Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-205
76 2öo. országos Sles mirc&Us 12. 188ä. mészetes törvények szerint alakult organismus, a humanisticus képződésnek alapja. Mert hiszen természetes törvények alapján fejlődő organismus a nyelv is, csakhogy azon előnynyel, hogy a humanisticus irány, a mit másról mondani nem lehet, a képezésnek sokkal hatályosabb és könynyebb eszköze, veszélyezteti azon reactio bekövetkeztét, melyet az egyoldalú rendszer és a múlt traditióival törés okvetlenül előidéz. És még egyről kell megemlékeznem, azok a kik az egységes középiskolát követelik és azt ugy értik, hogy az nem lenne egyéb, mint a reáliskolának tovább fejlesztése, azok elfeledik, hogy egy nagy előnye, nagy haszna van tagadhatatlan az úgynevezett humanisticus, az úgynevezett classicus képzésnek és ezen hasznot ma tán és itt inkább vagyunk képesek méltányolni, mint bármikor és bárhol és ezen haszon abban áll, hogy századok tapasztalása szerint a mig a inathematicával, vagy a természettudományokkal való foglalkozás eredménye mindig a dogmaticus gondolkodás kifejtése volt, a classicai és humanisticai elemekkel kevert nevelésnek eredménye mindig a tolerantia kifejlődése volt, (Helyeslés jobbfelöl és a baloldalon) mindig azon meggyőződés kifejezése volt, melyet már a latin költő kifejezett, midőn azt mondta: „Nil huinani alienum puto" és a nevelés mindig azon irányban vezetett, mely az ellenfél nézetét elismeri, mely a saját csalhatatiansága felől való meggyőződés tekintetében némi kételylyel enyhítette a dogmaticus álláspontot, enyhítette a felekezeti küzdelmet, azon türelmetlenséget, mely minden harczot kisér s melyről csak az képes lemondani, ki nem feledi, hogy bármily erős harczot vívjon, az mégis csak szükségkép egyes töredékes érdek körül forog és hogy vannak mindig magasabb általános közös érdekek, melyekről a harcz hevében sem szabad megfeledkezni. (Helyeslés.) Én, t. ház, elismerem, mint előbb megjegyeztem, hogy megjöhet azon korszak, midőn talán a mostanitól eltérő köre a tanulmányoknak lesz az, mely a műveltségnek tökéletesen megfelel. De kétségtelen az, hogy ma annak rajzát senki sem birja határozottan megállapítani és hogy épen azon közönség, mely gyermekei számára a nevelést követeli, követeli egyszersmind azt is, hogy ezen nevelés oly elvek és oly kör keretén belől adassék meg, melyet ezen közönség maga megért. (Helyeslés.) És épen azért nem lehet a nevelés körében soha élesebben és keményebben törni és szakítani a traditiókkal és ha valamely téren, ugj r e téren kíméletesen kell bánni az átmenettel. És még egyet kell megjegyeznem s ezt feledik igen gyakran azok, kik különösen egy vagy más irány mellett a másik megakasztásával síkra szálának s ez az, hogy bármit tartsunk a középiskolák czéljairól, azok között legmagasabbnak nem az ismeretek egy bizonyos mennyiségének megszerzését kell tekintenünk, hanem mindenekelőtt a szellemi erők arányos harmonicus kiképzését. Azért mindenekelőtt a tanulási képességet kell az ifjak 1 ,;a beültetni s őket a tanulás módszereivel kell megismertetni. És ez sokkal fontosabb, mint bárminő anyag, mely mint tényleges eredmény elsajátittaíik. (Helyeslés.) Mert a ki tanulni tud, az ha ösztön van benne, bármikor annak szükségét látja, tanulni fog; a ki azonban a tanulás módszereit nem tanulta meg, hiába töri magát egy vagy más anyaggal, hiába készül ez vagy ama pályára, mert egyik pálya utján sem fogja megtalálni azon kulcsot, melylyel azon pálya alapkincsét, tőkéjét képező ismeretek ajtajához juthashasson. (Helyeslés.) Minthogy pedig tagadhatatlan, hogy ma nagy részt ckssicai műveltség épen az, mely hosszas paedagogiaitraditiók folytán, melyek annak kiképződéséhez fűződnek, az elemi ismereteknek egyik leghatályosabb útja és eszköze, épen azért azon intézeteket, melyek kétségkívül legnépszertíebbek is és melyekből tagadhatatlan, hogy ma bárminemű pályára készülő legtehetségesebb ifjaink kikerülnek — ezen iskolákat gyökeresen felforgatni, ezen intézeteket egészen másnemű intézetek alakjára átvezetni egyáltalában nem volna tanácsos és czélszerű. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Elismerem, hogy a mostani kétféle középiskola számos hátránynyal bir, elismerem, hogy kívánatos volna annak lehetőleg más alapot találni, ezen alap azonban nem abban áll, hogy a kétféle schemát egy általános schemára vezessük vissza. Ha középiskoláinknak ma hibája van és van számos, ezek közt a fő mindenesetre abban áll, hogy: nem eléggé individuálisai és ha valamire kell iparkodnunk középiskolai szervezetünk módosításában, ez abban áll, hogy minden egyes tanítvány individualizálásához alkalmazkodjék lehetőleg a középiskola. Ez azonran nem általános schema felállításával, hanem más módon érhető el. — Ha állana azon kifogás, a melyet Prónay képviselő ur e törvény ellen felhozott, hogy t. i. ezen törvényjavaslatnak nagy baja, hogy egalisál és egy kaptafára von mindennemű intézkedést, hogy megszünteti az egyes felekezetek különállásából és az azokban levő külön felfogásból következő különbséget, ha áll e felfogás, kétségtelenül nagy súlyt fektetnék reá, de sajnos, hogy ez csupán elméletileg áll, azaz, ha látjuk tényleg a középiskolákat, az a nagy baj, hogy azok — akár felekezetiek, akár nem felekezetiek — épen azon tekintetben, a melyre ő hivatkozott, azaz a nevelésügyi és paedagcgiai különbség tekintetében egy kaptafára és pedig a német kaptára vannak húzva. E tekintetben tagadhatatlan,hogy ma lényeges különbséget az egyikben és a másikban dívó rendszer közt nem találunk és igy ezen ellenvetésnek jogosultságát a törvényjavaslattal szemben, a melylyel csak a tényleges
