Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

205 orsrágos ülés wArczios 12. 1SS3. 79 tnnen magyarázható csak az, hogy a protestáns egyházakhoz tartozó egyesek élesebben érzik a közös alapra térésnek bajait, illetőleg azon akadályokat, a melyek tőlük ez úttal igényeltetnek és a melyek tényleg nagyobbak, mint azok, a kik a katholikus egyház kebelében különösen eddig is az ezentúl a mindenki részére irányt adó állami felügyelet és intézkedés jogának talaján állottak. Én részemről csak legnagyobb elismeréssel szólhatok azokról, a kik az országban, eltérve egyes jelenségektől, a melyeket másutt tapasztalunk, a maguk egyházának kivételes állást e részben nem igényelnek és a kik készségesen nyilatkoztatták ki, hogy a nevelés és oktatásügy terén az állami hatóságot egész terjedelemben elismerik és azt hiszem, mindenki, a ki tudja, minő fontos az e körül forgó vita, teljesen méltányolni fogja azon hazafiuságot, a mely ezen kijelentésekben nyugszik. (Helyeslés.) De másrészről el kell ismernem azt is — a mi egyáltalában nem von le semmit az előbb kijelentett érdemből — hogy ez könnyebben történt, mivel hosszú időn át alkalmazkodott, mivel hosszú átmenet folytán beleélte magát, képes volt magát jól találni a katholikus egyhá,z azon körben, a melyet neki a magyar alkotmány teremtett. Ma ugyanez szükséges a többi felekezetek részéről is. Ma ugyanez következik be és természetes, hogy azon pillanatban, a melyben ezen átmenet és ezen műtét bekövetkezik, azon pillanatban, a melyben a jogegyenlőség kiterjesztetik és a melyben a jogegyenlőség kiterjesztése egyrészt az állami befolyás növekvésével és a külön kiváltságok szükségképi csökkenésével jár: fájdalmasabban esik nekik az átmenet, mint azoknak, a kik annak kebelében már régebben élnek. Hanem azt hiszem, hogy mindenki, a ki óhajtja azt — a mi alól nyíltan senki sem kívánja magát e házban kivonni — óhajtja azt, hogy az országnak, az államnak valóban az őt megillető jog biztosittassék a nevelés terén, már a nemzeti tekinteteknél fogva is: az szükségképen kell hogy kívánja, hogy ezen átmenet megtörténjék és akkor le kell számolni azon bajokkal, melyek az átmenet kezdetével múlhatatlan kapcsolatban állanak. És ne feledjük, hogy azon mértékben követelhetünk csak jogot az állami kérdések intézésében s az állami nevelés és oktatásügy vezetésében, a melyben magunk is hozzájárulunk, nem csak, hanem a melyben magunk is az arra vonatkozó múlhatatlanul szükséges szabályoknak és intézkedéseknek magunkat alávetjük; (Helyeslés jobb- és balfelöl) hogy addig, a mig különösen s kiválólag hangoztatjuk a felekezeti autonómiát az iskola terén, addig soha sem fogunk egész mértékben és egyenlő mértékben befolyást gyakorolni még az iskolák feletti felügyelet tekintetében sem. Ha az államban egy felekezet nagyobb mértékben identificálná magát az állami szervezettel az iskola terén mint más, akkor szükségkép nemcsak az iskola terén való intézkedésekre, de a minden iskola felett gyakorlandó felügyelet tekintetében is tényleg nagyobb befolyás fog neki jutni, mint annak, a ki ily külön állást foglal el; és kétségkívüli, hogy ezen felügyelet tekintetében a lassanként és fokozatosan mind szélesebb mértékben megnyerendő befolyás idővel pótolni fogja azon veszteségeket, melyeket ma mint autonómia veszteségeit siratnak. De midőn részemről nem ignorálhatom ezen sérelmeket, akkor szükségkép ismétlem azt, a mit előbb mondtam. Azt mondtam, hogy épen mivel itt fájdalmasabb az átmenet, mivel itt nagyobbak a nehézségek és az áldozatok, épen azért minden lehető kímélet, a mely megadható, megadandó, hogy az átmenetet nehézzé tevő minden susceptibilitás lehetőleg kímélendő mindazon határig — mert egy határ van e tekintetben is — hol az állam komoly joga, valódi hatalma kezdődik. Ott, hol az állam valódi hatalmáról és minden tekintetben való hivatásáról van szó, ott én sem volnék hajlandó csak egy lépést is engedni abból, a mit a törvényjavaslat magában foglal. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Ott, a hol tulajdonkép, lényegileg csakis formai dologról van szó, azt hiszem a t. ház bölcsesége elfogja találni azt az utat, mely talán megnyugtatja azoknak is egy részét, a kik ma nyugtalankodnak, a kik ma fájdalmasan vannak érintve, de talán nincsenek egészen tisztában azon mértékével a sérelemnek, mely nekik valóban fáj. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsőbalon.) S épen mivel ezen szempontból indulok ki, a^törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ugron Gábor: T. képviselőház! (Halljuk!) E vita folyamán a ministerelnök ur olyan kifejezésre ragadtatta magát, melyet szó nélkül nem hagyhatok. {Halljuk! a szélső baloldalon.) E kifejezés hangzik igy: „Igaz, nem igy beszéltem a Bach-rendszerrel szemben és ha jönne de nem fog jönni, mert nem fog sikerülni önöknek oly zavart előidézni, mert még egyszer olyforma rendszer csak ugy jöhetne, ha önöknek sikerülni fogna az országban oly zavarokat előidézni, melyeknek az következménye lenne." Ez t. képviselőház, vád azon párttal szemben, melynek én is tagja vagyok, mintha az zavarokat törekednék előidézni. De ne legyen a t. ministerelnök urnak öröme. Biztosíthatom, hogy ez a mi pártunknak nemezélj a, mert ha czélja volna, elég erős arra, hogy azt meg is tudja tenni. (Ugy van! a szélső balon.) Legyen megnyugodva a ministerelnök ur, nemcsak azért nem czélja e pártnak, mert nem akarja, de azért is. mert tagjainak nem érdeke. Mert figyel-