja bevallani és elismerem, hogy alkotmány szerű bizonyítás szerint nem is czáfolható meg. De sokak által osztott nézet az, hogy a szerzetes rendek privilégiuma csak ára azon pactuumak, melyet a t. kormány a római katholikus episcopátussal a középtanodai törvényjavaslat keresztülvitelére kötött. Talán nem az egész ár, talán ennek nagyobb része az állami kezelés alatt álló katholikus alapok és alapítványok kérdésében rejlik, melyek eldöntése talán majd a t. ház elé kerül. Mindenesetre szembetűnő jelenség az, hogy az episcopátus a középiskolai törvényjavaslat ellen csak rövid idő előtt oly élesen kifejtett oppositiójáról rögtön lemondott. Haynald bibornok, a herczegprimás felhatalmazása folytán és az episcopátus nevében 1882. évi február 12-én előterjesztett emlékiratában a középiskolai törvényjavaslat ellen, hogy a t. közoktatási minister ur kifejezésével éljek, mily éles hangon fújja a felekezeti trombitát. Most pedig majdnem minden t. róni. kath. lelkész, ki, mint képviselő, ezen t. háznak tagja, a vita folyamán a középiskolai törvényjavaslat mellett buzgón szólalt fel. Az episcopátus változott magatartása a középiskolai törvényjavaslattal szemben a herczegprimás utolsó római útja után világosan észlelhető. A herczegprimás visszatérése után az ő híveihez intézett és f. évi január hó 12-én kelt körlevelében már semmi nyoma sem vehető észre azon ellenzéki szellemnek, mely az általa felhatalmazott Haynald bibornoknak a középiskolai törvényjavaslatot megtámadó emlékiratán átvonul. De annál erősebb hangon fújja a támadót Piemont ellen és Németország protestáns császársága ellen. Mintha már Magyarország a szent szék kirohanó várává lett volna az egyesített Olasz- és Németország ellen. Olaszországról az említett körlevél ezeket mondja: ,,A mit szent emlékű IX. Pius mondott 1870. évi szeptember hó 20-ka után, mely napon a pieniontiak Róma városát fegyveres erővel elfoglalták, hogy ellenséges uralom alá van helyezve^