Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

94 206. »r*í«£»ä SÍ éi niáreziiis 1? 1SSX moderno per singulas quatuor religiones actu possessorum, ac in futurum etiam quovis tempore libere exstruendorum templorum, turrium, campanorum, caemeteriorum, eollegiorum et gymnasiorum usu nunquam turbakuutur." És ha ez a t. ház előtt még mindig nem volna eléggé világos jelzése az erdélyi protestáns autonómiának szerződéses jogi jellegére, bátorkodom hivatkozni arra a jogi véleményre, a melyet ugyanabban az évben az úgynevezett deputatio regnieolaris íitteraria adott, a mennyiben kijelentette, hogy minden egyes autonómiának elválaszthatlan alkatrésze az, hogy: „ut earum scbolae; sine influxu aliorum dirigantur." Tehát ezen minden kétségen felüli okmány határozottan kijelenti, hogy az erdélyi autonómia a felekezeti iskoláknak teljesen szabad és minden idegen befolyás nélküli igazgatását és rendezését foglalja magában. En csak ezt kívántam constatálni s még hozzá teszem, hogy ez nem talán egy álláspont, a mely 1791-ben megállapittatott, azóta pedig talán per abusum feledésbe jutott. Ez nem áll, mert mikor Erdély a 60-as években unióba lépett Magyarországgal, mikor e két országnak szerződéses alapokon összeforrasztása elhatároztatott, a szerződéses jelleggel biró uniótörvény, az 1868: LXIV. t.-cz. határozottan kijelenti, hogy az erdélyi egyházak autonómiáját biztosító minden egyes törvény ezután is szentül meg fog tartatni. Ez által tehát — s ez szól talán Dobránszky képviselő urnak is — ez által tehát a magyar állam azon kötelezettséget vállalta magára, hogy a hozzá kapcsolt Erdélyben tiszteletben tartja azt a felekezeti autonómiát, melyet régi törvények megállapítottak volt. Tehát t. képviselőház, az nem régi scartéta, a miről itt szó van, hanem szó van itt a magyar törvényhozásnak egy fényéről, mely reá nézve jogilag és erkölcsileg kötelező erővel bir. (Egyes hangok a szónok közeléből: Ugy van!) T. ház! Midőn igy bátor voltam jelezni az autonómiának jelenlegi állását, ezzel még nem akartam azt mondani, hogy azt ugy, a mint itt jeleztem, fenn kell tartani az utolsó betűig. Lesz alkalmam arra később reflectálni, hogy mennyiben lehet, sőt mennyiben kell változtatni ezen autonómián, de egyúttal lesz szerencsém kimutatni, hogy melyik lett volna az egyedüli loyalis és törvényes ut ezen változtatás eszközlésére. Itt még csak azt kívánom megjegyezni, hogy ezen autonómia alapján századokon át egészen a mi napjainkig is vezették és rendezték az erdélyi protestánsak iskoláik ügyét, nem épen a közművelődés kárára. De legyen szabad különösen arra utalnom, hogy azon egyház, melynek egyik tagja én is vagyok és mely itt oly sok gyűlöletes támadásnak volt kitéve, már e század első felében, de különösen e század közepén érezte a nagy erkölcsi felelősséget, melylyel ezen jog gyakorlata jár és mindig iparkodott a helyzet színvonalán állni és megfelelni az oktatási és tanügyi tudomány minden feltételének. (Egyes hangok a szónok közeléből: Ugy van!) így különösen t. ház, említenem kell, hogy nálunk az érettségi vizsgák be vannak hozva már a 60-as évek elejétől fogva s igen szigorúan tartatnak meg. De különösen arra is kell utalnom, hogy a tanárképesítési intézmény nálunk rendezve van már szintén a 60-as évek elejétől fogva. Nálunk — s erre készséggel merek utalni — egyetlen egy középiskolai tanár sincs, ki a képesítési vizsgát nem tett volna le s azon tanfolyam, melyen át kell menniök a mi tanárjelöltjeinknek, teljesen megfelel a jelen kor igényeinek. Az érettségi vizsga letétel után 3 — 4 évi főiskolai tanfolyam van kötelezően előírva s ezután 1 — 2—3 évi praxist kell kiállniok és csak azután bocsáttatnak a tanárjelöltek a vizsgára. Ezen vizsga pedig Írásbeli és szóbeli s az írásbeli két tudományos kérdés kidolgozásában áll, ugy, hogy két önálló tudományos monographiát kell irniok a mi tanárjelöltjeinknek és ha ezt sikerrel állotta ki, ha ezen két írásbeli dolgozatból, melyre talán félévi időt is kell szentelni, kiderült, hogy általános és szakmíveltségük valóban megfelelő fokon áll, csak akkor bocsáttatik a szóbeli végleges vizsgára, melyen igen szigorúan megrostáltatnak a tanárjelöltek és csak azok, a kik ezen szigorlatot kiállották, alkalmazhatók rendes tanárokul. Azt hiszem, hogy ilyen tanárképesítési rendszer mellett nyugodt lelkiismerettel mondhatja a mi erdélyi egyházunk, hogy becsületesen iparkodott a tanügy követelményeinek megfelelni. De t. képviselőház, a tanügyi és felekezeti szempontokon és nehézségeken kivül nálunk a a középiskolai ügy rendezésénél nem szabad elzárkózni azon tény elől sem, hogy ezen állam lakosai talán felében magyarok, de legalább a felében nem magyarok és hogy ezen nem magyar ajkú állampolgároknak bizonyos jogok, bizonyos jogos culturai igények is lettek biztosítva. Zsilinszky Mihály t. képviselőtársam Wolff t. képviselőtársammal szemben megjegyezte, hogy a magyar történelem egyetlen egy törvényt sem ismer, a melyben a magyar állam méltányos ne lett volna a nemzetiségekkel szemben. Hát ennek, a mennyiben áll, a magyarázata az, hogy régebbi időben itt általánosan dívott a latin nyelv, ugy, hogy a nyelvnek megkülönböztetése nem volt szükséges és minden állampolgárra nézve a latin nyelv volt az irányadó, a hivatalos nyelv. Ez a régibb korszakban talán igen üdvös, igen czélszerű dolog volt, de őszintén megvallva, én nem sajnálom, hogy ezen állapot megszűnt, hogy a volt diplomatiai nyelv egy élő nyelvvel lett pótolva és azt sem sajnálom és az ellen semmi