Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-206

90 206. «rsíá£flB ftlé* Márczims 13. 1SS! bevett vallások jogainak megóvását biztosítja: minthogy az ország békéje, a középoktatás és nemzeti cultura érdeke megkívánja, hogy ezen sokat hányatott törvényjavaslat végre törvény erejére emeltessék, azon óhajjal, hogy megvalósuljanak egészen és teljesen a cultura és nemzetünk fölvirágoztatására nézve a középiskolai törvényjavaslathoz kötött remények, azon alapon: adjuk meg az államnak, a mi az államé és adassék meg a fönnálló testületi jogoknak is a megfelelő tisztelet, az előttünk levő törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. De midőn ezt teszem, nem tartózkodom már az általános tárgyalásnál némely ezikkelyekre nézve észrevételeimet megtenni azon reményben, hogy kölcsönös jóakarattal annak idején kellő módosítványban részesülnek. így óhajtanám, hogy a 9. §., mely a hit- és erköcstan tanításáról intézkedik, a napról napra mindinkább tapasztalható erkölcsi hanyatlással szemben, hetenkint legalább két órát szentelne ezen fontos tantárgynak. A 22., 23. és 24-ik §§-kat a közoktatási bizottság által elfogadott szerkezeteiben kívánom föntartani, ugy azért, hogy ezen törvény irott malaszt ne maradjon, hanem meghozza a tőle várt culturalis előnyöket, de azért is, hogy a különböző hitfelekezetek között a mérték legalább egyenlő legyen. A szerzetesrendek vezetése alatt levő gymnasiumokról több előttem szólt szonokmelegelismeréssel emlékezett meg.Sőt igen jól esett hallanunk,hogy a szélső ellenzék részéről b. Prónay Gábor képviselő ur kiemelte a jezsuiták és benczések érdemeit a classicus nyelvek tanítása körül, míg Gruber János képviselőtársunk, a hálás tanítvány egész tiszteletével említette föl a hazafias cisterci és kegyesrendieket, mint a kik nemcsak híven teljesítek mindig tanári kötelességeiket, de az 1848—49-es válságos napokban éltüket is föláldozák a, haza ügyeért, (Éljenzés) miért is az e korbeli tanférfiak száma igen meggyérült, a mely hazafias érdemek alapján a t. képviselő ur a szerzetes rendek szerény és figyelemreméltó emlékiratát a t. vallás- és közoktatásügyi minister ur kiváló figyelmébe ajánlja s melyet én is teljes erőmből pártolok. Tisztelt ház! Én is ismerem a katholikus tanító-rendeket, láttam a jezsuitákat Kalocsán és másutt tantermeikben és a gondjukra bízott ifjúság mellett és láttam a benczéseket, a premontrei-, a cisterci- és kegyesrendieket stb. hazafias, hivatáshü, közhasznú müködésökben és megtanultam becsülni hazánk ezen lelkes, önfeláldozó és olcsó napszámosait a tanügynek, a mint hiszem, hogy a t. közoktatási minister ur is és vele az egész ház tudja, mily jeles culturalis tényezőket bir e férfiakban a haza — „quorum laus et merita plnrima." Szerencsés és bölcs fejedelmi intézkedése volt az első apostoli királynak, Szent Istvánnak, hogy a. pannonhalmi hires monostor alapításával az országos tanügyet Sz.-Benedek fiaira bizta e szavakkal: „orate et docete." Ük e hivatásnak közel 900 éve, hatáskörükben híven megfeleltek, megosztva a haza minden viszontagságait; beszüntetve a múlt század végén II. József császár tanácsosai által, mert nem lehetett őket a magyar nemzet germánisatiójára fölhasználni — és visszahelyeztetve áldásos működésükbe e század elején Ferencz császár és apostoli király által — ugyanazon szavakkal, mint hajdan Sz.-István őket megalapítá: „orate et docete" — imádkozzatok és tanítsatok. (Ugy van!) A győri főgymnasium portai éj án van egy, a hazai történelmi társulat által a falba beillesztett emlékkő, mely számos nagy és jeles hazafi nevét tartalmazza, mint a kik ezen munkás szerzet tanítványai voltak. (Ugy van!) De ki számíthatná össze azon ezer meg ezer jó és hasznos hazafit, kiket a hosszú 900 év alatt csak ezen egy hazai tanítórend nevelt a közügynek '? S ez áll aránylag a többi, később keletkezett hazai tanító szerzetesekről is. „Terrarum sic ima petunt, quin aethera linguant", kik búvárkodnak, fáradoznak a földi tanulmányok aknáiban, hogy növendékeiket ez utón fölfelé, a szép és nemes ismeretek magaslatára vezéreljék. S ha ez igy van, a mint hogy igy van, akkor az államnak, akkor ezen középiskolai törvényjavaslatnak el kell kerülni mindent, a mi ezen hasznos tanítórendeket üdvös munkásságukban gátolhatná, vagy azt lehetetlenné tenné. Megtörténnék pedig ez, ha e törvény oly terheket róna a tanítórendekre, melyeket elviselni nem volnának képesek, vagy ha általa hivatáshü rendtársi utódok kiképzésében gátoltatnának. Pedig ilyforma teher rejlik a 17. §-ban, mely azt rendeli, hogy ott, a hol egy-egy osztályban 50 tanulónál több jelentkezik, párhuzamos osztály felállítandó. Ha ezen §. a mostani szerkezetében megmaradna, kénytelenek lennének a tanító szerzetek vagy elutasítani a náluk jelentkező, főleg más vallású tanulókat, vagy túlfeszíteni < nyagi és szellemi erejöket kivált oly intézeteknél, melyeknek alapítványa meghatározott számú osztályokra és tanárokra terjed. Hogy a régi alapítványok a tanügy mostani fejlettsége és aj elén kor igényeihez mérve, úgyis nagyon szerények, azt említenem is fölösleges. Ha még ehhez járulna az is, hogy több gymnasiumban párhuzamos osztályok fölállítására is kény-