Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-205
84 3"5. f»rsü*gos ttlé* mároiio* 12 1SSS. estek és oly állításokkal is éltek, melyek majdnem a haza és nemzet elárulásáig mennek, még sem tartom helyesnek Orbán Balázst, képviselő urnak azon nyilatkozatát, miszerint őket az országból el kell távolítani és másokkal kicserélni, mertezen szorgalmas, a műveltségben előre haladott fajnak itt benn tartása mindenesetre az ország érdekében áll. Előbb-utóbb meg fognak nyugodni ott is a kedélyek. Annál kevésbé tartom helyesnek b. Prónay Dezső azon nyilatkozatát, mely szerint őket, illetőleg tanintézeteiket szükség esetén tüzzel-vassal való kiirtással fenyegeti. (Egy hang a szélső baloldalról: Nem igás!) Ha nem méltóztatnak hinni, felolvasom az illető mondatot. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hát halljuk!) Az igen t. képviselő ur arra méltóztatott hivatkozni, hogy itt, a képviselőházban nem ismer más állást, mint képviselői állását, igaz, de azért tagadhatlan, hogy azon állást, melyet az evangelieus egyház bizalmából elfoglal, sem fogja ignorálni senki sem. A t. képviselő ur azonban beszédében szükségesnek látta a húsz év előtt történt patentalis dolgokat is fölemlíteni, mire nézve szavait bátor leszek felolvasni. (Halljuk!) „Hogy ugy mondjam, családi traditiókból is tudom, igen jól, hogy támogatta akkor a nemzet egész közvéleménye ezen törekvésében a protestantizmust. Hanem abban téved a t. képviselő ur,— t. i. Berzeviczy, — ha azt hiszi, hogy az egész protestantizmus tömören állott a síkra. Igen, a helvét hitvallásuaknál igy volt, de az ágostaiaknál nem. Voltak, sajnos, ezek között úgynevezett patentalisták, kiknek fájt a foguk a patentalis húsos fazekakra. Engedje a t. képviselő ur megjegyeznem, hogy épen nem csodálkozom, hogy ezen törvényjavaslat mellett is igen sok protestáns nyilatkozik." Már most t. ház! (Felkiáltások: szélső balfelöl: Tessék tovább olvasni!) Itt pont van és én csak ennyit akarok beszédéből idézni. (Helyeslés jobbfelóí.) A t. képviselő ur igenis családi traditióból tudhatja és mostani állásánál fogva tudni talán köteles is, hogy miként történtek az akkori dolgok és ha nem tudja, az ő szólási modorát használva: „Na!" —• hát elmondom én. (Derültség jóbbfelől. Zaj, mozgás balfelöl.) Mikor a pátens kiadatott, sürgettük az egyetemes gyűlés összehívását. Az első gyűlést Dessewffy Ottó, akkor a nógrádmegyei esperesség világi felügyelője hitta össze. Később b. Prónay Gábor szállásán tartatott egy nagy értekezlet, melynek megállapodásai oly annyira ellentétben voltak hazafias meggyőződésünkkel, hogy igen sok protestáns férfiú, a kik közül sokan most is itt a képviselőházban jelen vannak, azon eoníerentiából indignatióval távozott el és sokan, nevezetesen Szontagh Pál, b. Podmaniczky Frigyes, Dacsó Pál és mások azzal távoztak, hogy mintsem ilyen határozatokhoz hozzájárulnának (Egy hang a szélső baloldalon: Kikeresztelkednek!) készek a helvét hitvallásba átlépni. Akkor én valék, a| ki figyelmeztettem Őket azon veszélyre, a mely abból támad, ha a magyar kisebbség az ágostai egyházból kiválik, a minek következtében az ágostai egyház Magyarországon bizonyára nem lenne többé magyar soha. (Egy hang a szélsőbalon: Nem lett volna nagy veszedelem!) Még az nap későn este Sembery Imre szállásán újabb conferentiát hívtunk össze, összeszedtük magunkat és másnap a nyilvános gyűlésen olyan határozatokat hoztunk létre, a melyek az egész nemzet helyeslésével találkoztak. Ha ez igy van, pedig igy van, kérdeni a t. képviselő urat, mi jogosítja fel őt arra, hogy hitfelei közül azon képviselőket, a kik ezen törvényjavaslatot pártolják, azzal vádolja, hogy a húsos fazekakat állják körül. (Felkiáltások a szélső balon: Tény!) Méltóztassék elhinni tisztelt képviselő ur és a családi traditió következtében, az ágostai egyház felügyelője, hogy én respectálom a többség szavazatát, de szerintem három nap előtt tartott beszédével a magyarhoni, de nemcsak a magyarhoni, de az egész ágostai egyházba oly üszköt vetett, a melynek lángja messzebb fog terjedni, mintsem maga gondolta. (Igaz! Ugy van\! jobbfélöl.) De nemcsak a szászok azok, a kik a mostani törvényjavaslat alkalmával ismételve megtámadtatnak, hanem épen az ágostai egyházzal kapcsolatban felhozatnak mindig a pánszláv mozgalmak is. Már most, én nem tagadom, hogy az ágostai egyház kebelében ilyen pánszláv mozgalmak léteznek. De vájjon csakis a magyarországi szlávok-e azok, a kik a pánszláv mozgalmakat szítják? Thaly Kálmán: Mojzses püspök! Ivánka Imre: Nem folynak-e be ezen mozgalmakba más felekezetek hivei is ? vagy Magyarország határán túl megszűnt ezen mozgalom? nem épen lutheránus, tót ajkú és tótul prédikáló lelkészek-e azok, a kik ezen mozgalmakat a leghevesebben ostorozzák? nem teljesítette-e az egyházi felsőség kötelességét a n.-rőczei és a turóczszt.-mártoni iskolák irányában? (Helyeslés.) És ezért kérem, ne méltóztassanak általában élni kifejezésekkel és vádakkal, a melyek csak egyeseket illethetnek. Hogy épen a protestantismus terén tűnt fel legelőször a baj, ez ama szabadságnak tulajdonítható, mely ezen egyház keretén belől az életben létezik. (Ugy van! jobb]'elől.) A mostani vitában igen sok szépet és igen sok visszását hallottam. Egy tapasztalást tettem, (Halljuk!) hogy a vallásos meggyőződés még most is oly erős tényező, hogy még azokat is, a kik genericus magyarok, a bástyákra hívja őrt állani hitfelekezetünk jogainak megvédésére. És ha ez igy van mirsálunk, ne csu-
