Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

2(i5. országos ftíés márezins 12. 1S&3. 83 seket igyekszik szolgálni; ha látom, hogy Olaszországban a teehnicai középiskolák s pláne azon rendszer, melyet az olasz közoktatási minister javasol, szintén egy darabig az egységes középiskola és azután a szakokra bomlás mellett van; ha látom, hogy középiskoláink művelői közt tekintélyes férfiak a felsőbb osztályoknak különböző szakokra való szétválasztásának megkönnyítését, előkészítését tartják egy újabb javaslat feladatának ; ha figyelembe veszem, hogy báró Eötvös József, ki a bölcsészet távcsövén ez irányban látta bekövétkezőnek a szükségszerű haladást, szintén a furcatió és bifureatió elve mellett volt; ha tekintem a praeticns angol népet, hol a nyilvános középiskolai rendszer oly drága, hogy azt csak a nagyon vagyonosak vehetik igénybe s a vagyonos középosztály gyermekeit előbb taníttatja az elemi iskolákra, azután külön tanítókkal képezteti, hogy általános műveltséget szerezzen és végre speciális tanítókkal az élet foglalkozásának meg-felelő ismereteket igyekszik megadni, mondom, ha tekintem e nemzetet, mely a munkásság erejével képes a világot meghódítani: — akkor én a jövő fejlődési irányát csak azon középiskola mellett látom, melynek alsó osztályai kiszolgáltatják az általános műveltséget, de nem a magasabbat, mely az egyetemnek lehet feladata, az 5. osztályon felül külön szakokra oszlanak, melyek a különböző életpályáknak felelnek meg. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az élet már elveszítette azon jelenségét, hogy minden ember universalis lehet, mindenkinek szükséges, hogy egy szakfoglalkozásnak éljen. Másfelől az embernek van általános állampolgári hivatása és e mellett speciális életfoglalkozása. Nem érthetem társadalmunkban, mely a foglalkozás egyenlőségén alapszik, miért kelljen a tudóst, jogászt, orvost, papot nevelés tekintetében teljesen felülemelni és e mellett mellőzni a földmíves, iparos, kereskedő kiképzését. Én óhajtanám, hogy az ilyen középiskolai szakrendszer által fajunk azon természete, mely a szakképzéstől idegenkedik, lassankint lecsiszoltassék és ilyen középoktatási rendszer elébb elfogadtatván hazánkban és elébb megnyitván a szakszerű képzés útját, elkészíthetné a nemzetet arra, hogy ne kelljen szakembereket a külföldről hivnia be, hanem az általános műveltségen kívül legyen oly nemű szakismerete .melyre egy él etfentartást nyújtó pálya körében szüksége lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mivel pedig ezen törvényjavaslat ilyen a jövőt tekintő rendszernek sem előkészítését, sem tervezetét magában nem foglalja, hanem a jelen teljesen hiányos, rósz eredményei által kétségbeejtő középoktatást iktatja törvénybe : én ezt nem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélső balon ) Nem tudom elfogadni azért, mert a javaslat egyszer törvényerőre emelkedvén, 20—25 évig többé a törvényhozásban a középoktatás reformjáról szó sem lesz és 50 évig ezen ferde törvény alapján fog Magyarország ifjúsága neveltetni, mi által a nemzet jövője inkább veszélyeztetve, mint biztosítva van. {Uyy van! a szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogy azon vád, melyet hozzánk sújtottak, hogy az ósdiságot képviseljük és önök képviselik a jövőt, teljesen elesik és visszahárul önökre, mert egy ily törvényjavaslat nem biztosítja a jövőt; az ifjúságot pedig nem a jelennek kell nevelni, de a jövőnek, mert a jövőnek lesznek munkásai, mert az ifjúság nem egyéb, mint igéret a jelentől a jövőnek. Önök ezen ígéretet meghiúsítják, a jövőt megmérgezik. (Ugy van! a szélső balon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot; pártolom a különvéleményt. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső balon.) Ivánka Imre: T. ház! Törvényhozói működésemben még nagyobb küzdelemben önmagammal nem voltam, mint a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál, a melyben az ország és nemzet iránti kötelességem teljesítése, vallási meggyőződésemmel és liitfeíeim iránti hűségemmel ha nem is ellentétbe, de némi súrlódásba jut. És ha mégis elfogadom ezen törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául, teszem azt a képviselőház többségének önmagába való bizalmamban, (Ellenmondás bal felöl.) önökre nem számítok, mondom teszem a többségbe való bizalomban, a mely aggodalmainkat figyelembe fogja venni, mindenben, a mi a törvény intentióinak fentartására nézve nem mulhatlan szükséges és így méltányos lesz a mi kívánalmaink iránt. Minden túlzás, bármelyik oldalról jöjjön az, csak káros hatást fog szülni. Abrándképeit azon theoreticusoknak, kik maguknak a tökély ideaját állítják fel, sem ebben a törvényben, sem sehol el nem lehet érni, mert az élet szükségei azt lerontják ; de épen azért, mert meg vagyok győződve, hogy az élet szükségeit méltányolni fogja a t. ház, elfogadom a törvényjavaslatot. Ertem én, hogy vannak e házban egyesek, kik túlhajtott aggodalmukban oly állításokkal is állnak elő, melyek a mi állásunkat megnehezítik; értem azon féltékenységet, mely némelyeket, kik ridegen fogják fel a felekezeti állást, elfogultakká tesz; értem és hiszem, hogy például a szász képviselők azon félelem által, nem pedig a magyar nemzet elleni ellenszenv által vannak ösztönözve fölszólaläsaikra, értem ezt annál inkább, mert hiszen ők, kik nem genericns magyarok, nemzetiségüket megtámadva gondolják. De annak is tulajdonítom féltékenységük nagy részét, hogy a kor igényei napról-napra mindinkább bizonyírj ák, hogy azon theoeraticus cantonlyk, melyekben ők eddig uralkodtak, továbbra fel nem tarthatók; de azért, mert ezen képviselő urak közül többen tálságokba 11*