Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

96 225. országos ülés április 14. 1888. fejezést ad Győry t. képviselő ur módositványa, kérem a t. házat, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Ha senki nem kivan szólani, következik a szavazás. A régi 70., most 71. §-hoz Győry Elek képviselő ur egy módosítványt adott be. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Győry Elek módosííványát). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e változatlanul az eredeti szöveget? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a t. ház Győry Elek ur módositványát elfogadta. Rakovszky István jegyző (olvassa a régi 71., most 72. §-t). Wolff Károly: T. ház! A 71. §- az állam területi felsőségének legmerevebb elvéből indul ki. Egy fontos kivételtől eltekintve, ezen szakasz nemcsak a külföldieket s a külföldön székelő testületeket vagy ezeknek az országban levő elágazásait középiskolák felállításától és fentartásától elzárja és nemcsak minden külföldi tényezőnek befolyását az országban levő középiskolák vezetésére rekeszti ki, hanem az országban levő felekezeteknek is teljesen megtiltja a külföldi államok, uralkodók vagy kormányok általi anyagi gyámolítást és a külföldi egyletek és egyesek általi anyagi gyámolításnak is csak feltételesen ad helyet, A 71. §. helyes dolgokat helytelenekkel téveszt össze. Helyes és magától érthető azon intézkedés, hogy külföldi tényezők Magyarország közoktatására, tehát az itt levő középiskolák vezetésére semmiféle befolyást ne gyakorolhassanak, de csakis ez az egyetlen helyes intézkedése az egész szakasznak. E szakasznak többi intézkedései a modern európai közjognak és az európai államok internationalis művelődési viszonyainak fóruma előtt nem igazolhatók. Minden egyes állam törekszik az ő individualitásának érvényre juttatására; de az egyes állam exelusiv souverainitása találja már a határt ott, hol az európai államok szellemi és gazdasági közéletének ellenállhatlan hatalma az egyes állam souverainitásának korlátoltatását követeli és tényleg erőlteti is. A 71. §. túlhajtja az egyes államnak souverainitását s annak érvényesülését. Magyarországot chinai fallal veszik körül a czélból, hogy a vallásnak és ennek az emberiség terén való nyilvánulásának terén az európai közművelődés és az európai államok közösségéből zárhassa ki. Mert az a tilalom, hogy az országban lévő felekezetek külföldi államoktól és ezeknek uralkodóitól, kormányaitól anyagi gyámolítást sem kérhessenek, sem el nem fogadhatnak, nem egyéb mint Magyarországnak visszaesése az európai közösségtől a sülyedésbe. Ezen szűkkeblűség Magyarországon egészen új, mert eddig nemcsak a felekezetek külföldi államoktól, vagy azoknak uralkodóitól, a protestánsok ép ugy protestánsoktól, mint a katholikusok a katholikus államok és uralkodóiktól anyagi gyámolítást akadálytalanul fogadtak el, hanem az országban némi iskolák is, pl. a késmárki evangelicus iskola a Hohenzollernek által lettek gyámolítva, úgyszintén az unitáriusok angolországi és amerikai hittestvéreiktől dúsan lettek segélyezve. De ebben a segélyezésben s ennek elfogadásában eddig senki a magyar állam souverainitása megsértését nem látta. Most már pedig az országban lévő felekezetek egyik része, t. i. a két protestáns felekezet, az állami területi felsőbbség békóiba kerül és az európai közösségből kizáratik, mig a felekezetek másik része, t. i. a római katholikus egyház, vagy legalább annak fontos tagjai, t. i. a szerzetes rendek, a katholikus államok kapcsában benn maradnak; szóval, Magyarország az ő protestánsaival az európai államok közösségéből kilép, azonban az ő katholikusaival, illetőleg szerzetes rendéivel, a katholikus államok szűkebb sorába lép be és a katholikus államok ligájának alkotását initiálja. Ez általánosságban a helyzet azon változtatása, melyet a 71. §. inaugurál. Ha már a területi felsőbbség elve, teljes merevségében a vallás és mívelődési közösségen alapuló, a magyar és nem magyar állampolgárok közt fennálló viszonyokra alkalmaztatik, ezen elv miért nem érvényesül oly téren is, hol a külföldtől való függés a magyar állam individualitása és fennállására nézve valóban veszélylyel jár? A pénzügyet és különösen az államkölcsönügyet értem. A magyar aranyjáradék miért a kütföldön, a nagy európai pénzpiaczokon, Londonban, Parisban, Berlinben, Frankfurtban és Bécsben helyeztetik el ? A külföldi tőkekirályoknak és tőkepénzeseknek nagy járadéka miért lesz fektetve azon magyar polgároknak adóképességére, kik véres verejtékeikkel a külföldi hitelezők számára a kamatokat fizetik s ezt a terhet nehezebben bírják el, mint a jobbágyok a jobbágyság idejében s e teher alatt majdnem teljesen összerogynak ? A külföldi hitelezőknek érdeklődése Magyarország iránt csupán a kamatok pontos és teljes befizetésére szorítkozik. Hogy mi módon szereztetnek be ezen kamatok, akár pl. Temesmegyében kétszáz végrehajtó segélyével, akár a nélkül — hány tönkrement adófizető magyar polgár vagyona árvereztetett volt el, hány sikkasztást jegyeznek fel a hírlapok ujdonsági rovatai, vájjon a magyar kormány feje Tisza, Schmerling vagy Ignatieff, mindezt* a külföldi hitelezők nem keresik, csak a járadék, csak a kamatok legyenek pontosan fizetve. Hát miért tűrik meg önök ezt a függési viszonyt és miért perhorrescálják annyira azt, hogy külföldi körök is a magyar államra nem káros