Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

225. orsüágM ttlég április 14. 1SI3. 97 módon Magyarország tanintézetei jóléte iránt ér­deklődjenek és saját anyagi erejükkel a magyar mívelődési állapotok emeléséhez járuljanak? Meg vagyok győződve, hogy senkinek se jutott volna eszébe a külföld anyagi gyámolításától az ország­ban lévő felekezeteket elzárni, ha csak tiszta ma­gyar ajkúak laknának Magyarországon. Ezen esetre a magyar felekezetek és iskolák számára a külföld gyámolítása ép oly készséggel fogadtatnék el, mint a külföld hathatós emberbarátságának nagyszerű nyilvánulása a leromlott Szeged város iránt egy csepp ellenmondással, sem a magyar állam souverenitásának akadályával nem talál­kozott De t. ház, jól tudom, hogy -— miután az álta­lam érintett feltevés nem áll fenn — a területi fel­sőség elvének merev alkalmazása a vallás és mű­velődés közösségéből eredő viszonyokra bizonyos változhatlan. Azért én részemről is ezen elvnek állás­pontjára helyezkedem, ámbár ezen elvnek alkal­mazását e téren tévesnek és a szűkkeblűség szüle­ményének tartom; de már egyszer ezen szempont­ból indulván ki, bátorkodom a 71. §-nak egyes határozatait megbírálni. Mit találunk ezen szakaszban ? Mindenekelőtt a területi felsőség elvének merev alkalmazását, a nem katholikus felekezetek és azoknak iskoláira, másfelől pedig nyomban ezen elv megtagadását a római katholikus egyház, vagy legalább ennek ne­vezetes részére, t. i. a szerzetes rendekre és álta­lok fentartott középiskolákra nézve. Tehát ezek­nek számára egy privilégium állapittatik meg. Ezen privilégium határvonalai nincsenek meghatározva és ezen privilégiumnak legtágabb kitérj esztetése a kiváltságoltak javára lehetséges. Mit mond a 71. §-nak utolsó tétele? „Ezen határozatok által a hazai törvényesen bevett és oktatással foglalkozó szerzetes rendeknek egyházi szervezetéből folyó összeköttetései nem érintetnek". Ezen sokjelentőségtí szövegezésből mindenek­előtt az derül ki, hogy a 71. §. első bekezdése, miszerint külföldön székelő testületek, akár ezek­nek az országban lévő elágazásai, melyek a kül­földön székelő testülettől, illetőleg annak főnökétől függésben vannak, semminemű középiskolát sem állíthatnak, sem el nem láthatnak, hogy — mon­dom — ezen intézkedés a szerzetes rendekre alkal­mazást nem nyer. (Ellenmondások jobbfelöl.) Kérem szépen ! Tudvalevő, hogy a jezsuita társulati, pre­montrei, cistercita, minorita, szent ferenezei Be­nedek- és kegyesrendek, melyek Magyarországon együttvéve harmincznál több középiskolát tartanak fenn, nem csak Magyarországon léteznek, hanem az egész katholikus világban terjeszkednek el. Ezen rendekkel szemben Magyarország csak egy provinciát, az illető rendnek egyik provinciáját képezi. Ezen szerzetes rendeknek Magyarországban KÉPYH. NAPLÓ. 1881 — 84. XII. KÖTET. levő tagjai a külföldön székelő testületnek csak egy elágazását képezik és a külföldön székelő fő­nöktől függésben vannak. Ezen szerzetes rendek tökéletesen szervezve vannak és főnökeik iránti fel­tétlen, sőt vak engedelmesség, a szerzettársakat majdnem katonai fenyítékben tartja össze. Noha ezen szoros összefüggésben levő és katonailag szervezett rendek a külföldön székelő főnöktől füg­gésben vannak, mégis Magyarországon közép­iskolákat állíthatnak és tarthatnak fenn. A területi felsőbbség hivei előtt ezen rendek ártatlannak lát­szanak és ezen elvnek alkalmazása előtt nagy res­pectussal, a szent tisztelet egy nemével záratnak ki. Azonban a szabadon alakult és katonailag nem szervezett egyletek és ezeknek Magyarországban levő elágazásai a magyar állam souveranitásának őrei előtt oly roppantul veszedelmeseknek tűnnek fel, hogy csak ezek Magyarországon középiskolák felállítása- és fentartásától ki lesznek zárnak. Már az a kérdés, hogy vájjon a szerzetes ren­deknek egyházi szervezetéből folyó összeköttetései, melyek érintetlenül maradnak, a szerzetes rendek által fentartott iskoláknak Rómából való vezérel­tetését foglalják-e magukban. Ezen esetre a ma­gyar állam souveranitása a közoktatás terén a szer­zetes rendek középiskoláit illetőleg meg lenne semmisítve. Ezen esetre azok exterritorialiták és azon föld, melyen állnak, többé nem magyar, ha­nem római pápai föld. (Zajos ellen-mondások. Trefort Ágost tagadólag int.) Ugy látszik, a, t. vallás- és közoktatási minister ur tagadásba veszi, hogy a szerzetes rendek privilégiuma ezt foglalja ma­gában. T. ház, a javaslat szövege ezt a vezetést nem zárja ki. (Ellenmondás.) Hát legyen, oly naiv aka­rok lenni és feltenni, hogy e rendeknek Rómában székelő főnökei csupán Magyarország részére tesz­nek különbséget és azon Budapesten, Miskolczon és Gyöngyösön székelő tartományi rendfőnökök csupán a magyar állam souveranitása s a t. minis­ter ur iránti tisztelet következtében szerzetes foga­dalmukat nem tartják meg és a főnökeik iránti, esküvel megerősített engedelmességet megtagad­ják, hacsak azok az országban levő szerzetesrend iskolák vezetésére befolyást gyakorolni iparkod­nak. Ha már, feltéve, de meg nem engedve, hogy a szerzetesrendi középiskoláknak Rómából való vezéreltetése ki volna zárva, hát akkor ezen szer­zetesrendiközépiskolák anyagi gyámolítása Rómá­ból történik és a főnökök utján az idegen katholi­kus államok, uralkodók és kormányai, úgyszintén az egésA katholikus világ részéről semmi esetre nincs kizárva. (Ellenmondások. Zaj.) Ennek lehetősége nincs kizárva. Lehet, hogy a t. vallás- és közoktatási minis­ter ur, illetőleg a t. ministerelnök ur, ki ezen vita folyamán nagyrészben a vallás- és közoktatási mi­nister ur szerepét vette át, tagadja, hogy a szer­13

Next

/
Thumbnails
Contents