Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

gQ 204. orsssAgos ülés márcz'ns 10, 1S5*ben, igen nehéz az eljárás, mind a mellett a vizsgálatot el fogom rendelni. A legszigorúbb vizsgálat el lett rendelve és ezzel megbízatott a dandárparancsnok, kinek terjedelmes és részletes jelentése folytán ezennel kinyilatkoztatom, hogy az 57. zászlóalj parancsnoka Klobuesi százados ur ellen azinterpellátióban felhozott vádak a tényekkel homlokegyenest ellentétben állanak és minden alapot nélkülöznek. Igaz ugyan, hogy az illető százados, ki származására horvát, még nem beszél tökéletesen magyarul: azonban ő maga kérte fel tisztjeit, — kiknek társaságában úgyszólván folytonosan él —hogy azok vele minden alkalommal magyarul beszéljenek, épen azért, hogy megtanulhassa nyelvünket. A százados ur tagja a nagyszombati magyar körnek, melyet időnként meglátogat. A polgárság részéről különbség nélkül becsülés és tiszteletben részesül. A vizsgálatra kiküldött tábornok igyekezett kideríteni, hogy az interpellátioban felhozott vádakra voltaképen mi szolgáltathatott okot ? Ezen irányban azonban sem a tiszti kar, sem az ottani polgárságnál nem volt képes czélt érni. Sőt a zászlóalj összes tisztikara oda nyilatkozott, hogy midőn ők parancsnokuk ellen az interpellátioban felhozott vádakat olvasták, mely nézetük szerint az í! hazafiúi érzelmeikre is homályt vetett: azonnal tiltakozni akartak és csak is az tartá őket vissza, hogy én feleletemben az azonnali vizsgálat elrendelését kilátásba helyezem. Végre e vizsgálat nem csupán egyoldalulag lett eszközölve, de a nagyszombati előkelő és kétségbevonhatlan hazafiságukról ismert polgári egyének meg lettek kérdezve, kik Klobuesi századosról kivétel nélkül a legelőnyösebben nyilatkozänak. Ez a tényállás. És most t. ház, még csak azon kérést vagyok bátor a t. képviselő urakhoz intézni, hogy a honvédségre és az ebben szolgáló egyének ellenében ilyenféle vádakat csak is akkor méltóztassanak felhozni, ha a történtekről biztos tudomásuk van és ha concret eseteket tudnak felmutatni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Mert épen a honvédség érdekében valakit csupán azért, mert születésére nem magyar és nyelvünket nem beszéli tökéletesen, azonban önként jelentkezik a honvédséghez, kötelességét tökéletesen teljesíti; mindent elkövet, hogy nyelvünket megtanulja : alaptalan vádakkal üldözni, nem nagyon szerencsés eszköz, nem helyes eljárás. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy addig legalább, míg éne helyen állok, a honvédség körében a magyar nemzet ellen izgató hydra fejét felütni nem fogja soha. (Elérik helyeslés.) A hol botrányok nem fordultak elő és nincsenek, ott ilyeneket nem lehet megszüntetni. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jőbbfelöl.) Hg. Odeschalchy Arthur: T. képviselőház! Legyen szabad mindenekelőtt az igent, honvédelmi minister urnak köszönetemet kifejezni válaszáért, egyszersmind azon meleg felkarolásért, a melyben a honvédséget részesítette. Ha én ma honvéd volnék, igen megköszönném, hogy ily főnök áll felettem, a ki ily buzgósággal gyámolit, még ha vétkeztem is, (Derültség a szélső balon.) Engedjen meg a t. ház, hogy azon szavakra reflectáljak, a melyeket a minister ur említett, hogy t. i. mende-mondára hallgattam. Én nem mende-mondára fektettem súlyt és nem is az volt a kiindulási pontja interpellátiómnak. A mi azon tisztnek eljárását illeti, hogy ez épen homlokegyenest ellenkeznék azon eljárással, melyet én bátor voltam röviden ecsetelni: azt tagadni és kétségbe vonni kénytelen vagyok. A mi a hivatalos nyomozást illeti: én megengedem, hogy eredménye az, a mit a t. minister ur előadott. Hanem egy hivatalos nyomozás ott, a hol a legnagyobb mérvben pressio gyakoroltatik, nem tréfa dolog olyanokkal szemben, kik talán, ha az igazat bevallják, az egész jövőjüket koczkáztatják. Eltekintve most a honvédelmi intézménytől, igen sokszor tudjuk, hogy a hol nemzetiségi izgatások történnek, megejtetik a hivatalos nyomozás — a legújabb időben is ismerek két esetet, a hol a^vizsgálat a formák szigorú megtartása mellett megejtetett, — ily alkalmakkor természetesen azok, kik egy kenyerén érnek, vagy egy akolban tartózkodnak, mivel vádakkal nem szeretik létüket koczkáztatni, nem tanúskodnak, tehát a hivatalos nyomozás nehezen vezet czélhoz. Itt pedig, ahol alárendelt tisztekről, vagy talán közvitézekről van szó, a kik ellen minden hivatalos pressió mozgásba hozathatik, a polgárok részéről pedig az a nem megvetendő eszköz, a melyet egy katonatiszt oldalán visel: itt nem' lehet a valót kideríteni. Én akkor sem állottam elő positiv adatokkal azért, mert sok ember irtózott attól, hogy itt egy kellemetlen botránynyal, mely saját személyére nézve is kellemetlen következményekkel járhat, összeköttetésbe hozassák. Azért nem állottam elő ezen adatokkal és ezen indok fenforog ma is. A mit a minister ur felemlített, hogy ezen tiszt a nagyszombati magyar kör tagja : a ki ismeri Nagyszombatot — és többen vagyunk itt, kik ismerjük — az tudja igen jói, hogy aki ott kaputos ember és társadalmi állásra igényt tart, az tagja lehet azon körnek. Tudok ott oly egyéneket is, akik tagjai azon körnek és a, Bach-korszakbeli hivatalnokok legrosszabb fajtájához tartoztak. Engedje meg a t. ház, hogy el se mondjam, mit tudok azon esetekről, hogy t. i. azon magyar-ellenes