Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-206
206. országos ttWs niftrcziu* 13. 1SS3. 91 szerittetnek, miként győznék azt nemcsak felszerelési költséggel, hanem tanárokkal is! Legyen szabad egy nagyon világos példával illustrálnom e §. szigorát. A kegyesrendiek 24 gymnasiumában van körülbelül 16 leginkább első és második osztály, hol 70—75 tanuló van. Ha most párhuzamos osztályok felállítására kényszeríttetnének, ugy legkevesebb 16 osztályt kellene berendezniök, vagyis két teljes 8 osztályú főgymnadumot^a mit anyagi helyzetök nem enged meg. így továbbá az egyház és a szerzet szellemében leendő rendtárs-utó cl ok kiképzésében gátoltatnának a tanítórendek, ha a 60 §. második bekezdése kellőleg nem értelmeztetik. S azért kérem a t. közoktatási minister urat. méltóztassék fölvilágosítani, vájjon a jelzett §. ezen szavai alatt: „középiskolai tanárságra képesítést nyerhet, a ki igazolja azt, hogy egyetemen, műegyetemen, vagy más főiskolai tanfolyamon négy éven keresztül tanulta a saját szakjához tartozó tárgyakat, — vájjon mondom, c szavak alatt a kathoíikus tanító-rendek theologiai és tanárképző tanfolyamai is értendők-e? Ha igen, akkor e válasz sok aggályt eloszlat ; ha nem, akkor kérem a t. minister urat és a t. házat, méltóztassék ezen §-t ugy formulázni, hogy a tanitó-rendek hivatáshű fennállhatása kérdésessé ne váljék. Mert mi tette és mi teszi a szerzetes-rendi tanárt a hazai műveltség és tanügy azon tiszteletreméltó bajnokává? A mint azt fennebb jeleztem. ha nem alapos tanulmánya mellett az egyházi és rendi fegyelem, a szerzetesi testvérület, az egyházi testületi szellem. Pedig ez veszélyeztetnék a négy évi egyetemi tanárképesítési cultus által, sőt ezen §. ilynemű értelmezése előbb-utóbb a tanitó-rendek üdvös munkásságának meggátlására és beszüntetésére vezetne. Ez pedig, nem hiszem, hogy a t. minister ur intentiója volna s azért bátor vagyok nézetemet még bővebben kifejteni. (Halljuk !) Ha az állam a tanári képesítésre nézve az egyetemen végzendő 4 évet tűz ki, ezen fennakadnunk épen nem lehet. De, ha az állam a szerzetes tanárjelöltektől is, kik már a rendbe való beléptök és hivatásuknál fogva az érettségi vizsgálat után 4—6 évet a szerzet! tanár-képezdén és theologián töltenek, mely idő alatt nemcsak magán szorgalommal, hanem szakszerű tanáraik vezetése mellett is választott szakmájukban folytonosan képeztetnek és készülnek az egyetemre, az országos tanári vizsgáló bizottság előtt leteendő állami vizsgálatra, ha, mondom, az állani ezektől is még 4 évi egyetemi cursust kivan, akkor ezen intézkedés, amily vexatorius és nyomasztó, ép oly fölösleges és alig kivihető. Tegyük fel, hogy pl. a kegyesrendiek számos intézeteiknél fogva évenkint 15 végzetttheologust volnának kénytelenek az egyetemre küldeni, ez a 4-ik évben már 60-ra emelkednék. Ugyan hogyan győzhetnék ezt? De fölösleges is ezen szigor. Hisz a szerzetes rendek nem akarják tanárjelöltjeiket kivonni az állami vizsgálat alól, kik ha megfelelni nem képesek, a vizsgáló bizottság hatalmában áll őket visszautasítani. Azért teljes tisztelettel kérem ezen §. kedvezőbb értelmezését. S ezekkel megérintvén némely ezikk iránti aggályaiinat, melyekre nézve a részletes tárgyalástól megnyugtatást várok, miután a középiskolákról szóló törvényjavaslatot a hazai eultura előmozdítására különben alkalmatosnak látom, azt a tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Zay Adolf: T. ház! Valamely törvényjavaslatnak beható tárgyalása ritka jelenség e házban és már csaknem szokássá vált, hogy a törvényjavaslatok rövid általános vita után elfogadtatnak azon alakban, a mint a kormánynak tetszik, ugy hogy a t. ház csaknem kiadóhivatalává vált a kormánynak. A jelen törvényjavaslat feletti vita, mely ma nyolcz napja tart, egészen más jelenséget tanúsít. Már nyolcz napja, hogy hullámzanak a nézetek, összetűznek a szellemek és — fájdalom — a kedélyek is feiizgatvák. Ez annak a jele, hogy nagy fába vágta fejszéjét a kormány; hogy nehéz feladat megoldásához fogott, sőt én azt hiszem t. ház, hogy az eddig lezajlott s még tán közepén álló vita arról is meggyőzhette a kormányt, hogy nehezebb feladat ez, minőnek képzelte, mikor nagyon könnyű szívvel e feladathoz fogott. Elismerem én is, hogy nehéz feladat Magyarország jelen viszonyai közt a középiskolaügy országos rendezéséhez fogni, mert három nagy akadály gördül az elé, ki azt megkísérti: a tanügyi helyzet jelen hullámzása., az iskolák tulajdonának és vezetésének kérdése s azonkívül azon el nem tagadható tény, hogy Magyarország polyglott állam. A tanüg}" terén a nézetek a középiskolai szervezet kérdése iránt vitásak. Csaknem minden lényeges kérdés controvers, mert a középiskola hivatása iránt nincs befejezve a tudományos vita. Vámnak egyesek, kik azt hiszik, hogy a középiskola csak arra való, hogy mint középső fok előképesítsen a főiskolára.. De van egy más nézet, melynek szintén van jogosultsága, melyhez különösen az újabb korban mindinkább csatlakoznak; az azt mondja, hogy a középiskolának az is hivatása, hogy egy bevégzett, teljesen a középmtíveltség igényeinek megfelelő műveltséget adjon. De tekintsünk el ettől, mondjuk, helyes azon álláspont, melyre helyezkedett e törvényjavaslat, a mennyiben a középiskolát csak előkészítő intézetnek tartja: ínég mindig ott állunk 12*
