Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

SOä. országot fiiéi raárczhis 12, 1888. Sí állam képviselője iránt, nevezzük kormánybiztosnak, nincs bizalom. Gondoljuk meg t. ház, mily veszedelmes következmények folyhatnának e bizalmatlanságból parlamenti alkotmánynyal bíró országban. Ki az a kormánybiztos? A kormány képviselője. Ki az a kormány ? A parlament többségének, tehát a parlamentnek képviselője. Ki az a parlament ? A nemzet képviselője, mert a nemzet képviselőiből áll. Min gyökerezik a parlament ? Alkotmányunkon. E szerint önök bizalmatlanok a kormánybiztos, tehát a kormány, tehát a parlament, tehát a törvényhozó nemzet iránt. Bizalmatlanok minden iránt a világon. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) De ha a felekezeti és nemzetiségi particularismus ilyen nihilistieus bizalmatlansági álláspontra helyezkedik, akkor követelhető-e a törvényhozó nemzettől, az államtól, hogy bizalommal viseltessék épen ezen felekezeti, ezen nemzetiségi bizalmatlankodók és túlzók irányában ? E bizalmatlanság csak arra figyelmezteti és indítja az államot, hogy bízzék a maga jogában és erejében és tegye meg kötelességét létczéljai érdekében. Ez a bizalmatlanság az állam, az állami egység, az állami élet állami felügyelet iránt, tulaj donkép egy leplezett bizalom az államon kivüli állati, paradicsomi élet iránt. Bizalom azon élet iránt, melyben a madár és oroszlán él, melyet igaz semmi állami gondviselés nem véd, de melyet mindenki szabad tetszése, szerint lelőhet. De a bizalmatlanság ez absolut negáló szellemén kivül még egy más eszme képviseletében is támadnak a felekezeti és nemzetiségi túlzók. Egy igen t. képviselő tekintélyes hangon kárhoztatja az állami élet azon barátjait, kik az állami rend, tekintély és fegyelem szentháromsága előtt borulnak le és azt kérdi, hol a szabadság ? Azt kérdem én b. Prónay Dezső képviselő úrtól, hát ne legyünk az államban a rend és fegyelem barátjai? Ha szabadságként a kicsapongások és tudatlanság szabadságát kellene tisztelnünk; ha a szabadság csak az összebomlás szabadságát jelentené, akkor valóban összetörni való bálvány & SZELbadság! Szerintem a szabadság csak akkor tisztelni való és igazi szabadság, ha a szabadság a rend harmóniája mellett tud megállani, ha az szabadság a jóra és nemesre és sohasem a féktelenségre, a tudatlanságra és erkölcsi durvaságra. Oly szabadság mellett létezhetik az egymást felfaló farkasok állama, de ez nékem nem ideálom. Az én eszményem az összhang szellemétől áthatott egységes magyar állam, melynek legfőbb ereje és hatalma a polgároknak testvéries összetartása és egjmtt működése a közös czélra közös erővel. És ha mindenkor ez volt előttem hazám eszményképe, ugy százszor inkább kell, hogy eszményképem legyen KÍPTH. NAPLÓ 1881—-84 XI. KÖTET. ma a magyar állam szilárd egysége a mai világ alakulásának láttára. Nyilt könyv az élet. Mindenki láthatja, mi történik a mai korban. A nagy alakulások korát éli az európai világ. Körülöttünk forr, pezseg, hullámzik minden, mintha megindult volna a föld. Azon néptengerek hullámai, a melyek a nagy népvándorlók korszakában elárasztották Európát, elemi küzdelemben csapkodnak azon kősziklasziget körül, a mely nekünk édes hazánk. A népek, kiket a történet szélvésze szétszórt, a vérrokonság ősi fonalait keresik és államilag egyesülni törekszenek mindazon elemek, a kiket a nyelv és érzelem közössége közös eredetre emlékeztet. A fajok egyesülése, nemzeti állam képzése, ez a mai kor nagy áramlata. És mi itt állunk a háborgó tenger közepén maroknyi számmal, egyedül. Látjuk, mint szülemlik egygyé, újjá, délen és északon egy-egy nagy nemzeti birodalom: Itália és Grermania. Érezzük a körül folyó szlävteuger egyesülési mozgalmait minden oldalról: nyugotról, délről, keletről és északról. Tapasztaljuk, mint fokozódik szenvedélylyé, lázzá ezen rettentő mozgalom körülöttünk és aggódva tekintünk körül: hát nekünk van-e, hol és minő rokonságunk, kijönne velünk egyesülve erősíteni a gátakat, hogy az áradat át ne csaphasson határainkon, hogy el ne nyeljen az ostromló tenger. De Mában nézünk széjjel, nekünk nincsenek rokonaink a föld kerekségén sehol, magunk vagyunk, számunk pedig csekély, csodát sem tehetünk, hogy "egy varázsütésre megszaporítsuk népünk számát. Mittevők legyünk hát, mert élni akarunk, mert élni élettörvény és mert élni egyaránt ősjoga kicsinynek és nagynak? Ha számunkat nem szaporíthatjuk rohamosabban, gyarapítanunk és edzenünk kell szellemünk erejét, minden tehetségünket, minden hatalmával, hogy minden egyes ember tiz emberszám erejével birjon szivében, lelkében, képességeiben. E nagy czélra, nézetem szerint, három főeszköz kínálkozik: az anyagi izmosodás, a szellemi művelődés és az állami egység szilárd megalkotása. Három oly tényező, melyeknek szövetségében bátran indulhatunk neki egy újabb ezer évnek. E pillanatban is ép az a feladatunk, hogy alkossuk meg e hármas szövetséget. Az anyagi erőt meghozza az állam és társadalom vállvetett együttes jó gazdálkodása. De hogy hatalmassá nőjön a nemzet szellemi ereje és nyerjen szilárd egységet a magyar állam, arra czéloz épen az előttünk levő törvény. Magasabb lendületű, általános szellemi műveltség, egységes és magyar állam. Ez épen czélja a középoktatási törvényhozásnak. És midőn a törvényjavaslat e nagy és erős állami egység megalkotására hiv fel: felriad a felekezeti és nemzetiségi separatismus, fél az állami egységtől; félti a mai államtól a középkori államot, mely nem egyéb, mint a souverain vármegyék, felekezetek 9