Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

204. ftrsíäges Ülés raárcjsima 10. 1S8S. 55 is megtörött az önkény hatalma s engedni volt kénytelen; (Jga^! Igaz!) ha, mondom, ezen történeti tagadhatatlan tényekre hivatkozva, találkoznak képviselők, kik czifra, keresett s válogatott szavakba és tetszős mondatokba burkolt s nagy pathossal elrecitált hosszú beszédükben ezért bennünket a szászokkal! coquettirozással, anarchiára vezető izgatással s több efféle általuk kigondolt olyszerü vádakkal illetnek. Ezeket én ugy pártom, mint felekezetem nevében, ünnepélyesen visszautasítom. (Helyeslés a széslő balon.) Nem térj eszkedve ki s bírálva tehát a törvényjavaslat didacticai hiányait, miket magok annak védelmezői is elismertek s közülök egy nyíltan kimondván, hogy az nélkülözi még a legközönsé gesebb paedagogiai szakismeretet is; mellőzve a törvényjavaslatnak többi sérelmes jogfosztó pontjait, egyenesen azokra mondom el röviden szerény észrevételeimet, mik csekély nézetem szerint reánk, protestánsokra nézve íegsérelmesebbek. (Halljuk!) A protestánsoknak eddig legdrágább s legféltettebb kincsük voltak iskoláik, azokra az állami főfelügyeleten kívül, semmi más befolyást gyakorolni nem engedtek. Évszázadokon keresztül védelmezték szívósan egyházi s iskolai önkormányzati jogukat, ugy, hogy az azokat megtámadottabsolutismus minden hatalma sem volt képes a felekezeti alkotmány-sánczokon rést ütni, mert mint egy ember kelt fel azoknak védelmére a protestánsság, még a hatalom szolgálatában állott főfelügyelő is, bátran hangoztatván: „Börtönbe vethettek, a testemet megölhetitek, de lelkemen nincs hatalmatok!* És ezen alkotmányos jogaikért küzdött harczukban nem egy lelkes katholikus és más felekezetű hazafi támogatta a hitbajnokokat, mint 1859-ben a nevezetes debreczeni protestáns gyűlésben is, mit maga a ministerelnök ur is igen jól tud. És a min eddig a zsarnoki hatalom megtörött, azt most egy magát alkotmányosnak tartó kormány, melynek feje kálvinista ember, akarja a tárgyalás alatt álló törvényjavaslattal végrehajtani ; olyan hatalommal ruházva fel az állami felügyelőségét, mely megfosztja a protestánsokat saját maguk áldozatkészségéből fentartott iskoláikban minden szabad rendelkezési, önkormányzati jogoktól s lealázza egyházi főembereiket annyira, hogy az ellen méltó felháborodással és elkeseredéssel kell tiltakoznunk. Ugyanis eddig a protestáns püspökök, vagy helyetteseik elnökösködtek az érettségi vizsgákon, írták alá az érettségi bizonyítványokat, mik jogérvényeseknek ismertettek nemcsak a hazai, hanem a külföldi minden felsőbb iskolákban s egyetemeken is. Most a kormány ezen törvényjavaslat 22-ik szakasza szerint biztost, komiszárost küld az érettségi vizsgákra, kik őrködjenek a püspökök, vagy helyetteseik lelkiismeretes eljárása felett, felruházván azokat még vétó-joggal is. Nem a legnagyobb iealázása s compromittálása-e ez a protestáns püspököknek ? Nem arczul csapdosása azoknak, kiket az egyszerű, de mindenki által tisztelt superintendensségből épen az állami hatalom avangiroztátott királyi tanácsossá ? Nem arczul csapás-e ez magukra a legfőbb egyházi férfiaikban igy meggyalázott protestáns hitfelekezetekre nézve? És melyik protestáns embernek ne szöknék arczába ezen jogtiprás láttára a vér? Kivált ha ezek a tankerületi főigazgatók, vagy kormánybiztosok egynémelyike olyan négy osztályt végzett, a tanügygyei sohasem foglalkozott pótbecslő biztosokból protegált kegj^encz leend, mint a tanfelügyelő urak némelyike? Van-e olyan biztos, ki minden tárgyban szakember legyen, a ki ismeri a tanulók képességét, szorgalmát ? (Ugy van! a szélső balon.) És mily súrlódásokra vezethet ezeknek a vétó-joggal felruházott tankerületi igazgatóknak s ministeri biztosoknak felruházott jogaikkal való visszaélése az iskolák felügyelő és vizsgálatvezető bizottsága és tanárai között, annak illustrálására egy esetet hozok fel a ház engedelmével. (Halljuk!) Az absolnt uralom alatt is voltak az érettségi vizsga-tarthatás jogával felruházott iskolákban az érettségi vizsgákon jelen Schulinspektorok. így volt Nagy-Kőrösön is, hol akkor Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Mentovies, Salamon Ferencz, Ballagi és annyi más jeleseink tanárkodtak. Itt történt egy érettségi vizsga alkalmával, hogy ugy a tanárok, mint a tanítványok által rettegett Mikulás, egy szorgalmas és jó tanulót, a kit, miután az magyar ruhában járt, ki nem állhatott, meg akart buktatni csak azért, mert magyarból fordítva németre, a „der" helyett „dast* mondott. Hiában bizonyította a német nyelv tanára, hogy az illető ifjú németül is beszél, hiában bizonyították, hogy egyike a legjobb tanítványaiknak : a tanítványukat szeretett tanároknak egész véghatárig elmenő ellentállásukra volt szükség, hogy a németből vix sufficienst adva, az illető ifjú érettségi bizonyítványát aláirta. Mi protestánsok, mindig kellő tiszteletben tartottuk az állam főfelügyeleti jogát, szívesen beszolgáltattuk iskoláinkról a szükséges kimutatásokat tanítási rendről, tanórák számáról, tankönyvekről, tanítók és tanárok számáról, képzettségükről s a felekezeti főfelügyelet gyakorlásáról stb. És az előttem szólott képviselőtársaimnak ezekre való hivatkozásukra azt felelte a ministerelnök ur, a ki pedig maga is egyik reform, egyházkerületnek főgondnoka, hogy csak papiroson tartottuk tiszteletben s engedtük meg az állam felügyeleti jogát. Mi magunk is, mint eddig, ugy ezentúl még inkább képesített szaktanárokkal akarjuk betölteni iskoláinkban a tanári székeket a mai kor követel-