Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

sj() 305. orizágot ülés március 12. 1885. meztetem a ministerelnök urat, nemcsak az veszíthet ily zavarok esetén, a ki ministerségét veszítheti el. (Helyeslés a szélső balon. Derültség a jobboldalon.) De azt mondja a ministerelnök ur, hogy ha e zavarok bekövetkeznek, akkor bekövetkezhetik a Bach-korszakhoz hasonló absolutisticus rendszer. Én azt hiszem, hogy az ország első ministerének ily nyilatkozatot tennie nagy könnyelműség. Mert mit mond ez ? Hogyha zavarok következnének be, a zavarok lecsillapítása nem az alkotmányos rend és törvény uralma, helyreállítása érdekében történik, hanem arra, hogy egy absolutisticus rendszer ez ország nyakára hozassák, (Helyeslés a szélső baloldalon) vagyis a hatalom birtokosát, a koronát oly insinuatioval illeti, melyaz esküszegéssel egyenlő. (Ugy van! Helyeslés a szélső balon.) Ez insinuatiót vissza kell utasítanom és szerencse ez országra nézve, hogy a ministerelnök urnak csak hatalma nagy, de tekintélye már e hazában kicsiny, (Élénk helyeslés a szélső balon. Ellenmondás a jobboldalon.) mert ezen szavai az országban nem keltik fel azon nyugtalanságot, melyet fel keltene, ha Magyarország kormányelnökének ajkairól minden nyilatkozatot komolyan kellene venni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ne tűnjék fel akkor a t. háznak, ha aztán a mi sorainkból némelyek ezen törvényjavaslattal szemben határozott felekezeti szempontból foglalnak állást; mert azon emberek alá tudnák rendelni felekezeti érdekeiket egy magyar államnak, de vonakodnak alárendelni egy oly államnak, melynek ministerelnöke avval fenyeget, hogy lehet idő, midőn az még magyar sem lesz, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl) mert hiszen egészen más lesz azon felekezeteknek hareza, hogy ha egy absolutisticus kormánynyal szemben kell harczolnia akkor, midőn az minden törvény nélkül rabolja meg jogaikat, mint egy oly absolutisticus kormánynyal való küzdelme, mely az alkatmányos törvényhozás által meghozott törvények alapján töri be ajtait a felekezetek iskoláinak. Nem a felekezetiség szempontja az, mely szavazatomat eldöntötte e törvényjavaslat ellen, hanem meggyőződésem arról, hogy a jelenlegi középoktatási rendszer teljesen rósz, ferde, ferdeségében ugy állami életünkre, mint társadalmunkra nézve káros és kártékony és ezen törvényjavaslat nem azon érzületnek ad kifejezést, a mely már Európának müveit köreit és a nevelési ügygyei foglalkozó gondolkodóit elfogta, hogy a jelenlegi középtanodai oktatási rendszer már soká fenn nem tartható, annak egy új középtanodai oktatási rendszernek kell, hogy helyet adjon. Ha a cnltusminister ur javaslata akár az új rendszert foglalná magában, akár az átmenetet készítené elő egy új rendszerre: azt el tudnám fogadni és szavazatommal tudnám támogatni. A j elenlegi középoktatási rendszer a középkorból veszi eredetét, mikor az egyetemek mellett mint előkészítő iskola keletkezett. A középkorban, mikor a tekintélyt helyezték az ész helyére, a tudós a foliansokat böngészte a természet helyett és sokkal fontosabbnak tartotta a régiek véleményének idézetét, mint a természet tüneményeinek észlelését. Ha tekintjük a középiskolai oktatást, nem bontakozott ki a középkor e szelleméből. Hisz ma is az egyetemre és műegyetemre való előkészítés czélja, a tekintély foglalja el az önálló gondolkodás helyét, ma is a múlthoz tapad a nélkül, hogy a jövőre tekintene. A világi és egyházi absolutismus a középiskolai oktatás rendszerét a saját ezé Íjai érdekében dolgozta fel. Hazánkban a reactió a Bach-korszakban absolutisticus tendentiával hozta be, hogy az absolutismusnak az intelligentiában engedelmes kötegeket és egy szolgalelkű, könnyen megtörhető népet teremtsen. Ha tekintjük és megítéljük, a mint ítélni kell, a középoktatási intézményt, ugy azt kell, hogy találjuk, hogy azok, a kik a középtanodai oktatás rendszerét ezen országba behozták, nem számítottak hibásan. Tekintsék ifjúságunkat, mely önmagának tudatára sincs emelve, mert az ifjúság öntudatának kifejlesztése veszélyes volna. Nem tud tanulni és gondolkodni, mert emlézésre szoktatván, nem érez és nem akar, mert nem nevelik, hanem oktatják. Ha tekintjük társadalmunkat, látni fogjuk, hogy társadalmunk magasabb rétegei nem követnek egy ideált, hanem a mindennapi élet hasznai után szaladnak. Hazánk intelligentiáját nem mozgatják magasabb szellemi erők; nincs bölcsészeti iskolákra osztva, mint a külföldön, hol már az ifjúság feloszlik bölcsészeti iskolákra. Ott ujjal mutatják meg, hogy melyik iskolához tartozik az illető; nálunk ujjal mutatnak, ha valaki bölcsészettel foglalkozik. Tehát nincs önálló gondolkodásunk és nem lehet ezért saját fejlődésünk. (Ugy van!) Eredetiség, a nemzeti szellemnek j elentkezése az ósdi, hanem a mi idegen, az a haladás. A mi társadalmunk mindent az államtól vár, mert nem érzi saját erejét. Mindent az államnak rendel alá,, mert nincs önhatalma képességének tudatában. Társadalmunk inkább keresi a hivatalt, mint a munkát. (Ugy ra«!)Ha mindezt összevetjük, méltán elmondhatjuk, hogy az absolutismus czéljai nem lőnek annyira elhibázva, mint némelyek hiszik és ezen középoktatási rendszer nem foglal el a haladás történetében oly nagy helyet, mint Berzeviczy Albert t. képviselő ur festette. (Igaz! Ugy van!) A középoktatási rendszernek előbb tisztában kell lennie czéljai iránt. És a mi törvényjavaslatunk még czéljai iránt sincs tisztában. Még védelmezői sincsenek ez iránt tisztában. Maga a törvényjavaslat azt mondja, hogy a középiskola a maga-