Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-206
200 országot illés máieiius 13. ISSS. 93 kitűnik, hogy 1881-ben, az utolsó kimutatás szerint az összes középiskolákra fordítva lett 3.312.000 frt s ebből az állam csak 578,000 frtot, tehát egy hatod részét fordítja maga a középiskolákra. Tehát tény, hogy nem az állam, hanem legnagyobb részt a felekezet alapította a középiskolákat s maga tartja fenn saját pénzéből. És a fennálló és még mindig meg nem ingatott közjogunk szerint talán az-e az egyedüli jogos igénye a felekezetnek, hogy ő maga fizethesse a maga iskoláját? Törvényeink erre más választ adnak. Ugy fejlődött történelmileg, jogilag a helyzet, hogy csaknem minden felekezetnek saját iskolájával szemben nemcsak az önvezetési, de az önrendelkezési jog, tehát az autonómia megmaradt. Ezen jog talán kérdéses volt a katholikus hitfelekezetre nézve, de a két-három utolsó év fejlődése a kérdés ezen részére is világosságot vetett. Mig a katholikus jellegű középiskolák — pedig 71-en vannak — a ministeri kimutatásokban azon czím alatt szerepeltek, hogy az állam rendelkezése és közvetlen vezetése alatt állanak ; egy évvel ez előtt történt egy lépés, mely igen komoly figyelemre méltó és a mely ezen kérdésnek fejlődésére irányadó döntő befolyással lehet. A katholikus egyház, legalább a katholikus hierarchia hivatott képviselője Haynald Lajos bibornokérsek benyújtott a közoktatási bizottság albizottságához egy igen fontos, nagyjelentőségű emlékiratot, a hol a katholikus hitfelekezet részére vette mindazt az autonómiát, a mely az országban bármely más hitfelekezetet illet és kivánta, hogy azon katholikus autonómia találja a maga concret és practicus kifejezését a studiorum commissio, mint legfelsőbb egyházi tanács felállításában. Ezen igény a mai napig is fentartatik az illetők által és volt alkalmunk itt a házban is tapasztalni, hogy t. képviselőtársaink, kik a katholikus egyházhoz tarfcoznak,teljesen fentartják ezenigényt. Kijelentette ezt Mészáros Nándor képviselő és egy rám nézve, különösen nyíltságánál fogva, igen érdekes beszédben Bende képviselő úrtól hallottuk hangsúlyozni a katholikus autonómiát, határozottan követelte annak szervezését; érdekes volt hallanom, hogy tulajdonképen ezen középoktatási törvényt nem lehetett és nem kellett volna behozni, mig bizonyos alapítványok iránti kérdés nincs tisztázva ; kijelentette Bende képviselő ur, hogy csak akkor, hogyha ezen alapok jogi természete tisztázva van, lehet szó az autonómia megvonásáról vagy megadásáról; és kijelentette, hogy akkor, ha ezen kérdés tisztázva van, a katholikus valláshoz tartozók épen ugy meg fogják követelni az autonómiát saját iskoláikra nézve, mint bármely más felekezet. Ezen követelést én teljesen tudom méltányolni. Ha az illetékes tényező kimondta, hogy ezen alapítványoknak mi a jogi természete és kimondotta, például, hogy ezek tisztán katholikus természetűek, akkor azt hiszem, hogy a jog és igazság követeli, hogy ezen kath. alapokból fentartott iskolákra a katholikus egyháznak adassék ugyanazon autonómia, mely az országban bármely más felekezetet illeti. De addig, mig függőben levő kérdés előtt állunk és a t. minister ur, fájdalom, nem vette tekintetbe az ez iránt általam tavaly hozzáintézett jóakaratú figyelmeztetést, hogy ha maradandó munkát akar végezni, akkor végezzen ezen előzetes kérdéssel és azután fogjon a középiskolai törvény tárgyalásához. Ez a megjegyzésem a katholikus autonómiára nézve, melynek szervezését, életbeléptetését én őszintén óhajtom egyrészt az egyenjogúság szempontjából és másrészt a szabad fejlődés szempontjából is. Sokkal kevésbbé vitás, sokkal régebben elismert és biztosított a protestánsok autonómiája. A magyarországi protestánsok autonómiájáról tartózkodom itten szólani, nehogy felhívjam a magyarországi ágostai egyház tüzeslelkű főgondnokának féltékenységét, nehogy ismét alkalmat szolgáltassak neki arra, hogy bizonyos fogadatlan prócátorokra tett tapintatos, jóizlésű czélzatával jelezze új méltóságát. De t. ház, annál határozottabban kell szólanom itt az erdélyi protestáns autonómiáról, mert az igen t. minister ur a maga indokolásában nagy kegyesen megfeledkezett arról. Méltóztatik tudni t. ház, hogy Erdélyben mindjárt a reformatió behozatala után ugy alakult a közjogi szervezet, hogy a három nemzetiségnek s a négy vallásnak az összesége tette az államot. Ezen négy bevett vallás teljes egyenjogúságban élt és nemcsak a maga egyházi, de felekezeti iskolai ügyeit is teljesen függetlenül, szabadon rendezte. Mikor az egykor önálló fejedelemség I.Lipóttal lépett szerződésre, a diploma Leopoldinum, mely az ez iránti állami szerződést szentesítette és beczikkelyezte, 1691-ben az akkori jogi állást, az akkori egyházi közjogi szervezetet ünnepélyesen elismerte azon szavakkal: „In causa receptarum ibidem religionum, templorum, scholarum, parochiarum quam ibi nunc exstant, nihil alterabitur." És mikor egy évszázaddal később, 1791ben Magyarországon előállott a szükség, hogy az autonómiának tartalma szabassék meg, ez Erdélyben is megtörtént, csakhogy itt valóban meg lett szabva. Az erdélyi 1791: LV. t.-cz. erre nézve tisztán azt mondja: „Ad conciliandam perpetuam fraterni amoris et fiduciae harmóniám, stabiliendainque per hoc puldicam patriae tranquilisatam comuni statuum voto statútum est: ut liberum sit singularum quatuor religionum ecclesiis, earumque patronis ubicunque in liberis scilicet regiis civitatibus, urbibus et oppidis, villis item et possessionibus, ac aliis quibuscunque locis sacras aedes, turres atque scholas, absque ullo iinpedimento exstrui facere, prout vigore praesentis artieuli sinI gularum religionum status assecurantur, quod in
